JÖVŐKÉP

Na, jó, a cím kissé fellengzősre sikeredett. Ugyan ki tudja, mit hoz a jövő itt, a Kárpát-medence közepén, ahol még az eltalált háromnapos időjárás-előrejelzés is komoly bravúr. (El kell azonban ismernünk, hogy az utóbbi időben szerencsére ez egyre gyakrabban sikerül.)
Szűkítve a jövővel kapcsolatos képzelgéseimet, megpróbálok egy kérdésre, az energiára koncentrálni. Egyre tisztábban rajzolódik ki, hogy az elektromos energia előállításának eddigi módjai (szén- vagy gázfűtésű erőművek) távlatilag nem tarthatók fenn. Az atomenergiát illetően bonyolultabbak az összefüggések, és nem is biztos, hogy nekünk, egy lakberendezési magazinban kellene igazságot tennünk, például Paks II ügyében. Ha viszont a megújuló energiák felől közelítjük meg a kérdést, akkor nem vitás módon saját pályánkon mozgunk. Ma már nem lehet úgy házat építeni (megkockáztatom, még lakást berendezni sem), hogy ne gondoljunk környezetünkre és az energiatakarékosságra.
Napjainkban szerencsére már alig kell propagálni, hogy miért jobb például az energiatakarékos kompakt lámpa. Mindenki elfogadja, hogy jobb, ha csak 11 wattot fogyaszt az a fényforrás, amelyik ugyanannyi fény ad, mint a 60 wattos hagyományos. (A színvisszaadásról inkább nem beszélünk. Még lapunkban is többször észrevehető a képeken, hogy zöldesnek tűnik a hangulatlámpák fénye.) Szerencsére rohamos iramban fejlesztik a led fényforrásokat, és azok közül az újabbaknak kitűnő a színvisszaadása is.
És innen már csak egy – igaz, nagy – lépés eltűnődni azon, hogy mi lenne, ha nem csupán fogyasztásunkat racionalizálnánk, hanem a folyamat elejét, magát az energiatermelést vennénk saját (lakossági) kézbe. Hogy ne legyünk ennyire talányosak, a napenergia elektromos áram előállítására való használatára gondolok. (Ezzel bővebben a 74. oldalon Napáram c. cikkünk foglalkozik.)
Számomra úgy tűnik, hogy az elkövetkező időszakban a napenergia-hasznosításnak ez a módja a megújuló energiaféleségek között a piacvezető lesz. Jóslatunk alátámasztására ide kívánkozik egy példa a közelmúltból.
A rendszerváltás előtti időkben a magyar élelmiszeripari termelés motorja a háztáji gazdálkodás volt. (Sikerét látva, a környező országok is kísérleteztek hasonló módszerrel.) A rendszer a nagyüzemi gazdaság és a magántermelők sajátos együttműködésén alapult. A hizlalásra szánt jószágot, többnyire sertést, a tsz kiszállította a gazdának. Ugyanez a nagyüzem adta a tápot is, majd a felhizlalt jószágot felvásárolták. A gazda dolga az volt, hogy teremtse meg az infrastruktúrát (magyarul: építsen ólat) és gondozza az állatot. Az egész országra kiterjedő rendszer eredményeként Magyarországon akkor is élelmiszerbőség volt, amikor a szomszédos országokban gyakoriak voltak az ellátási gondok. A rendszer hátránya, a környezeti károk csak később váltak ismertté.
Elsőre talán meglepőnek tűnik párhuzamunk. Egyáltalán, van-e köze a hálózatra vissza-
tápláló napenergia-hasznosításnak a háztáji sertéstartáshoz? Szerintünk van. Mégpedig egy lényeges dologban. Mindkét esetben az egyének (gazdálkodók, lakosok) és a nagyüzem (az elektromos szolgáltatók) sajátos együttműködéséről van szó. A beruházás költsége itt is a létesítőt/ingatlantulajdonost terheli. Az eredményként létrejövő terméket (az elektromos áramot) a nagyüzemnek adja el, csakhogy most a környezeti károk nélkül, sőt éppen ellenkezőleg, a házilagos áramtermeléssel inkább védjük környezetünket.
Miért is ne termelhetnénk meg „háztájiban” saját áramunkat, saját háztetőnkön?

Lapozzon bele

Bejelentkezés

E-mail:

Jelszó:

hirdetés