MERÉSZSÉG?

A minap egy csavarszaküzletben futottam össze az igényes munkái alapján folyóiratunkból olvasóink által is ismert asztalossal. Gipszkartonozáshoz vásárolt csavarokat. Csodálkozásomra mentegetôzve csak ennyit mondott: – Igen, ilyesmit is el kell vállalnunk. De tudja mit, örülni kell, hogy egyáltalán van munkánk.
Egy pillanat alatt átéreztem, amit persze jó ideje tudok, hogy az általános válság a mi szűkebb területünket, a lakásépítést, lakberendezést is érinti, sôt. Errôl egyébként a lapterv összeállításakor egy körtelefonnal is meggyôzôdhettünk. Felhívtunk néhány lakberendezôt, van-e kész fotózható lakásuk. A válasz: „…hát igen, készül egy, csakhogy éppen most megálltak, talán karácsonyra kész lesz.” Talánból viszont elég nehéz lapot szerkeszteni.
Visszatérve az alapkérdéshez, tény, hogy még mindig kevés új lakás épül. A statisztika jelez ugyan némi emelkedést, a valóságban ez még alig érzékelhetô. Átalakult az építô-kivitelezô szakma. A nagy, luxusjellegű közületi munkák helyett inkább kisebb megbízások adódnak. Elôtérbe kerültek a lakásfelújítások, korszerűsítések, átalakítások. Nem véletlen, hogy a mostani SzépLAK-ban mi is ezzel foglalkozunk.
Induljunk ki az ideális esetbôl: a tulajdonosok pontosan tudják, mit szeretnének. Az átalakításhoz az összes terv, szükséges engedély megvan. Kiválasztották a kivitelezôket, és műszaki ellenôr is van. Az építtetônek egyetlen dolga maradt, fizetni.
A magyar valóság azonban ettôl lényegesen eltér. Néha még az elképzelések sem tisztázódtak. Mást akar a férj és mást a feleség, azután valahogy mégis összebékülnek az elképzelések. Na jó, de ki csinálja? Szükség lesz vízszerelôre, villanyszerelôre, kôművesre, gipszkartonozóra, burkolóra, festô-tapétázóra, asztalosra. Aki vakmerô módon belevág, hogy „rákeresek az interneten” alapon ezt ô maga „leszervezi”, nem tudja, mit vállal. A szakiparosok az egyéni megrendelôknek eleve magasabb árakat mondanak, mint az ôket rendszeresen foglalkoztató vállalkozónak. A másik, hogy a generálkivitelezô, ha kicsit is komolyan veszi munkáját, csak olyan szakiparost küld a helyszínre, aki után nem kell fizetni kötbért vagy garanciális javítást. Véleményünk szerint jól választott generálkivitelezô bizonyosan behozza az árát.
Még egy dologgal számolni kell. Ritka az a felújítás, ami az eredeti költségeken belül marad. És ez nem csak az idôközben megemelkedett alapanyagáraknak tudható be. Sokkal inkább a feladatok bôvülésének. Az olyan mondatok, amelyek így kezdôdnek: …akkor vegyük még hozzá azt a félszobát…, vagy …jobb lenne, ha a csempe felmenne az ajtótok fölé..., mind-mind pénzbe kerülnek. Ráadásul a kivitelezô, hogy ô nyerje el a munkát, nagy valószínűséggel szűkre vett, alulárazott ajánlatot adott. Ezért inkább másfél-kétszeres szorzótényezôvel kell számolni, ami a végösszeget illeti.
Még egy tanács: a felismert hibát azonnal ki kell javíttatni. A rosszul záródó ajtó nem fog „bejáródni”. A hanyagul lerakott, felpúposodott padlóburkolat sem fog magától rendbe jönni, és ha rátéved a szemünk, még évek múlva is bosszúságot fog okozni.
Befejezésként azonban ide kívánkozik egy mondat. Aki lakásfelújításba vág bele, kétszer örül igazán: elôször, amikor megjelennek a szakiparosok, másodszor, amikor levonulnak.

Lapozzon bele

Bejelentkezés

E-mail:

Jelszó:

hirdetés