retro

Annak idején, több mint húsz évvel ezelőtt, szóval jóval a SzépLAK előtti korszakban lakberendezési előadásokkal jártuk az országot. A történet szempontjából mindegy, hogy az adott folyóirat neve L-lel vagy O-val kezdődött. Az erre az alkalomra kitalált zseniális cím (kár, hogy nem védettem le) az volt, hogy: Lakásból otthont. Ilyenkor a nyomdából visszakapott bekeretezett diákat (vigyázat, még jóval a digitális korszak előtt vagyunk!) vetítettük, majd olvasói ankét következett. Az ismeretterjesztés sikere a helyszíntől, időponttól függően változott. Például a textilgyárban a reggeli műszakból hazafelé igyekvő dolgozók részére megtartott előadás délután fél háromkor kudarcra volt ítélve. Máig emlékszem, ahogy a kultúrterem ablaka előtt kétrét görnyedve surrantak el a dolgozók, hogy elérjék a délutáni buszt. Az esetek nagyobb részében azonban népes, érdeklődő hallgatóságra lehetett számítani. Két kérdés előre borítékolható volt. Az egyik, amit valaki mindig feltett: „ha ennyi pénzem lenne, én is gyönyörűen be tudnám rendezni a lakásomat”. Erre válaszként halkan csak annyit kérdeztem meg, miért olyan biztos ebben? Hiszen szavaiból éppen az tűnt ki, hogy még nem próbálta meg. Prófétai (szerény vagyok) jóslatomat az idő igazolta. Napjainkban nem kevés olyan otthont látok, ahol a pénz már bőséggel megvan, csak a jó ízlés hibádzik.
A másik sztenderd hozzászólás: „nagyon szépek voltak a képek, de próbálják ezt panelben megcsinálni”. Erre a válasz az volt, hogy nemcsak hogy megpróbáltuk, de az ezt bemutató képeket le is vetítettük. Csakhogy az átalakított, lakóira formált panellakásnak éppen az a titka, hogy már egyáltalán nem látszik panelnek. (Erről egyébként ebben a lapszámunkban két lakásbemutatás esetében is meggyőződhetnek.)
S hogy miért vagyunk a házgyári építkezések befejezése után több mint húsz évvel még mindig panelcentrikusak? Azért, mert ilyen, iparszerűen előállított lakásokban még mindig közel kétmillióan laknak. Egyébként pedig azt olvasóink is észrevehették, hogy panelben, kislakásban mindig is erősek voltunk. Arra azonban minden panel elfogultságunk ellenére is ügyeltünk, hogy külső képet ne adjunk. Ez csak a lapfelület pazarlása lett volna, hiszen egyik házgyári épület pont olyan egyenszürke, mint a másik. Mostanában – végre – mintha ezen a téren is történne változás. A felújítás során utólagos hőszigeteléssel ellátott épületeket színesre festik. A téli szürkés, borongós időkben öröm látni a vidám színeket kapott paneltömböket. Van, ami azonban ennél is meglepőbb. Az egyik, a népszerűségi listán nem éppen a top helyezett szolgáltató (a távhőt állampolgári jogon mindenki szidhatja) panelfestő pályázatot hirdetett. Több száz pályamű érkezett be. Ráadásul a szervezők azt is vállalták, hogy a nyertes pályamunkákból kettőt a saját költségükön meg is valósítanak.
Mit mondhatok még? Csodák vannak készülőben Magyarországon.
Kellemes karácsonyt kedves mindannyiuknak!

Lapozzon bele

Bejelentkezés

E-mail:

Jelszó:

hirdetés