Örökzöld

Nem vitás, a cím, az angol „evergreen” tükörfordítása. Ám sokkal szerencsésebb, mint a mostanában divatos kifejezés, az „újratöltve” (reloaded). Ez utóbbi ugyanis számomra mindig a forgótáras fegyvert asszociálja, azt, amint a hét mesterlövész egyike éppen a töltényeket tuszkolja a revolver forgótárába. A gutaütés kerülget, ha azt olvasom, hogy: „Nyugdíjkorhatár újratöltve”. Persze amióta újságírás helyett csak médiát oktatnak az ezzel foglalkozó intézményekben, engem már semmi nem lep meg. Maradjunk témánk határain belül. A lakberendezésben, a bútorok között is jó néhány elnyűhetetlen örök darabot találhatunk. Vegyük például az egyik legismertebbet, a tonettbútort. Amikor a névadó, Michael Thonet feltalálta a bükkfából gőzöléssel előállítható bútorokat, maga sem gondolta, hogy örökéletű darabot hozott létre. A forró vízben „megfőzött” bükkfa hasábok olyan képlékennyé válnak, mint a levestészta. Hajlíthatók, csavarhatók. Acélsablonba zárva hagyták megszáradni, és ebből kivéve megtartotta alakját. Ennek a technológiai újításnak köszönheti tartósságát, mivel a megmunkálás során a fa szálszerkezete nem sérült. (A párizsi világkiállításon az Eiffel-torony első emeletéről ledobott Thonet-szék ép maradt.) Egy másik örökéletű darab Breuer Marcell Vaszilij széke. A pécsi születésű, világhírűvé vált építész-designer 1925-ben tervezett székének újdonsága egy új anyag, az acélcső a bútoriparban akkor még teljesen újszerű felhasználása. Az acélcső vázra feszített fekete bőr háttámla és ülőlap nemcsak a konstruktivista szemléletet példázza, hanem azt is, hogy az ilyen, funkcionálisan tökéletes megoldások nem tudnak kimenni a divatból.
Külön tanulmány tárgya lehetne, hogy miért pont az ülőbútorok között gyakoriak az örökéletűek. Pedig ezek vannak a legerősebb mechanikai igénybevételnek kitéve, tehát elhasználódásuk a leggyorsabb kellene, hogy legyen. Lehet, hogy éppen az a rejtély nyitja? A használat kíméletlen kihívásait a tervezőik jóelőre figyelembe vették és olyan szerkezeti megoldásokat alkalmaztak, amelyek kiállják az idő próbáját.
A tárolóbútoroknál valamivel nehezebb a helyzet, ám itt is akad klasszikus darab. A Lingel-könyvszekrény kortalanságát üvegezett ajtaja szellemes nyitásmódjának köszönheti. Felnyitáskor a könyvek fölé betolható az ajtólap, nem akadályozza a használatot, becsukva vitrinszerűen véd a portól. Házon kívül is találkozhatunk nagy túlélőkkel. Ilyen például az esslingeni faredőny. Valódi fából készült, különlegessége, hogy az árnyékolás fokozata szabályozható. A falamellákat zsilettpengeszerű acéllapok rögzítik egymáshoz, ennek köszönhetően ritkábbra vagy zártabbra állítható. Az pedig külön előny, hogy a használó kényelmére, ha szükséges, kitámasztható, tehát intenzívebb légcserét is lehetővé tesz, miközben az ablak árnyékolva marad.
Az örökzöldek leggazdagabb választékát leginkább a könnyűzene kínálja. Olyan dalokat, amelyek ugyan egy-egy korszakot idéznek, ám mégis túlélték azokat. A Szomorú vasárnap, a Hulló falevél szakállas szerzeményeknek számítanak, és mégis ezeket a nótákat dolgozzák fel újra meg újra. A zenénél fejthetjük meg a legkönnyebben az örökzölddé válás titkát: a lényeg a dallam, ami nélkül nincs zene.
Csak abból a tárgyból lehet túlélő, amelynek a tervezője a lényeget ragadja meg. Bútornál a legfontosabb a használat kényelme, a mással összetéveszthetetlen formai kialakítás.
Számítógépemből a hatvanas évek slágere, a Desafinado szól. Stan Getz tenorszaxofonjánál szebb a mai napig sincs. Nemcsak a dal, az ő játéka is örökzöld.

Lapozzon bele

Bejelentkezés

E-mail:

Jelszó:

hirdetés