Távvezérlés

A technika észrevétlen lopódzik be életünk minden területére. Néha olyan helyekre is, ahol a legkevésbé számítunk rá. Jó néhány évvel ezelôtt, amikor munkatársaimmal az O-val kezdôdô (és n-nel végzôdô) lapot alapítottuk, újdonság volt a számítógépes lakberendezés. Sokan kerestek meg azzal, hogy ezzel a forradalmi rendszerrel újítsuk meg az egyébként is újnak számító folyóiratunkat. Felismerve a korszerě technika nyújtotta távlatokat, azonnal igent mondtam. Miért is ne? Egy feltételt azonban kikötöttem. Ne hozzanak valamiféle kitalált alaprajzokat, hanem kiindulásként vegyék alapul az akkor még nagyon is nagy számban létezô 55 négyzetméteres, egy szoba plusz két félszoba beosztású házgyári lakásokat. Meg voltam gyôzôdve arról, hogy ezzel az egyszerěen nagyszerě ötlettel megint sikerül bezsebelni a szakmai elsôbbséget. Annak ellenére, hogy kezdetben kizárólag egy típustervre hagyatkoztunk, a munkafolyamat továbbra is idôigényes maradt. A legnagyobb hiba mégsem ez volt, hanem az, hogy valódi bútorok helyett csak azok stilizált, egyszerěsített képét sikerült bevinni. Ezért az eredmény meglehetôsen szerény vizuális élményt nyújtott. Ráadásul a megrendelô nem egy „általános” asztalt, széket, kanapét szeretett volna látni, hanem a saját, valódi bútorait az adott enteriôrben. Ez akkor, több mint húsz éve kivitelezhetetlen volt. Manapság azonban olyan, számítógéppel készült fotórealisztikus terveket láthatunk, amelyrôl nehéz eldönteni, hogy az terv vagy fénykép.
Az informatika és benne a számítógépek fejlôdése messze meghaladja azt, amit errôl a területrôl tudni véltünk. Ezért módosul az örökzöld kérdésre – lehetek-e lakberendezô, ha nem tudok rajzolni? – adható válasz. A korábbi határozott nem helyett inkább kérdéssel válaszolunk: miért is ne? Ha kellôképpen nagy teljesítményě, gyors számítógépe van és begyakorolta magát a tervezôszoftverek valamelyikébe, a siker reményével vághat bele a szakmába.
Mindezt elismerve azért számunkra is meglepô volt az az otthon, amit ebben a számban (Lakberendezés távirányítással, 34. oldal) mutatunk be. A lakberendezô itthon dolgozott és a különféle tervvázlatokat az internet segítségével juttatta el a sok ezer kilométerre lévô megrendelôjéhez. Aztán pedig elôre egyeztetett idôpontban (mint a James Bond filmekben) hívták egymást és megbeszélték a részleteket. Ugyancsak a világháló segítségével válogattak a bútorok, kiegészítôk között is, hiszen minden gyártónak van honlapja, s ezen barangolva a lakberendezôvel egyidejěleg szemlézhették a kínálatot.
Eltěnôdtem, tulajdonképpen hogy vagyok én ezzel a számítógépes lakberendezéssel. Rájöttem: elfogadom. De hogy pontosabban fejezzem ki magam, ugyanúgy vagyok vele, mint a borokkal. Jó néhány évvel ezelôtt kezdôdött a reduktív borkészítés (tudják, semmi tölgyfahordó, csak rozsdamentes acéltartály) térhódítása. Így sikerült a friss, gyümölcsös jellegě borokat elôállítani. Ezek most – technológiai okokból is – nagyon divatba jöttek. Egy külföldi lapban olvasott szakcikk két táborra osztotta a világ borászatát. Az egyik oldalon találhatók a feljövô új borhatalmak: Dél-Afrika, Chile, Kalifornia, Ausztrália, Új-Zéland. A másikon a hagyományos tölgyfahordós technológia hívei: Franciaország, Spanyolország, Portugália, Argentína, Olaszország. (Hazánkat sem felejtem ki, mi mind a két pályán játszunk.) Az amerikai folyóirat cikke azzal fejezôdik be, hogy a szerzô felteszi önmagának a kérdést: akkor melyik az igazi. A válasz ôszinte beismerés: ittam már jót mindegyik fajtából.

Lapozzon bele

Bejelentkezés

E-mail:

Jelszó:

hirdetés