Átváltozások

Folyóiratunkban egyre gyakrabban láthatnak átalakított otthonokat: kettôbôl egyet vagy egybôl egyet, csak egészen másmilyent, mint amilyen volt. Persze mondhatnánk, hogy mindez a lapszerkesztés nagyfokú tudatosságának köszönhetô, ám ez féligazság. Arról van ugyanis szó, hogy egy új, a mai igények szerint tervezett és épített lakásba berendezést tervezni nem igazi kihívás. Adottak napjaink trendi lakásának sémái; az ehhez szükséges hozzávalók beszerzése – akár bútorról, akár a kiegészítôkrôl van szó – nem okozhat gondot. Elmondható, hogy a megvalósítás elsôsorban pénz kérdése. Általában nívósak az így létrejött otthonok (rendre bemutatunk ilyeneket is), csakhogy a tapasztalat szerint az igazán érdekes otthonok éppen a hátrányos adottságokkal rendelkezô lakásokból születnek. Az elônytelen funkcionális kapcsolatok, a rossz helyen lévô fűtés/gázcsô, az éppen útban lévô, de megbonthatatlan fôfal kikényszerít kérdéseket, és az ezekre adott ötletes válaszokból születnek olyan megoldások, amelyek lényegükbôl adódóan egyediek.
Az átváltoztatás mindig is hálás téma volt. Több mint harminc évvel ezelôtt (újabban az idôt évtizedekben mérem) dolgoztam az akkori idôk egyetlen magyar divatmagazinjánál. Én voltam az egyszemélyes lakberendezési rovat. Nos, ott láttam, hogyan készül az igazi átváltoztatás. Végy egy átlagos külsejű, ám az átlagnál rosszabbul öltözött személyt. Az eredeti állapot fotózásakor hangsúlyozd az illetô adottságainak negatívumait. Majd rá kell szabadítani a védtelen áldozatra a kozmetikust, a fodrászt, a stylistot, és amikor ôk ujjáalkották a személyt (szándékosan nem modellt írok), jöhet a fotózás. Természetesen műtermi körülmények között, a legelônyösebb nézetben, jótékonyan beállított fényekkel. És az „ilyen volt, ilyen lett” különbsége több mint mellbevágó.
Egy lakáson azonban eléggé nehéz ráncfelvarrást, látszatalakítást végezni. Hiszen majd’ mindig az alapoktól kell kezdeni: végiggondolni az alakítás célját, megvalósíthatóságát, a kivitelezés ütemezését. Nagyon sokat számít, ha a tulajdonosnak már van lakótapasztalata. A jó tervezô ugyan tudja, hogy rossz adottságok esetén általában mit lehet javasolni, hiszen bizonyára számos lakást látott, tervezett át, ám elsôre ô is legtöbbször a szabvány-megoldásokat javasolja. Tágítsuk ki a teret tükrökkel! Ám mi van, ha az adott esetben a sok tükör éppen megzavar? Megöli a hangulatot, tájékozódási nehézséget okoz. Azt csak a tulajdonos látja, hogy milyen, amikor reggel besüt a nap, vagy éppen a délutáni fények csillannak meg a vitrin üvegtárgyain. És egyáltalán, melyek azok a nézetek, amibe érdemes beleszeretni.
Tapasztalatom szerint a legfontosabb a megváltoztathatatlan külsô körülmények figyelembevétele. Lehet funkciókat átcsoportosítani, optikailag szűkíteni vagy tágítani a teret, de a napot vagy legalábbis a megfelelô erôsségű külsô természetes fényt lehetetlen pótolni.
Persze az is igaz, hogy mi is igyekszünk minél szebbre, érdekesebbre fotózni az adott lakást. Sôt, ha lehet és érdemes, megmutatjuk az eredeti állapotot fotón is. A legtöbbször azonban éppen az alaprajzon követhetôk nyomon a változtatások.
Feltehetjük azonban magunknak a kérdést, miért kell vállalni, eltűrni az átalakítás minden nyűgét. A válasz egyszerű: azért, hogy a létrejövô, újjávarázsolt otthonban magunkat találjuk meg. És ha ez a cél, nem kell sajnálni az áldozatot. Mivel az otthon minden részletében tulajdonosai/használói számára készül. Saját magukat találják a középpontban, és ha az nemcsak számukra, hanem olvasóinknak is öröm, az már csupán a ráadás.

Lapozzon bele

Bejelentkezés

E-mail:

Jelszó:

hirdetés