Maradni

Menni vagy nem menni? A lakással kapcsolatos döntések életünk fontos állomásai és egészen biztosan jövőnkre is kihatnak. Kezdve attól, hogy lesz-e a gyereknek iskolája (és ha igen, milyen), egészen addig, vajon kik és mennyire barátságos népek lesznek a majdani szomszédok. Az ugyancsak nehéz döntés megkönnyítésére számos változat kínálkozik. Egy, többnyire Excel-táblázatokban gondolkodó fiatalembertől hallottam a következő módszert: legelőször pontosítani kell a versenyzők listáját. Azután azonos kérdéseket kell feltenni - milyen a környezet, mennyire ésszerű az alaprajz, mennyi a rezsi, van-e jó tömegközlekedés, iskola, üzletek közelsége? stb., majd értékelni, mondjuk 0-10-ig a válaszokat. Ezután már csak összesíteni kell, és az eredmény alapján máris megvan a döntés.
Bárcsak ilyen egyszerű lenne!
A tapasztalat szerint az észérveket nagyon sokszor felülírják az érzelmiek. Például: ez tetszik, ezt szoktam meg, ezt szeretem (honnan tudják, hogy a következőt nem tudják majd szeretni?). Nagyon sokan – és nem alaptalanul – nagy jelentőséget tulajdonítanak az első benyomásnak. A részletek, a különböző szempontok gondos mérlegelése, egyeztetése ezt gyakran elnyomja. Azután valahogy, valahonnan, ki tudja agyunk melyik féltekéjéből előkerül, pillanatképszerűen felvillan, és megvan a döntés. Persze, lehetne kísérletezgetni próba-szerencse alapon, ám ehhez túlságosan nagy a tét. Minden helyváltoztatás, költözködés eléggé nagy megrázkódtatás, amiből legföljebb, ha néhány fér bele az ember életébe. Egyébként is nálunk, magyaroknál igen alacsony a helyváltoztatási készség, a mobilitás. Persze ebbe belejátszik az is, hogy európai szinten is elképzelhetetlenül magas a saját tulajdonú házak, lakások számaránya az össz-lakásállományon belül. Ma már szinte nincsenek Magyarországon bérlakások. (Az elmúlt évek egyik leggonoszabb szemfényvesztése volt, hogy az egykori IKV-lakások bérlőit kényszertulajdonossá tették, rájuk hagyva negyven-ötven év elmaradt lakóház-felújításának minden nyűgét.) A dolog máig ható eredménye nem csupán a leromlott épületekben, hanem abban is mérhető, hogy többek között ennek köszönhetően sem lehet az embereket odacsalogatni, ahol még van munkalehetőség. „Nem tudok menni, mert itt a lakásom.” Az újabb építésű házaknál pedig a nehezen fizethető hitel teszi röghöz kötötté a munkavállalót. Nem véletlen, hogy ebben a lapszámban két olyan lakást is bemutatunk, amelyeknek tulajdonosai – igaz, teljesen más okból – régi otthonuk felújítását, áramvonalasítását választották. Sietve leszögezhetjük, az ezzel kapcsolatos döntés nem kizárólag anyagiak kérdése. A régi lakás teljes megfiatalítása sem olcsó. A végösszeg általában közelít egy kisebb alapterületű, vadonatúj lakás árához. A végeredmény azonban egészen más! A régebbi lakásoknak akár a zöldövezetben, akár a belvárosban, különös hangulatuk, emberi léptékük van. Olyan valami ez, ami még a jobban sikerült lakóparkokban is hiányzik.(A rosszabbakról pedig ne is beszéljünk, mert azok semmivel sem különbek az ezerszer kárhoztatott házgyári lakásoknál, csak azoknál jóval drágábbak.)
Amikor lakásfelújításról beszélünk, elsősorban a változtatásokra gondolunk, pedig éppen az ellenkezője a fontos. Minden újítás csak azért történik, hogy a lényeg változatlan maradjon: régi otthonunk szolgálni tudja újabb, megváltozott igényeinket.

Lapozzon bele

Bejelentkezés

E-mail:

Jelszó:

hirdetés