Azt mondják a bölcsek, az életben csak a változás örök. Ne féljünk változtatni, ha otthonunk nem felel meg az életformánknak! Költözzünk el, ha kirepültek a gyerekek, túl nagy a ház, fárasztó a kertgondozás. A lakás van értünk, és nem fordítva! Így gondolták ezt vendéglátóink is, a hatvanas éveikben járó házaspár, akik – a szokás és az ismerősök, barátok tanácsai ellenére – nem a Belvárosból költöztek ki a csöndes, nyugalmas zöldövezetbe, hanem fordítva. A budai hegyekben épült, többszintes, kertes házukból jöttek be „a városba”. Szerintük ugyanis a kertes ház a gyermekes családoknak való, a fiatalok és az idősek inkább idebent a városban érzik jól magukat, ahol könnyű a közlekedés, minden a közelben van, sok a jó kis étterem a környéken, át lehet sétálni a boltba, vagy a színházba meg a különböző rendezvényekre, és mindig történik valami. Most, hogy nem kell kertet ápolni, vagy garázskapukat nyitni-csukni ahhoz, hogy húsz deka sajtért leszaladjon az ember, hirtelen rengeteg szabad idejük lett, új lehetőségek, távlatok nyíltak meg előttük, élvezik Budapestet. Mindeddig sokat utaztak, külföldre jártak, most már szívesebben maradnak itthon, háziasszonyunknak valósággal nehezére esik itt hagyni gyönyörű otthonukat...