Madein

Tudom, két szóba kell írni. Egyszer azonban elhatároztam, hogy ennek, az olvasóinknak szóló levélfélének – már csak a hasábszélesség miatt is – egyszavas címe lesz. Valójában tehát: made in… Ám az ezután következő országnév alighanem China (Kína), vagy P.R.C. (People’s Republic China= Kínai Népköztársaság). Most már szinte minden terméken csak ez a felirat olvasható. Azt hiszem, a világ fejlettebb országaiban sokáig nem tudták, mit jelent a távol-keleti és az ázsiai munkakultúra, és hogy a közösség összefogása, a nemzeti felelősségvállalás milyen gazdasági eredményeket hozhat. Annak idején Japán legyőzése után a megszálló amerikaiak megveregették a vesztes japánok vállát és atyáskodó jóindulattal mondták, hogy majd átjönnek a fiúk a General Motors-tól és megtanítanak benneteket autót gyártani. A japánok udvariasan megköszönték, mosolyogtak. A GM-fiúk azonban nem jöttek. Mentek viszont a japánok; nem is ők, termékeik. Mire a csillagsávos lobogó országában felébredtek, a hatvanas-hetvenes évekre a Volkswagen divatját követően a legtöbb importautó már japán gyártmányú volt. Csakhamar kiderült, hogy Japán rohamosan fejlődő gazdaságának nincs szüksége nagyon munkaigényes és csekély profitot hozó termékekre. Ezek gyártását kezdték kitelepíteni Koreába, Thaiföldre, Indonéziába. Kínában ekkor még nagy a csend. Legfeljebb Tajvanról és Hongkongról hallani. Ezidőtájt olvastam egy Hongkongba utazó turistáknak szánt ismertetőben (az amerikaiak szeretnek praktikus tanácsokat adni), hogy érdemes a turistabőröndbe becsomagolni legszebb öltönyünket és a kínai szabó az elé tett öltöny alapján, azt egy az egyben le fogja gyártani, fillérekért. – De vigyázz! – szólt a jó szándékú figyelmeztetés –, mert ha a mintának vitt öltönyön valahol egy cigaretta égette lyuk van, biztos lehetsz, hogy azt az újon majd ugyanott viszontlátod. Hol vagyunk már ettől! Az összes jelentősebb divatház Kínában készítteti konfekció termékeit. Könnyű lenne a dolgot elintézni azzal, hogy úgyis csak másolnak. A világ egyik legjelentősebb fogyasztásicikk-vásárán, a frankfurtin külön szakemberekből, jogászokból, terméktervezőkből álló „rendőrség” figyeli a kiállítókat, és ha nyilvánvaló másolatot látnak, akkor próbálnak jogi eszközökkel fellépni. Ráadásul nem igaz, hogy a kínai termék szükségképpen silány minőségű. A kínaiak pontosan azt gyártják, amit a megrendelő kér. Ha az ismert barkácsáruház-lánc konténerszám rendeli az idehaza háromezer forint alatt árusított fúrógépet, akkor azt is előállítják. (Gondoljuk meg: ennyiért lezárt konzervdobozban levegőt nem lehet ideszállítani Kínából.) Természetes, hogy az ilyen gép eldobós minőségű. Csakhogy ezt ugyanazok az üzemek gyártják, mint az ismert vezető márkák termékeit is, abban a minőségben, ahogy azt az eredeti német vagy angol anyavállalat megköveteli. És bezáródik a kör. Európában leszerelik az üzemet, a következmény a munkanélküliség, és ebbe már a jóléti államok társadalmi rendszere is belereccsen. Csökken a fizetőképes kereslet, aki még vásárolni tud, az is mindenből az olcsóbb import terméket keresi.
Nézegetem magam a tükörben, szememet kissé felfelé húzva. Milyen lennék kínainak? Lehet, hogy nem tudok róla, de már én is kínai vagyok. Végül is, ha a termék az, csak azokat használjuk, fogyasztjuk, előbb-utóbb a felhasználó is azzá válik. A minap baráti társaságban hallottam az egyszerű ténymegállapítást: ha valami nem Kínában készült, akkor az nagy valószínűséggel hamisítvány.

Lapozzon bele

Bejelentkezés

E-mail:

Jelszó:

hirdetés