Élet-minőség

Mi jöhet még? – kérdezik egymástól az emberek, s ki-ki vérmérséklete szerinti jelzőkkel körítve sorolja csak a legutóbbi hazai gazdasági eseményeket. Eközben a világ már ismét Amerikára figyel. Az új elnökre, aki beiktatását követően végigsétált rajongói milliós sorfala között, és több kilométeren át fáradhatatlan integetésével máris rekordot javított. (Tényleg, hogyan lehet ezt karlengetéssel bírni? Mennyit kell egy ilyen útra tréningezni?)
Akár szeretjük, akár nem Amerikát, a kilábalás a mostani helyzetből döntő mértékben az amerikai gazdaság talpra állásától függ. Vagy még egyszerűbben fogalmazva: mi itt, Európában akár azt is mondhatjuk, ők rontották el, nekik kell legelőször is kijavítani. Lesz mit. Ami most bekövetkezett, az a kizárólag piacvezérelt fogyasztói társadalom csődje. Megbukott a „buy now, live now, pay later”, azaz vásárolj most, élj most, fizess később. Igen, mert egyszer ez a később is eljön. És most már itt is van. Amerikában 25 millió ember munkahelye függ össze az autóiparral. (A régi szlogen: ami jó a General Motorsnak, az jó Amerikának.) Csakhogy most nem jó. Leálltak a gyártószalagok. És ha megindulnak, ugyanazt fogják gyártani, mint eddig? Ki fogja megvenni a benzinfalókat? Az sem lehet véletlen, hogy éppen most hódította el a GM-től a világelsőséget a Toyota.
Át kell, hogy alakuljanak a vásárlási szokások. A „mennyibe kerül?” mellé, vagy inkább elé, meg kell tanulni egy másik kérdést a „mit tud?-ot” és a „meddig tart?-ot”. Ez a vásárlótól kellő elszántságot, az eladótól pedig felkészültséget kíván. Nem tartható az eddigi univerzális marketingszöveg, amiben a legsúlyosabb érv, hogy: „ennek most nagyon jó ára van”. Valószínűleg divatba jön az, amit még szüleimtől hallottam: szegény ember nem engedheti meg magának, hogy olcsót vegyen. Az igazi pazarlás az, amikor – mindegy mennyire olcsón – eldobható minőségű terméket vásárolunk.
Természetes, hogy az ilyen zivataros időkben visszahúzódnak az emberek, és hová máshová, mint otthonukba. Ennek szerepe felértékelődik. A „begubózásról” évek óta cikkezik a szaksajtó, nem nehéz megjósolni, hogy ennek egy újabb hulláma következik. Csakhogy egyáltalán nem mindegy, hogy az otthon mivel telik meg. Ide kívánkozik az egyik internetes portálonx megjelent írás célirányos mondata: „…plazmatévé helyett kondenzációs kazánt tessék venni”. És tényleg, tudva, hogy sem a gáz, sem más fűtőanyag olcsóbb már sosem lesz, megfontolandó, kell-e – egyébként áramzabáló – plazmatévét venni, vagy inkább érdemes a fűtéskorszerűsítésre gyúrni.
Józanságra, önmérsékletre szoktató idők jönnek. Reméljük, hogy ezt a gondolkodásmódot már ebben a lapszámunkban is felfedezhetik, és szándékaink szerint erre a jövőben még inkább törekedni fogunk. Azután, ha a folyóiratunkat átlapozzák, ne felejtsék kitölteni a 96. oldalon a Startvonal pályázat szavazati szelvényét. Meghosszabbítottuk a beküldési határidőt, mondhatjuk, immár hagyományosan. Úgy látszik, január első felében még mindenki alszik. Nézzék meg a pályázati anyagokat internetes oldalunkon (www.szeplak.hu), ha van, lapozzák fel régebbi lapszámainkat, és küldjék a szavazatokat.
Visszatérve az új amerikai elnök hosszú menetelésére, az jutott eszembe, hogy milyen kár, hogy a könnyen mutogatható „V” (victory, győzelem) betű helyett nem lehet a „H” (hope, remény) betűjelét mutatni. Legelőször pedig erre lenne szükségünk, nélküle ugyanis győzni sem lehet.

Lapozzon bele

Bejelentkezés

E-mail:

Jelszó:

hirdetés