barát

A minap némi késéssel, zaklatottan érkezett megbeszélésünkre az egyik, bemutatott munkái révén lapunk olvasói által is ismert lakberendező. Jó időbe telt, amíg megnyugodott, s azután csak kikívánkozott belőle, mi történt. Az egyik általa tervezett lakásban járt. A tulajdonos ugyanis ragaszkodott ahhoz, hogy a lakás-átalakításnál művezetőként jelen legyen. Ebben meg is állapodtak. Csakhogy a megrendelő azt is kikötötte, hogy a kivitelezőt ő adja. Az egyik barátjának van egy nagyon jó kis építőipari cége, majd azok megcsinálják a szakipari munkákat, minden rendben lesz. – Most jövök az építkezésről, beszélni akartam a burkolóval a részletekről, hogy mit, hogyan csináljon. Még el sem kezdtem, amikor ő közölte, hogy greslappal eddig még nem dolgozott, csak mázas csempével, ezért nincs is ehhez való gépe. Egész idáig rohangáltam, hogy szerezzek neki gyémántkorongos vágógépet. Ennyit a jóbarát cégéről – háborgott a lakberendező.
Valószínűleg ritka a fent leírt történet. A kicsit is jártasabb (és nem is kell, hogy befutott legyen) lakberendezőknek általában saját kivitelező csapatuk van. Nem kivétel az idézett kolléganő sem. Persze ne gondoljanak valamilyen nagy létszámú brigádra. Lényegében néhány jól képzett, megbízható szakiparosról: tapasztalt épületgépészről, ügyes asztalosról, festőről, burkolóról van szó. Mind-mind olyan mesterek, akikkel a lakberendező együtt tud dolgozni. Akikkel már megvívták az „ezt-nem- lehet-megcsinálni” csatát, amiből a tervező úgy került ki nyertesen, hogy az iparos is – joggal – győztesnek érezhette magát. Közhely, de igaz: a jó lakberendező legalább fele részben pszichológus. S ez nem csupán arra értendő, hogy szót tud érteni megrendelőjével, kiismeri ízlését, szokásait, ez legalább ennyire fontos követelmény az iparosokkal való kapcsolatban is. A hölgyek (márpedig a lakberendezők többsége nő) már kitapasztalhatták, mi a legjobb módszer az iparosokkal (többnyire férfiak) való kommunikációban. Legjobb, ha azt mondják, tudják, hogy amit kérnek, az nagyon nehéz, szinte lehetetlen, talán nem is kivitelezhető. A válasz ez esetben biztos az lesz: megoldjuk. (A másik, a parancsolgatós megközelítés eredményességére most nem térek ki.)
A lényeg az, hogy egy-egy jól sikerült lakás a tervező és a kivitelező közös produktuma. Az e tevékenység során kialakult munkakapcsolatnak komoly értéke van. Ismerek olyan lakberendezőt, aki ügyes kezű asztalosára mondhatni féltékenyebb, mint férjére. Nevét, címét nem adja ki, hiszen jogos a félelem, hogy akkor más kolléganő terveinek kivitelezésében is részt vehetne, és természetesen pont akkor, amikor neki lenne rá szüksége.
A tét azért is nagy, mert lakberendezőhöz az esetek nagyobb részében különleges igények esetén fordulnak. Amikor nagyon szépet, kényelmeset, igazán jó, testhezálló otthont szeretnének. A nívósabb lakásokhoz pedig kiváló minőségű, néha extra anyagokat használnak, amelyeknek ára is ennek megfelelő. Teljesen mindegy, hogy parkettáról, tapétáról, burkolatról, méretre készült beépített bútorról van szó. Még elképzelni is borzasztó, milyen lenne a drága anyagok felhasználásával készülő enteriőr színvonaltalan szakipari munkával.
Nem tudom, mi lett a bevezetőben írt történet vége. A burkoló megtanult a greslappal bánni, vagy a lakberendező állt neki a lapokat vágni? Tanulság azonban mindenképp adódik. Nagyon régen, még a CD korszak előtt, a mikrobarázdás hanglemezek (ma úgy mondják: bakelit) divatja idején olvastam az egyik hanglemez védőtasakján a feliratot: „Ne add kölcsön a hanglemezed senkinek. A barátod lemezjátszója nem biztos, hogy barátja a lemezednek.” Lehet, hogy ez a jó tanács igaz a barát burkolójára is?

Lapozzon bele

Bejelentkezés

E-mail:

Jelszó:

hirdetés