Frontok

Meteorológus legyen a talpán, aki hazánk időjárásáról százszázalékos prognózist tud készíteni, pedig ma már felhőfényképező műholdak is segítik a munkát. A légköri frontok ugyanis a Kárpátokhoz érve sokszor meggondolják magukat. Nem jönnek be a medencébe, elcsússzannak oldalra, nyugatra vagy keletre. Ha pedig bejönnek, kiszámíthatatlan, meddig maradnak nálunk, mikor mennek ki. (Higgyék el, most tényleg nem politizálok.)
Az idén összecserélődtek a hónapok. Például áprilisi idő van július végén. Az egyik héten gutaütéses hőség, a másikon jégeső és zimankó. Ráadásul mindez erősen antiszociális jelleggel. Hétközben tombol a hőség, hétvégére mennydörgés, zivatar, szélvihar. Hát milyen dolog ez? Akármilyen is az időjárás, a nyár mégiscsak a vakációzás fő ideje. Ugyanezen a hasábokon bevallottam már, hogy elfogult vagyok az Alföld és a Tisza iránt. Be kell azonban látnom, a belföldi turizmusnak komoly korlátai vannak. Az egyik felső-tiszai település jó humorú, „mindigfeltaláljamagát” vállalkozójától hallottam: „Higgye el uram, én megpróbáltam a belföldi turizmust. Rendbekaptuk a házunkat, beindítottuk idegenforgalmi vállalkozásunkat. Hirdettük magunkat az interneten, jöttek is a rendelések. Lefoglalták a szállást, ellátást már februárban. Aztán megjöttek foglalás szerint júniusban, csak azt nem lehetett tudni, mire. Ha fenn volt a Tisza, az volt a baj. Ha le is ment, akkor még hetekig meg sem lehetett közelíteni, térdig ért a sár. Kínomban már mindenfélét kitaláltam. Fogatoztattam a vendégeket, volt hőlégballonozás, gyerekprogram, az ételt-italt sem sajnáltam. Azonban a legjobb akarattal sem tudtam azt nyújtani, amiért idejöttek. Végül is ezért hagytam abba.”
Van még egy nagy lehetőségünk, a gyógyturizmus. Ha nálunk bárhol olajat keresve próbafúrást végeznek, ha fekete arany nem is, de termálvíz majd mindig felbuzog. Ráadásul úgy tűnik, a vendégekben sem lesz hiány. Az öregedő Európa lakosságának egyik fele máris mozgásszervi panaszokkal küzd, a másik fele pedig majd fog. Az egyetlen gond, hogy a gyógyturizmus fejlesztése milliárdokat igényel. És akkor még nem említettük az emberi tényezőt. Hány ezer masszőrt, gyógytornászt kellene kiképezni. Hajdúszoboszlón például nyögtem én már egy eredetileg villanyszerelő keze alatt is.
Van azonban egy mind ez ideig rejtett csodafegyverünk, aminek a hatékonyságát az időjárás nem befolyásolja és nem is igényel különösebb beruházást. Avassuk hungaricummá a túlélő túrákat! Nálunk ugyanis nemcsak az időjárás kiszámíthatatlan, minden más, az életünket befolyásoló körülmény is az. Itt az ideje, hogy a működő demokráciákban élő s a kiegyensúlyozott jólétben elpuhult nyugat-európaiakat edzésbe vegyük. Ők még csak most ismerkednek azzal, amiben nekünk sok évtizedes (vagy inkább évszázados?) gyakorlatunk van.
Túlélő táborokat szinte ráfordítás nélkül, az országban bárhol meg lehetne szervezni. Az oktatókban sem lenne hiány. Nem lenne szükség pótképzésre, mint a masszőrök esetében. Minden felnőtt korú magyar állampolgárról kijelenthető, hogy rendelkezik ilyen szakirányú képzettséggel, igazolásnak elegendő lenne a személyi igazolvány. A távlatok óriásiak. A fizikai képzés mellett mód lenne a szellemi tréningre. Vegyük például a magyar Activityt. Csupán kéz- és lábjelek segítségével kellene kitalálni, hogy másnapra kit vesznek őrizetbe az előző kormány vezetői közül. Az alapképzésen már túljutottak komolyabb feladványokat is kaphatnának. Mondják meg, mikorra fogja befejezni a bíróság az eljárást az ilyen ügyekben, mikor kerül sor az ítélet tényleges végrehajtására. A nyertesek jutalmul a sztárbróker Kulcsár Attila dedikált fényképét kapnák.
Aki ebben a vetélkedőben eredményesen szerepel, szükségképpen szenvedély-magyarrá válik. Jutalma az lehetne, hogy annyit jön ide, annyit tartózkodik nálunk, amennyit csak akar. Figyelemmel hazánk fogyó népességére, ez még külön előny is lehetne.

Lapozzon bele

Bejelentkezés

E-mail:

Jelszó:

hirdetés