Tavaszváró

Itt vagyunk ebben a már nem téli, még nem tavaszi februárban és a márciusi lapot készítjük. Az időjárás meg tényleg nem tudja, mit akar. Egyik nap vakító napsütés metsző széllel, mínuszokkal, hó meg sehol. Másik nap borult, de plusz 12 ºC. Máris átcsúsztunk a mediterrán övezetbe? (Lehet, hogy jobban járunk, ha a jövőben a magyarországi helyett Toszkána hőmérsékleti statisztikájában kutakodunk?) Mindegy. Mi eldöntöttük: jöjjön a tavasz. Elég volt a szürkeségből, itt az ideje, hogy színeket lássunk. Festékválasztási útmutatónkkal ehhez kívánunk segítséget adni. A színtáblákat lapozgatva valószínűleg sokakban felmerül: elegendő az anyagot, a szerszámokat megvenni, majd magát a munkát megcsinálják maguk. Ebbe az irányba befolyásolja gondolkodásunkat az is, hogy mind több termék használati utasítása sugallja, hogy saját kezűleg végzett munkavégzéshez fejlesztették ki. Tovább olvasva a használati utasítást, az is kiderül, hogy mi a termék kiadóssága, azaz egy liter festék mekkora felület lefestésére elegendő. Némi fejszámolás után megállapítható, mennyire van szükségünk. És amikor már az árat is tudjuk, könnyen kimondjuk, végül is akkor ennyiből meg van a festés. Beleesünk a leggyakoribb hibába: a munkát nem számoljuk, noha egészen más gondolatban végigvinni egy egyszerűnek tűnő munkafolyamatot, mint azt ténylegesen elvégezni.
Emlékszem, hogy mentek a dolgok nálunk, amikor az egyik alkalommal igazán jó szakiparost sikerült találnunk. Egy teljes napig tartott, amíg mindent lefedett takarófóliával, külön leragasztotta az ajtókereteket, a fürdőszobában a csempeburkolatot. Aztán jó két napot vett igénybe a felület glettelése, csiszolása, s végül maga a festés egy nap alatt megvolt. A munka leghosszadalmasabb, mégis megkerülhetetlen része a felületelőkészítés. A mai, modern festékek filmszerű vékony bevonatot képeznek, az előkészítés hibái szinte felnagyítva láthatók a frissen festett falon. (Nem véletlen, hogy régebben enyves falfestéket használtak, ami kifejezetten vastag bevonatot adott és ez jótékonyan elfedte a hibákat, s ha mégsem, akkor jött a gumi festőhenger, ami azután tetszés szerinti színű rózsákkal szórta tele a falat.)
Manapság az ország bármely pontján – de a nagyobb városokban biztosan – vannak már olyan szaküzletek, ahol színkártya alapján, számítógép segítségével több ezer szín közül keverik ki a választottat. A bőség zavara könnyen vezethet hibához. A minap fényképezett lakásban hallottuk, hogy az egész lakáshoz szükséges mennyiségű bekevert festéket vissza kellett küldeniük, mert a szaküzletben az egy sorral lejjebb lévő színminta kódját ütötték be. S a számítógép nem tévedett.
A szinte már követhetetlenül gazdag színválaszték eredményezte azt, hogy a festékgyártók néhány éve új megoldást választottak. Termékeikből négy-öt, előre kevert „trendi” színt állítanak elő, több egymáshoz illő tónusban, majd ennek valamilyen fantázianevet adnak. Lényegében hangulatokat akarnak eladni. (Arrafelé is keményen dolgoznak a marketingesek.) Tehát ki-ki egyénisége, stílusa alapján kiválaszthatja a hozzá legközelebb álló termékcsaládot, s aztán már nem kell aggódnia, hiszen a festékcsalád azonos fantázianevű tagjait gyárilag hangolták össze.
Valamikor a falusi porták húsvét előtti friss meszelése hívogatta az ünnepet. A mai falfestékeknek egészen más az illata. Mégis, ha beleszagolunk a levegőbe, már tudjuk: közeleg a tavasz!

Lapozzon bele

Bejelentkezés

E-mail:

Jelszó:

hirdetés