Bambinó

Nem divat a gyermeknevelés. Tévedés ne essék, nem a gyermekvállalásra gondolok – azzal is van baj, hiszen rohamosan csökken az ország lakossága –, hanem kimondottan arra, ahogy napjainkban a legifjabbakkal törődünk, illetve éppen nem törődünk.
Úgy tűnik, újraéledt az egyszer már megbukott nevelési elv: a gyerek kicsike felnőtt. E gondolat jegyében a szülők párbeszédet folytatnak (ez rendben is lenne) a három-négyéves gyermekekkel, és bevonják őket (sajnos) olyan kérdések megválaszolásába, eldöntésébe, amelyekre, egyszerűen életkorukból adódóan, még képtelenek. Teret kapott nálunk is az amerikai nevelési modell. Semmiért sem szabad rászólni a legifjabbra, hagyjunk mindent rá, mert különben törést okozunk a gyerek fejlődésében. Mindez mintha gyökeres tagadása lenne a valamikor volt tekintélyelvű nevelésnek, amikor az idősebbnek, tapasztaltabbnak mindig igaza volt. Az ettől való berzenkedés még érthető is.
Csakhogy tetten érhető ebben a megideologizált „nem nevelésben” valami más is. A napi hajszától elgyötört szülők nem tudnak (nem akarnak) igazából a gyerekkel foglalkozni. Mindent megvesznek, ami pénzért kapható. Ez sajnos világjelenség. Gondoljanak csak a Tamagocsi-őrületre, s lecsengésével a Tamagocsi temetőkre! Hogyan lehet, hogy egy babának öltöztetett programozható elektronikus kütyü világsikert arat – nem kis profitot hozva a gyártóknak –, és közben senki nem gondol arra, hogy ez a divat éppen a szeretet, a gondoskodás kiáltó hiányáról tanúskodik. S így jutottunk el oda, hogy napjainkra a gyerekkel kapcsolatos az eldöntendő kérdések legfontosabbika: lehet-e saját mobiltelefonja, ha már nagycsoportos az óvodában?
Adódnak azért bíztató jelek. Nemrég, karácsony előtt felfigyeltem egy családi beszélgetésre, ahol a férj kijelentette, mindegy hogy hány ajándékot kap kis királylány gyermekük, háromnál többet nem adnak oda neki, mert képtelen játszani velük, megunja őket, s máris veszi elő a következőt.
Még mielőtt túlságosan elmélyednék a nevelés témakörében, figyelmükbe ajánlom gyermekszobás összeállításunkat. Találhatnak benne ötleteket, tanácsokat, felvillantva a választékot is, kiságyakat, pelenkázókat, kiegészítőket. De bemutatunk olyan bútorokat is, amelyek képesek együtt nőni a gyerekkel, így hosszú távon megtérülhet alacsonynak éppen nem mondható vételáruk. S belekapva a nevelés szakkérdéseibe, kérem, vessenek pillantást a mi felcseperedett bambinónkra, az idén tizedik évében lévő Startvonal pályázatra. Ebben a számunkban az előző évben bemutatott húsz lakás közül választhatják ki a három nyertest és a két különdíjast. Belátjuk, hogy ez a vetélkedő nem olyan látványos, mint a tévében látható Legyen Ön is milliomos! vagy a Pókerarc, de szerintünk – és remélem olvasóink szerint is – fontos.
Végezetül, folyóiratunk fejlécén láthatják, serdülőkorba, tizenharmadik évfolyamába lépett a SZÉPLAK. Hajaj, jönnek a növekedés nehézségei! Tartunk is tőle, a tizenhármas szám nem a legjobb előjel. Bizonyos országokban, talán éppen ezért házak, lakások számozására nem használják. Inkább van 12/a, meg 12/b, és a következő a 14. Remélem, Önök nem babonásak.
Boldog Új Évet kívánok!

Lapozzon bele

Bejelentkezés

E-mail:

Jelszó:

hirdetés