Mesterek

Bevallom, mindig is érdeklődéssel figyeltem az otthonunkban dolgozó iparosokat. Ott tébláboltam (sőt, téblábolok ma is) közöttük. Egyszerűen érdekel az, amit csinálnak, akár ha festés-mázolásról, burkolásról, csempézésről, vagy akár cirkó javításáról van szó. Persze nem köny-nyű az efféle megrendelői magatartást elfogadtatni. Hiszen a megbízónak magától értetődően egyetlen dolga van: fizessen. Micsoda dolog, hogy ott lábatlankodik, kérdezősködik, hátráltatja a munkát.
Emlékszem első lakásfelújításunkra, amit még a létező szocializmus idején, állami, erre szakosodott cég dolgozói végeztek. Abban az időben éppen részleges alkoholtilalom volt Magyarországon. Jöttek a szerződött kivitelező munkatársai, ám az első nap után kijelentették, lássam be, nem tudnak reggel kilenc előtt kezdeni. Ugyanis ez időpontban kezdenek szeszt mérni a legközelebbi kocsmában, és ha nem kapják be a felesüket, esély sincs arra, hogy kezükbe szerszámot vegyenek. Beláttam.
Kételkedni akkor kezdtem, amikor Árpi főszerelő, kibontva a vadonatúj bojlert (hárombetűs márka, győztes hazai termék) dobozából, némi matatás után megtalálta a szerelvényeket, és a kisujjnyi méretű réz vízszűrőt – „ezt is csak bajnak teszik bele” felkiáltással – egyetlen mozdulattal a szoba sarkába hajította. Furcsáltam a dolgot, szerintem tömeggyártott termékekbe egy grammal több anyagot nem tesznek az éppen szükségesnél. Ugyanez igaz az alkatrészekre is. Hogy gyanakvásom összességében nem volt alaptalan, az az elkészült fűtési rendszer beüzemelésekor derült ki. A szerencsétlen gázkazán csak csattogott, a csövek hörögtek, a radiátorok meg hidegek maradtak. A reklamációra kiszálló minőségellenőrző brigád megállapította, hogy a fűtőtestekhez vezető csövek mindegyikének kontraesése volt, és nem is kicsi.
Mindez már a múlté. Jelentős javulás figyelhető meg a szakipari munkák minőségében. Ehhez persze el kellett telni jó néhány évnek. Vagy tíz esztendeje még szenzációszámba ment, hogy egy kivitelező úgy hirdette magát, hogy: „munkavégzés garantáltan nonalkoholista dolgozókkal”. Dőltek is hozzá a megrendelések, valamelyik rádióműsorban interjút is készítettek vele.
Persze isznak ma is a szakik: buborékos ásványvizet, különféle ízesített löttyöket. Szeszt, egy kortyot sem! A magántulajdonon alapuló társadalmi rendszer megszilárdulásával öntisztulási folyamat zajlott le. A vállalkozóknál (különösen a kicsiknél) teljesen áttekinthető az irányítási-felelősségi rendszer. Ott van a főnök, aki ittas dolgozóját szondázás és egyéb macerás megoldás nélkül azonnal hazaküldi, aznapi bérét pedig levonja. Ám az is lehet, hogy csak annyit mond, te pedig holnaptól többet ne gyere. Őszintén szólva, nem is tehet mást, mert máskülönben ő bukik a dolgon. Ezért van, hogy bealkonyult az „amíg nincs ott a rekesz sör, hozzá se kezdünk a munkához” felfogásnak. Ám egy másik tendencia is ugyanebbe az irányba mutat. A felhasználandó anyagok (most mindegy, hogy csempéről, szerelvényekről, vagy festékről van szó) egyre jobb minőségűek, és egyre drágábbak. Igaz általában valamivel többet is tudnak elődeiknél. Ami azonban nagyon fontos, hogy majd' mindegyikhez szigorú alkalmazástechnikai előírások tartoznak. Ha a benne foglaltakat nem tartják be, esély nincs arra, hogy az elvárt minőségű legyen a végzett munka.
Csakhogy nincs minőség személyes felelősség nélkül. A sokféle lehetséges hiúság közül számomra egy van, ami nem csak hogy elfogadható, hanem nagyon is kívánatos, a szakmai hiúság. Amikor valaki munkájára büszke.
Mi, itt a SzépLAK-nál mind „csak” iparosok vagyunk, viszont nagyon igyekszünk.

Lapozzon bele

Bejelentkezés

E-mail:

Jelszó:

hirdetés