helyszűke

A négybetűs skandináv lakberendezési nagyáruház (hogy egyszerű legyen kitalálni: tegeződőék) sajtótájékoztatót tartottak. Elmondták, nem számít, hogy mekkora, milyen kicsi az otthonod, okos megoldásokkal segítenek azt jól, célszerűen berendezni. Magyarán felfedezték a kislakásokat. Bemutattak néhány igazán picike, vélelmezett családi igények szerint többfunkciósra berendezett otthont. Mellesleg jó húsz évvel ezelőtt ugyanez volt a svéd cég hazai sikerének a titka. Elsőként kínáltak színvonalas megoldást kislakásra, csak akkor még megfizethetetlenül drágán. Az egész bemutatón az volt az érzésem, mintha a hatvanas-hetvenes évek házgyári lakásépítését idéznék fel. Annak idején az ötvenöt négyzetméter (egy szoba+két félszoba) volt a magyar álom. Az építésükhöz szükséges paneleket ontották a Szovjetunióból származó házgyárak. És való igaz, hogy ha csak a két felnőtt, két gyerek családmodellt feltételezzük, egy ilyen méretű lakást nem is lehet másként, mint nagyon is ésszerűen, többfunkciósan berendezni. Erre a célra pedig csak olyan bútorok alkalmasak, amelyek helytakarékosak. Kerülendők a pöffeteg csodák. Helyettük kisebb alapterületet igénylő, fakávás, ám mégis kényelmes (ergonómiailag tervezett) darabokra van szükség. Szerencsére ezt nem most kellett feltalálniuk.
A skandináv bútorstílusra mindig is jellemző volt a lényeglátó tervezés, a formák leegyszerűsítése és a funkcionális tökéletesség. Hogy miért van ez így? Valószínűleg azért, mert a zord éghajlat alatt az emberek is mások. Nem vevők a hamis csillogásra, gondolkodásuk középpontjában a valódi értékek állnak. Első helyen a természet, amelynek erőivel ugyan nap mint nap meg kell küzdeniük, mégsem ellenségnek, hanem barátnak tekintik, akit tisztelni kell, akivel együtt lehet és kell élni. Különös, ahogy az északiak szót értenek egymással. Megfigyeltem, hogy a svédek, a norvégok, a dánok – teljesen mindegy, hogy melyikük beszél – értik egymást. Csak akkor térnek át udvariasan angolra, ha idegen téved közéjük. Attól kezdve viszont egymáshoz is csak angolul szólnak. Érdekes még az is, hogy sehol annyi nemzeti zászlót nem láttam, mint a skandináv országokban. Dániában, Norvégiában, Svédországban a lobogókat fennen lengeti a szél. Csakhogy arrafelé senki nem mondja, hogy „minek svédkedsz, vagy dánkodsz” (v.ö. az anyanyelvünkből alkotott torzszüleménnyel, „magyarkodsz”.) Visszakanyarodva az áruházi bemutatóhoz, a rendezők kiemelték, a lakásbelsőket kifejezetten magyar viszonyokhoz alakították ki. A tervezést alapos felmérés, szociológiai kutatás előzte meg. Ám bármennyire is hangsúlyozták a hazai megoldások elsődlegességét, kételyeimet nem sikerült eloszlatniuk. Egy hatalmas, globális áruházlánc ugyan miért szentelne ilyen kiemelt fontosságot hazánknak? S kiderült, hogy az idén, pontosabban ebben az évadban – ami jövő év augusztusáig tart náluk – bemutatotthoz hasonló megoldásokat kínálják világszerte. S ekkor jöttem rá a svéd gazdasági csoda titkára: előbbre járnak gondolkodásban másoknál! Hiszen gazdasági világválság idején ugyan mi mást lehetne felfedezni, mint a kis lakásokat, szűk tereket. Csakhogy, amíg mások a felismerésnél tartanak, ők már gyártatják, s világszerte forgalmazzák az erre a helyzetre (is) alkalmas bútorokat. Nem nagyon zavarja őket, hogy termékeik nevét Svédországon kívül sehol sem tudják helyesen kiejteni. A Bjursta, a Grevbäck, a Stornäs ugyanolyan nyelvtörő az argetinnak, mint az orosznak, nem is beszélve a magyarról. Meg vannak győződve igazukról, és kitartanak mellette. Lehet, hogy lenne mit tanulnunk, többek között, a svédektől is?

Lapozzon bele

Bejelentkezés

E-mail:

Jelszó:

hirdetés