Pixelcsata

Ha akarjuk, ha nem, az ország lakossága kénytelen lesz – legalább alapfokon – megtanulni angolul. Anyanyelvünk ugyan évszázadokon keresztül ellenállt a nyelvi hódító törekvéseknek, sőt, visszavágtunk (l. nyelvújítás). Azonban a számítástechnika és az informatika forradalmával beköszöntő angol nyelvi kifejezések áradatával már nem tudunk megbirkózni. Vegyük például a „full HD”-t. Persze lefordítható magyarra: a HD a High Definition rövidítése, ami nagy (magas) fokú felbontást, részletgazdagságot jelent. A full szó jelentése teli, teljes. Megjegyzem, az autókereskedők már elöl jártak a torzszülött nyelvújításban, hiszen évek óta találkozhattunk autós hirdetésekben a „fullextrákkal eladó”, vagy a „megkímélt fullextrás, kivéve a bőrülést eladó” kifejezésekkel. Ebből kikövetkeztethetjük, hogy az igazi fullos az bizony bőrözött. Hiba lenne azonban ennek alapján azt várni, hogy a full HD-s (1920x1080 pixel képfelbontású) tévékhez bőrfotelt mellékelnek.
A téma aktualitását az adja, hogy az idei karácsonyi vásárlás sztárjai valószínűsíthetően az új generációs LCD és a plazma tévék lesznek. A gyártók között kibontakozó „kié a laposabb, kinek van több pixelje” vetélkedő ellenpontjaként eszembe jut a tévézés őskora. Amikor még nem egy lakásban három-négy, hanem emeletenként, ha volt egy-egy tévékészülék. Nálunk a Józsefvárosban például a földszinten és az első emeleten. A népszerű sorozatokhoz a tévés lakásokban, mint a moziban, gyűltek össze az emberek. Ki-ki hozta a saját székét és a tálka süteményt. A „Tavasz tizenegy pillanata” vagy az „Arsen Lupen” egyetlen részét sem akarta kihagyni a nagyérdemű. Urak voltak ebben az időben a tévészerelők. A tulajdonosok nem sajnálták a pénzt, hogy szeretett Orion vagy Videoton tévéjükön estére újra legyen kép és hang.
De miért is vagyunk annyira oda a televízióért? Valamikor a televíziózás kezdetén jelentőségét az „ablak a világra” szlogennel érzékeltették. A mai, korszerű tévék adta lehetőségek között a hagyományos tévé legfeljebb, ha vakablak lehet. Vagy némi jóindulattal olyan, félig áteresztő tükör, amely az egyik irányba engedi az átlátást, míg a másik felől tükörnek látszik. Napjaink újdonságával, az IP alapú interaktív tévézéssel ennek vége. Magunk állíthatjuk össze a műsort, megszerkeszthetjük kedvenceink listáját, megállíthatjuk a műsort, aztán később folytatjuk. Érdekes módon a legújabb technika nem csupán az elidegenedés, eltávolodás, hanem a közös élmények lehetőségét is kínálja. A hazai lakások egy részében – és ebben a huszonöt-harminc közötti fiatalok járnak elől – már nem a hagyományos tévé, hanem az ún. médiacenter játssza a főszerepet, azáltal, hogy az információk nagy része digitalizálható, minden: szöveg, kép, hang, mozi bekerülhet a számítógépbe. A számítógépből pedig a házi hálózaton keresztül a médiaszerverre. A nagyméretű tévékészülék ez esetben óriás méretű családi monitorként működik.
Bízunk benne, hogy az új lehetőségek a közös filmnézés, a családi események felidézése ugyanúgy összehozza a családot, mint annak idején az egykének számító tévé.
Annyit azért halkan megjegyzünk, hogy hiába a sok pixel, a részletgazdag kép sem feledteti a belbecs hiányát. Magyarul, a rossz, gyenge tévéműsorok a legjobb képminőségben szemlélve is azok maradnak. Sőt, a kristálytiszta kép mintha még jobban felfedné ürességüket. Ilyenkor talán nem baj, ha eszünkbe jut az alapigazság: ugyanaz a gomb szolgál a kikapcsolásra, mint amelyikkel bekapcsoltuk a készüléket.
Az sem baj, ha ilyenkor karácsony táján kipróbáljuk, hogy milyen is az élet tévé nélkül. Aztán a két ünnep közötti beigli-mérgezés idején bekapcsolhatjuk, s akinek módja van, élvezheti akár full HD-ben is.
Szerkesztőségünk minden munkatársa nevében boldog karácsony kívánok kedves mindannyiuknak!

Lapozzon bele

Bejelentkezés

E-mail:

Jelszó:

hirdetés