Amerika

Divatba jött Amerika. Úgy általában. Talán ott még nem tartunk, hogy csillagsávos lobogót min-tázó fürdôruhákban pompázzanak hon-le-á-nya-ink, ám ez sem kizárt. Nem tudhatjuk, hogy a télies tavasz után mit hoz az idei nyár.
A lakásokban, ahol utóbb fotóztunk, majd’ min--dig találkoztunk néhány New York-i felhô-kar--colóval vagy sárga taxival. Ismerôsként üd-vöz-löm az Empire State Buildinget, bármelyik lakó-par-ki otthonban is találkozom vele.
A kérdés csupán az, hogyan kerültek ide, minek és miért? A válasz meglehetôsen összetett. Régen, amikor reménytelen volt az USA-ba el-jut-ni (s egyáltalán útlevelet kapni), az efféle dekoráció egyértelműen az elvágyódás vi-zuális bizonyítéka lehetett volna. Napjainkban ugyan a fotók dekoratív célt szol-gál-nak, ám nagyon gyakran valódi élmények lenyomataként kerülnek az ott-honok-ba.Turistaként is egyre többen járnak az USA-ban. Az ott-tartózkodás nem drágább, mint Nyugat-Európában, a különbség a re-pü-lô-jegy ára.
Amerika az európaiaknak még mindig a nagy kaland, a korlátlan lehetôségek országa. Pedig már régen nem az. A 2001. szeptember 11-i terrortámadás, majd a néhány éve kirobbant világgazdasági válság alapvetôen változtatta meg a hatalmas országot. A World Trade Center elleni támadáskor emberéletben, anyagiakban ke-let-kezett kárt sokszorosan felülmúlja a lelkekben végzett pusztítás. A robbanástól nem csak a tornyok dôltek le. Súlyos sebeket kapott az amerikai társadalom alap-pil-lé-re, a bizalom. Az USA korábban éppen arról volt nevezetes, hogy az emberek fel-tét-lenül megbíztak egy-más-ban. Ez a nyitottság, bizalom volt Amerika felemel-ke-dé-sé-nek záloga. Ma mindent, mindig igazolni kell. És sokszor még az sem elég. Mint-ha a felhôkarcolók leomlásakor keletkezett por még nem ülepedett volna le. A le-ve-gôben van, mérgezi a lelkeket.
Mindez, bár ténymegállapításként megállja a helyét, csak áttételes kapcsolatban van a lakberendezésben észlelhetô Amerika-kultusszal. A választ inkább egy tör-té-neti áttekintésben kell keresnünk. A 1970-es, ‘80-as évektôl a hazai lakáskultúrát az osztrák köz-vetítéssel hozzánk érkezett németes stílus határozta meg leginkább. Masszív, mély-bar-na, behemót bútorok, valódi fából. Praktikus, ámde nyomasztó fal-tól-falig szek-rény-sorok. És mindennek a tetejébe, az akkor újdonságnak számító pa-liszander Xiladekorral lekent nyílászárók, faburkolatok.
Aztán jött a mediterrán korszak. Sárgára festett falak, némi, a kovácsoltvasat utánzó lakatosművészeti remekkel, kötelezô terméskô vagy bontott-tégla bur-ko-lat-tal. Most a „minden divatban van” korszakát éljük. Kezdjük felfedezni Európa és a világ sokszí-nű-sé-gét. Már nem általában a mediterránról, hanem a toszkánai vagy provence-i stílusról beszélünk, és az északiakat sem lehet közös kalapba tenni, mert hiszen nagyon mások a dánok, mint a finnek, norvégok. Ehhez képest eléggé elna-gyolt az, hogy Amerika szinte kizárólag a New York-i felhôkarcolókat jelenti. A nép-sze-rűségbe azonban bizonnyal belejátszik az, hogy a toronyházak egyszerű geo-met-rikus formái bármilyen enteriôrhöz illenek. A modern, minimalista stílussal együtt lélegeznek, klasszikus berendezés esetén pedig ellenpontként kínálkoznak.
Nyíltabbá váló világunkban távolabbi országok lakberendezési kultúrájával is szá-mol-ni kell, és ebbe jócskán beletartozik az USA is. És hogy mennyire! Kedvenc hír--portálomat nézegetem, ahol arról tudósítanak, hogy döntött a fôváros ön-kor-mány-zata a budapesti taxikról. Képet is mutattak. Sárga lesz. Csak bámulok. Mint New York-ban. Csak azon tűnôdöm, vajon kérnek-e színmintát.

Lapozzon bele

Bejelentkezés

E-mail:

Jelszó:

hirdetés