Ott kezdôdött, hogy találtunk egy fotót, ami egy olasz villát ábrázolt, pontosabban az oda vezetô utat. Ezt kiraktuk a hűtôszekrényre, hogy lássuk a célt. Néhány héttel késôbb hétvégén ismét felfedezôútra indultunk. Amikor Bakonyára értünk, az egyik utcácskánál hirtelen megszólalt Anna: Na, itt kanyarodj be! Amint elhagytuk az utolsó házat, megelevenedett a hűtôre kirakott kép. Az út kissé lejtôsen vitt nyugati irányba, majd kb. 200 méter után éles jobb kanyar következett. Itt megálltunk és csodálatos kilátás tárult elénk. Déli fekvésű telek (akkor még szántóföld), távolban jegenyenyárfasorok (mint Toszkánában a ciprusok) és a Dráva völgye, távolban a horvátországi Papuk hegységgel. Nem volt kétséges, hogy megtaláltuk, amit évek óta kerestünk.
Az ingatlanpiac jelentôsen átalakult. Keresetté váltak a felújításra szoruló belvárosi lakások. Függetlenül műszaki állapotuktól, igen kelendôek. Talán éppen azért, mert – igaz, nem kis anyagi áldozattal – különleges hangulatú otthonok hozhatók létre.
Amikor a tulajdonossal elôször találkoztam egy lerobbant régi műhely elôtt, még egy loftlakás megvételérôl és kialakításáról beszélgettünk. Az ötletek sorolásánál rögtön tudtuk, hogy egy húron pendülünk és hasonlóan gondolkozunk a lakberendezést illetôen. Számos lakás került szóba, hogy mibôl, mit lehetne kihozni, melyiket lenne érdemes megvenni. Végül egyik napról a másikra belevágtunk ebbe a csodálatos lakóparki földszinti lakásba.
Nem kevés fantázia kell ahhoz, hogy valaki álmai lakását egy tíz éve lakatlan ingatlanban felfedezze. Az „igazi” megtalálásával azonban nem ér véget a küzdelem, sôt éppen csak elkezdôdik.
A Belváros régi építésű, hatalmas bérházainak évtizedeken keresztül csak a hátrányait ismertük. Elhanyagolt lépcsôházak, folyosók. Kifűthetetlen lakások, amelyek magukon viselték az ötletszerűen végrehajtott korszerűsítések külsérelmi nyomait. Nem gondoltuk volna, hogy a lakásállománynak éppen ez a része lesz az, ami napjainkban a leginkább kapóssá válik, hiszen felújítva olyasmit kínálnak, amit a modern lakások aligha tudnak nyújtani: tágasságot, eleganciát.
A budai, Bauhaus-stílusú társasházi lakás teljes újjászületése során izgalmas kihívás és feladat volt ötvözni az 1930-as évek stílusjegyeit a modern design tárgyaival, a kedvenc kilim szônyegekkel és az art deco fotelekkel.
Vendéglátóink nyolc éven keresztül keresték a megfelelô telket ahhoz, hogy megépíthessék a számukra ideális, minden elemében elvárásaikhoz igazodó balatoni nyaralót. Környezettudatos megoldások, modern tömeg, racionalizált, funkcionális térszerkesztés jellemzi a 100 m² körüli épületet, amelynek tervezését a megrendelô és az építész, illetve lakberendezô szoros együttgondolkodása jellemezte. A keresgélés hosszú évei alatt valósággal kikristályosodtak az elvárások, amihez a személyes ízlésen túl a korábbi évek bérelt nyaralóinak tapasztalata is hozzájárult. Mindezek egy energiatakarékos, lapos tetôs, szigorú szerkesztettségű épületben összegzôdtek, amit a modern külsô mellett korszerű technológia jellemez. Az energiatudatos működésrôl a napelemek és a megfelelô...
Megbízóim egy újlipótvárosi, az 1930-as években épült ház legfelsô emeletén elhelyezkedô 110 m2-es lakás átalakítására kértek fel. Már az elsô megtekintéskor kiderült, hogy nem lesz könnyű a két világháború közötti idôszak nagypolgári életviteléhez igazodó alaprajzot a mai igények szerint átformálni.
Az ott élők igényeire szabott, szerethető, harmonikus otthonban jártunk, amelyben magától értetődő természetességgel él egymás mellett modern és rusztikus, a régi korok hangulatát idéző tárgyi világ és némi ipari ihletettség.
A fiatal építész házaspár és a koros épület találkozásának a legnagyobb nyertese három kisgyerek és egy boldog eb. Valamint a lelkes lokálpatrióta klub, amely a pincében szervezôdik.
Hazánkban – mivel híjával vagyunk a fenyveseknek – nem terjedtek el a faházak annyira, mint az északi országokban. Nálunk inkább csak kisebb nyaralók, üdülôk építéséhez használják ezt az anyagot. Ritkaságszámba megy, hogy egy teljes használati értékű, a hagyományos téglaházakkal azonos vagy azt meghaladó komfortérzetet nyújtó lakóépület készül fenyôrönkökbôl. Most erre mutatunk egy dunakanyarbeli példát.
Sokszor meg kell küzdenünk az igaziért. Hiszen nem elég rátalálni, amire vágyunk. Ha nem sikerül elképzelésünk szerint átformálnunk, akár csalódás is lehet a vége. Szerencsére most ez nem így történt. A Rákoscsaba polgári részében álló, ôsfákkal teli kertben álló épület megtestesíti mindazt, amit a három lányát nevelô édesanya valaha elképzelt magának. Nem csupán a kétszintes lakás mérete, beosztása és kialakítása ideális, de itt minden négyzetcentiméter a lakók igényeihez lett szabva. Szó szerint, hiszen a lakberendezô nem csupán otthonnak, de könnyűszerkezetes referenciaháznak, bemutatóteremnek és tervezôirodának is szánta az épületet, amit a mesés kertben lebontott vályogház helyére tervezett.
Lapozzon bele

Bejelentkezés

E-mail:

Jelszó:

hirdetés