Veszélyzóna

Az ősz közeledtét azelőtt a lombok sárgulása jelezte, napjainkban inkább a falopás. A minap a tv-híradóban szenzációt sejtető riportban mutatták be, hogy az idén a szokásosnál egy hónappal korábban, már augusztus végén beindult az illegális fakivágás. Nem hiszem, hogy az illetéktelen fakivágók (vagy a régebbi, finomkodó szóhasználattal: megélhetési bűnözők) olvasták volna az Amerikai Farmerszövetség időjárás-előrejelzését. E szerint ugyanis kemény tél jön. (Vigyázat: a 192 éves szervezet időjárási prognózisai eddig nyolcvannyolc százalékban beváltak!) Sokkal inkább arról van szó, hogy megérezték az energiaár-emelés miatt még jobb ára lesz a tűzifának. Mostanában – aki csak teheti – elgondolkodik azon, hogy érdemes-e fűtőanyagként kizárólag a gázra hagyatkozni. Már sehol nem dobják ki a vegyestüzelésű kazánokat (hajrá Vinyisztó!), nő a becsülete a cserépkályháknak és a vaskályhákkal sem rohannak a vastelepre. Persze nem szabad eltúlozni a hagyományos fűtés jelentőségét, Magyarországon a háztartások túlnyomó részét földgázzal fűtik. Nem csupán az egyes otthonok egyedi fűtőberendezéseire gondolok, hanem a távhő kazánjai és a kisebb hőközpontok is mind földgáztüzelésűek. Ezek biztonságos, jó hatásfokú működtetése kulcskérdés. Ennek érdekében a nagyobb szolgáltatóknál vagy felhasználóknál a berendezések karbantartása, műszaki felügyelete az üzemeltetés része. Családi házak esetében azonban sokszor elmulasztják a karbantartást (tavaly is működött, miért pont most romlana el), pedig ha eddig nem történt meg, ilyetén tájt lenne az időszakos tüzelőberendezés-felülvizsgálat ideje. És persze nem csupán a gázkészüléknek, hanem a kéményeknek is.
Idős (na jó, korombeli) kéményseprőtől hallottam a történetet. Kihívták egy lakásba, mivel a beszerelt ellenőrző készülék szénmonoxidot érzékelt. (A legalattomosabb gázféle, színtelen, szagtalan és öl. A gáz, a szén, a fa tökéletlen égéséből származik.) A szakmában tisztességgel megőszült mester első kérdése: mivel fűtenek? Villannyal – hangzott a válasz. Erre már a sok mindent látott kéményseprő is megtántorodott. Hogy-hogy? Akkor itt nem lehet szénmonoxid. Azután körülnézett. – Asszonyom, nem látja, hogy minden növénye kornyadozik, itt nincs levegő. A gyerekük sem az allergiától van rosszul. A gumitömítésű műanyag ablakok légmentesen zárnak. Szellőztessenek! – Nem hagyott nyugton a történet, kérdezősködni kezdtem. Kiderült, hogy a szénmonoxid érzékelőknek két fajtája van. A drágább, elektrokémiai szenzoros tizenötezer forint körüli készülékek valóban csak a szénmonoxidot érzékelik, arra riasztanak. Az olcsóbb, katalitikus érzékelővel ellátottak ötezer forint körüli összegbe kerülnek. Hátrányuk, hogy nem eléggé szelektívek, a gázösszetétel bármilyen változására reagálnak. (Szélsőséges példa: a töltött káposzta szagára is képesek riasztani.) Valamilyen, a fentihez hasonló, nem túlságosan szelektív érzékelő lehetett az adott lakásban is. Szénmonoxid helyett a levegő összetételének jelentős változására reagált, így a „hibás” riasztással is a lakók egészségét mentette meg.) A szakemberek erre azt mondják, hogy inkább riasszon a készülék akár háromszor feleslegesen, minthogy egyszer néma maradjon, amikor meg kellene szólalnia.
Jön a tél. Persze takarékoskodni kell a fűtéssel, ne engedjék ki a meleget. De azért vegyenek néha levegőt is! Szellőztessenek. Nem szeretnénk olvasókat veszíteni.

Lapozzon bele

Bejelentkezés

E-mail:

Jelszó:

hirdetés