Barokk

Amikor, talán két éve éppen a milánói bútorszalonról beszámoló lakberendezőtől hallottam először, hogy divatba jönnek a falon a hatalmas méretű, cirkalmas minták, nem igazán figyeltem oda. (Végül is valami mindig divatba jön.) Egyébként pedig nehéz, különösen kezdetben, első megmutatkozásukkor megkülönböztetni, hogy mi lesz, ami több, mint a designerek elkeseredett próbálkozása. Nos, ez a barokk bejött. Olyannyira, hogy a hazai lakberendezési szakfolyóiratok között alighanem elsőként már nálunk is címlapon szerepelt. Legutóbb pedig egy vélhetően sokezres példányszámú ingyenesen terjesztett bútorkatalógus borítóján láttam a fekete-fehér barokk mintájú tapéta elé állított végletekig leegyszerűsített vonalú komódot. A kontraszt miatt a bútor még meggyőzőbben egyszerűbbnek, a tapéta pedig még cirkalmasabbnak látszott. S az, hogy egy nem drága, hanem elfogadható árú tömegbútort gyártó cég (a legnagyobb Közép-Kelet-Európában) katalógusa címlapjára tette, egyértelműen jelzi az új irányzat térfoglalását, népszerűségét. De hogyan is keletkezett ez az új divat? Alighanem úgy, ahogy az a női ruhadivatban már közismert. Valahol Párizsban, Rómában, Milánóban a divatkreátorok legtitkosabb műhelyeiben összeülnek a gondterhelt designerek, hogy kitaláljanak valami újat. Ebben a kényszer szülte agyviharban nem ritkák az erőltetett ötletek (gondolják meg, milyen szépen ékesíti a női lábat a trampli bakancs, és azért azt is feltalálta valaki!). A lakberendezésben, bútorszakmában ez némiképp másként van. Elnyújtottabbak a periódusok. (Bár önmagukhoz viszonyítva rövidülnek.) Valamikor egy-egy lakás bútorzatának cseréjét 12-15 évre tette a statisztika. Ez az átlag most inkább tíz körülre csökkent. Ám az a vásárló réteg, amelyik megteheti, inkább négy-ötévente cseréli otthona küllemét. Szándékosan írtunk a küllemről, mert a nagyon divatkövető lakásfelújítók sem dobnak (dobhatnak) ki egyszerre mindent. A „nagy” megújulások elsősorban a falfelületeket (szín, mintázat), illetve a lakástextileket illeti. Alighanem ez is közrejátszik a most kialakult barokk-bűvöletben. Hiszen néha elegendő egy-egy falat áttapétázni az új motívumokkal, és máris más hangulatot kapunk. Nem árt óvatosnak lenni ezekkel a divatos matériákkal. Mert igaz ugyan, hogy jobb híján barokknak nevezzük a motívumokat, ám ha figyelemmel vagyunk a szótári meghatározásra: „a barokk a XVII-XVIII. század európai művészetének irányzata, amelyet a szenvedélyes mozgalmasság, a díszítő elemek tobzódása jellemez”, akkor még inkább érthető, hogy miért ajánljuk a kellő körültekintést. És mondanunk sem kell, nem szó szerinti átvételekről van szó. Lehet, hogy a most divatos tapéták a XVII. Század francia textilkárpitjai motívumaiból építkeznek, csakhogy ez sohasem egy-egy arányú átültetést jelent. A tervezők stilizálják, átlényegítik a motívumokat, és ami a legfontosabb, hatalmasra nagyítják őket.
A mostani barokk támadás előnye, hogy könnyebb vele együtt élni, s ha megunjuk megszabadulni tőle. Nem valószínű, hogy – lásd fentiek – a lakás minden zugába behatolnak. A divat elmúltával ezek a felületek átfesthetők, a tapéta leszedhető, a textilhuzatok is cserélhetők. Nem járunk úgy vele, mint a valamikor volt paliszander Xyladecor-ral, ami a fa rostjaiba beszívódva eltávolíthatatlanul hirdeti ma is, hogy egyszer mit is tartottunk az elegancia legmagasabb fokának.

Lapozzon bele

Bejelentkezés

E-mail:

Jelszó:

hirdetés