Mottó

Valamikor a hatvanas évek vége felé jelent meg a cseh Vladimír Páral: Vihar a lombikban c. könyve. Emlékszem, annak idején nagyon tetszett. Mára a cselekményt s a szereplőket is elfelejtettem, ám a mű mottójára – „Az értékek hierarchiájában a legmagasabb helyen a szent Bizonyosság áll, az már mellékes, hogy minek a bizonyossága…” – ma is pontosan emlékszem. Nem is volt rá módom, hogy elfelejtsem, mivel nap mint nap eszembe jut a megállapítás igazsága. Megfigyeltem: az emberek rosszul tűrik a bizonytalanságot. Hányszor halljuk: mindegy már, hogy mi a helyzet, jó vagy rossz, de mondják meg, hogy melyik. Persze ez alkati kérdés is. Vannak, akik nagyon türelmetlenek és egészen alacsony a bizonytalanság-tűrésük, és vannak hajlamosak az ingatag, változó helyzet sorsszerűségként való elfogadására. Ám általánosságban is megjegyezhető, hogy igen erős bennünk a bizonyosság biztonsága iránti vágy. Szívesen hiszünk akár hamis prófétáknak is, ha azok megingathatatlan magabiztossággal ígérik az egyetlen jó, tehát biztonságos megoldást.
Érdekes, hogy a politikusok (vagy tanácsadóik?) milyen hamar felismerték az emberi léleknek ezt a sajátosságát. Mindegyik párt a saját elképzeléseinek csalhatatlanságát hirdeti, meg sem akarja hallani a másik véleményét. Egészen biztos, hogy ez a felfogás is felelős az ország lakosságának szélsőséges megosztottságáért. A mai fekete-fehér, igen-nem játék óriási veszélye az, hogy közben a lényeget, a valóságot tévesztjük szem elől. Az élet – mindennapjainkban – a féligazságok kusza szövevénye. És ez újabban még egy elemmel, a létbizonytalansággal bővült.
Alighanem komolyabb szociológiai vizsgálat tárgya is lehetne, hogy a külvilágból érkező ingerek, hatások sokfélesége hogyan hat a lakások berendezésére. Az otthon (fogalma nem tévesztendő össze a lakással, ami annak csak fizikai megvalósulási tere) ugyanis kezdi egyre inkább a végvárak szerepét betölteni. Odakinn történhet bármi, lehet csatázni; itt béke kell, hogy honoljon, máskülönben nincs pihenés, feltöltődés. Leverten, csökkent teljesítőképességgel aligha lehet a siker reményével indulni a másnapi csatába.
Évek óta megfigyelhető – talán éppen a külvilág növekvő zűrzavarainak, bizonytalanságainak ellentételeként – az otthonok színvilágának mind határozottabbá válása. Például a biztonságos barnák túlsúlya az utóbbi időben már-már a lapszerkesztés egyik alapelvét, a változatosságot veszélyeztette. Ám attól sem egyszerűbb az élet, ha mindenki éppen most fedezi fel, hogy csakis a fekete-fehér az igazi. A soktónusú, egymás színeiből építkező színhasználat mintha visszaszorulóban lenne. Ennek persze az is oka lehet, hogy a tone-in-tone, ha nem ellenpontozzák valamilyen erősebb színnel, nagyon könnyen unalmassá válhat.
Túlhajtva teljesen tudománytalan eszmefuttatásunkat, megkockáztatjuk a megállapítást: a bizonytalan időkben a lakberendezést a biztos színhasználat jellemzi. Ez azonban inkább csak körvonalaiban kirajzolódó elképzelés, semmiképp ne vegyék készpénznek!
Ennyi bizonytalanság között egy valamiben lehetünk biztosak: tényleg itt a tavasz! Vagy mégsem, és ez már a nyár?

Lapozzon bele

Bejelentkezés

E-mail:

Jelszó:

hirdetés