Múltidéző

Fiam esténkén vadul vaterázik. Mint mondja azért, hogy modern bútorokkal berendezett lakásukba találjon néha valami régi darabot. Időnként átküldi nekem a termést. 1950-60-as évekbeli kopott konyhabútorok képét. Asztal, székek, tárolós ülőpad és a kombinált szekrényre emlékeztető vitrines konyhakredenc. Többnyire fehér-pasztellzöld festéssel. (A színvilágot legjobban a Trabant korabeli meghatározása fejezi ki: „konyhabútor színűre festett szocialista népautó”.) Gyermekem áradozik, hogy majd hogyan fogja felújítani ezeket a darabokat. Hát jó, csinálja. Neki retró, nekem személyes emlék. Hiszen jó néhány ilyen berendezésű otthonban jártam, üldögéltem a viaszosvászon terítőjű konyhaasztal mellett a hokedlin.
De valójában honnan is ez a retró őrület? Mert tényleg arról van szó. Egy Budapestről szóló idegenforgalmi anyagban olvasom, hogy a főváros legújabb turisztikai érdekességét a romkocsmák jelentik, amelyek lebontásra váró lepukkant házakban működnek, berendezésük pedig a fentebb vázolthoz hasonló. S hogy ez a retró-érzés mennyire felkapott, az is jelzi, hogy az egyik legnagyobb hazai tömegetető is felvette étlapjára a „retro Junior hamburgert”. Azért ez durva, nem?
Nézegetve kedvenc fényképezési szakfolyóirataimat, lehetetlen észre nem venni, hogy a nevesebb gyártók, a Nikon, a Canon, a Fuji, az Olympus, a Sony már mind kihozták a küllemre a hagyományos filmes gépekre emlékeztető új modelljeiket. Ám megfigyelhető ez az autóknál is. A légellenállás törvényszerűségeinek köszönhetően a modern gépkocsik bizonyos mértékig mind egyformák, áramvonalasak. Senki sem készít csakazértis dobozformájú, szögletes autót. De a divat megkívánja, hogy valami „retro feeling” azért legyen. Valószínűleg ezért lesznek egyre kisebbek a hátsó oldalablakok. Szinte lőrésnyire szűkültek, már alig lehet kilátni rajtuk. Viszont így nagyon harcosak, erőt sugároznak, mint annak idején Al Capone gépjárművei.
A retró az éppen divatos stílus ellentetje, tagadása kívánt lenni. Csakhogy elterjedtsége miatt önmaga ellentétébe csap át, hiszen mi van akkor, ha maga a retró stílus is tömegesedik, trenddé válik. Márpedig ez most így van. Mi jöhet még ezután? Nem kell aggódni, megvan ennek a forgatókönyve. Először a tegnapitól akarunk elszakadni. (Ma még kit érdekel a kilencvenes-kétezres évek divatja?) A tegnapelőtti, a hatvanas-hetvenes évekbeli, az már igen! Valószínűleg ezért van nagy keletje egyre inkább a korszakbeli tárgyaknak. Az Orion Pacsirta rádiója, a BRG Mambó magnója az idősebbeknek a házibulikkal együtt kitörölhetetlen emlék, a fiataloknak pedig a múlt ködéből felsejlő érdekesség.
Ebben a lapszámunkban eléggé meggyőző példákat találhatnak a stílusok keveredésére. Láthatnak gyönyörű enteriőröket, míves drága bútorokkal, art decót minimállal kombinálva. Mielőtt azonban „ezeknek elment az eszük”-kel minősítenék szerkesztőségünket, lapozzanak csak tovább. Ugyanebben a lapszámban található olyan kis alapterületű felújított lakás, amelynek berendezését megszállott tulajdonosa szinte nulla forintból hozta ki.
Az ötödik vagy a hatodik ikszben járó kortársaimnak pedig üzenem: nincs ok az aggodalomra! Sőt, vegyük észre, hogy divatba jöttünk. Mi ugyanis alapból retrók vagyunk. Nem csak úgy fílingesen, érzésből, hanem valójában, tetőtől talpig.

Lapozzon bele

Bejelentkezés

E-mail:

Jelszó:

hirdetés