Tükörkép

Megfontolandó észrevételeket írt a minap egy lakberendező olvasónk. Kedves hangú levelében, elismeréséről biztosított bennünket, megemlítve, hogy szakmai munkájában folyóiratunkat hasznosítja a leginkább. Szóvátette viszont azt, hogy mintha túlságosan is egyformák lennének a bemutatott trendi lakások. Csupa barna, wenge meg bézs. Hiányzik belőlük a személyesség. Aligha sejthette a levélíró, hogy megjegyzéseivel szerkesztői megbeszéléseink egyik központi témáját érintette: hogyan adjunk sokféle és ötletes lakást, amikor a kínálat meglehetősen meghatározott. Most még tart a barnák uralma, ez a divat. (Pár éve meg a napsárga fal, néhány terméskő plusz mű kovácsoltvas kombinációjától kaptunk kiütést. Azt akkor mediterrán stílusnak hívták, az is volt, magyar módra.) Feltétlenül el kell azonban gondolkodni a minimál és sötétbarna párosítás tömeges elterjedtségén. Próbáljuk megfejteni az ok-okozati összefüggéseket. Ha valami ennyire népszerű, annak kell, hogy legyen valamilyen, legalább részben racionális magyarázata. Az első, amit sejtünk, hogy a sötét tónusok még elkapták a minimál hajójának farvizét. A minimál formai egyszerűsége közel áll a fiatalok – szüleik bútorgarnitúráit mélyen megvető – ízléséhez. A lakberendezés divatját pedig mindig is a harminc-negyven közötti korosztály határozta meg. Az ennél fiatalabbaknak még nincs pénzük ilyesmire, az ötvenen túliak pedig már egészen mással vannak elfoglalva. Az sem elhanyagolható, hogy az ilyen lakásberendezésnek üzenetértéke van: világosan mutatja, hogy használója a társadalom mely rétegéhez tartozik. Jó, jó, de miért éppen a sötétbarna? Valószínűleg azért, mert a szigorúan geometrikus darabok világos, például kőris, juhar furnérozással annyira könnyeddé, légiessé válnának, mintha ott sem lennének. (Akkor minek adták értük a sok pénzt?) Persze léteznek világos, akár fehér bútorokkal berendezett minimál lakások, ám a nagy többséget a sötét tónusok jellemzik. Valószínűsíthetően azért, mert a barnánál, a wengénél érvényesül legjobban az a „dús fa hatás”, ami kiválóan ellenpontozza a forma egyszerűségét. És valljuk be, kellemes megérinteni, tapintani a selymes felületkezelésű, nemesfa-furnérozást, ami szinte melegséget sugároz.
Van azonban egy másik összefüggés. A lakberendezés az utóbbi években vált elfogadott szakmává. A lakberendezők megrendelőinek zöme abból a harminc-negyven körüli korosztályból kerül ki, akik nem is akarnak másról, mint az általuk trendinek vélt bútorokról, lakberendezésről hallani. És hol marad a személyesség? Ez éppen csak fel-felsejlik, vagy teljesen hiányzik. Hogy miért? Mert megváltozott a lakás funkciója. A fiatalok másképp kötődnek otthonukhoz, másképp használják azt. Tulajdonképpen keveset tartózkodnak otthon, nem nyolc órát dolgoznak, és a munkát még így is sokszor hazaviszik. A családi együttléttel megegyezően fontos szerepet kap a vendéglátás, és ebbe a körbe világosan beletartozik az is, hogy egyáltalán nem baj, ha otthonuk hasonlít barátaikéhoz. Nem is akarnak annyira kitárulkozni. Semmit nem akarnak a képen hagyni, ami „nagyon az övék”. Ezért hát nagy a rend a fényképeken. (Mellesleg a rendetlen lakás fényképezhetetlen. Nézzenek szét egy ingatlanos hirdetési portál fotói között.) A SzépLAK lakásfotói a mai magyar valóság egy részét mutatják. Ez persze nem ment fel bennünket a szerkesztés felelőssége alól. Továbbra is igyekszünk olvasóinknak érdekes otthonokat bemutatni, akár barnában is.

Lapozzon bele

Bejelentkezés

E-mail:

Jelszó:

hirdetés