HÁLÓBAN

Nálunk mindig dúl valami háború, s ha eltekintünk a látványos politikai torzsalkodásoktól, egy fronton még biztosan nem lesz fegyvernyugvás: ez pedig az árháború.
Pontosabban szólva: elvileg bármilyen termék megvásárolható az olcsónál is olcsóbban. Ma már szinte mindegyik kereskedelmi cég erre építi a marketingjét. Óriásplakáton hirdetik, hogy náluk mennyibe kerül a dinnye vagy a fúrógép. A közgazdászok (főleg a multiknál) némi eufémizmussal ezt úgy mondják: „A magyar piac sajátossága, hogy nagyon árérzékeny.” Szép példa a tudományoskodó semmitmondásra. Miért, gazdasági válság idején melyik piac nem az? Eltekintve az elméleti megközelítéstől, egyszerűen szólva az embereknek kevesebb a pénzük, jobban megnézik, hogy mire és mennyit költenek. Egyértelműen ez magyarázza a webshopok növekvő népszerűségét. Az internet-kereskedőnek – összevetve a hagyományos boltokkal – alig van rezsije. Nem kell helyiségbérletet fizetnie, s ha kicsi a vállalkozás, alkalmazottakra sincs gondja. Az adminisztráció minimális, illetve ami van, azt a vásárlóval végeztetik el. Mi magunk pötyögjük be adatainkat a rendszerbe. Ismertetésként legtöbbször a gyártó dicsérő jelzőktől hemzsegő szövegét olvashatjuk. Ha ez nem kielégítő, rámehetünk még a cég eredeti honlapjára. Ha ez sem segít, visz-szatérhetünk a hazai kereskedőéhez. Csak eszünkbe ne jusson a „kapcsolat” címszóhoz tartozó telefonszámot felhívni! Sajnos én megtettem. Sőt, megemlítettem, hogy a terméket bemutató fotó és a barátságos ár mellett található „részletek” nyomógomb nem reagál, így pont azt nem tudtam meg, amire leginkább kíváncsi lettem volna. A beszélgetésből derült ki, hogy az internetalapon működő távvezérlőhöz egy közvetítő alegységet – ami nélkül nem működik – is kell vásárolni, és ennek ára a szabályozóénak több mint kétszerese. Amikor szóba hoztam, hogy ez az eljárás mintha súrolná a megtévesztés kategóriáját, beszélgetőpartnerem a vonal másik végén „erre nekem nincs időm”-mel lecsapta a kagylót.
A másik, szintén valódi történet, ugyancsak a közelmúltból való. Igaz, csak hallottam, de nem fér kétség igazságtartalmához. A lapunkból (hát ugyan honnan máshonnan) ismert fürdőszoba-felszereléssel, burkolatokkal kereskedő cég tulajdonosától hallottam. Közbevetőleg már jó tizenöt éve a szakmában vannak, ugyanolyan „kk” (kicsi és közepes) vállalkozás, mint a mi kiadónk. És ugyanúgy száz százalékban magyar tulajdonú, mint mi (l: mostani számunk 21. o., Impresszum). Néhány évvel ezelőtt szinte erejüket meghaladó vállalásként szép bemutatótermet építettek, hogy a választékot méltó módon, áttekinthetően tudják prezentálni. Különböző stílusban berendezett fürdőszobák, hatalmas, csempékkel borított ki-betoltható panelek, szaniterek, szerelvények. A „trendiségre” sem lehet panasz, a tulajdonos minden évben megnézi a legfontosabb európai szakmai kiállításokat és a látottak, az újdonságok egy részét igyekszik azonnal bevezetni, megismertetni. Az érdeklődőt (hiszen vevő csak belőle lesz) körbe vezetik, kalauzolják és igyekszenek a kitudakolt igényeknek megfelelő termékeket ajánlani. Így történt ez az adott esetben is, csak a befejezés volt más. A látogató csak annyit mondott, köszöni, de már most megmondja, hogy amit látott, azt nem itt, hanem az interneten fogja megvásárolni, ott, ahol éppen a legolcsóbb. – Jó, akkor én most kérek ezer forintot, mert ez egy tárlatvezetés volt - mondta az üzletvezető.
Figyelemmel a múzeumi belépők árára, nagy lehetőséget látok az ötletben.
Kár, hogy a gazdag választékú szalon tulajdonosai maradi gondolkodásúak, kereskedők lévén, még mindig inkább eladni szeretnének.

Lapozzon bele

Bejelentkezés

E-mail:

Jelszó:

hirdetés