Őszi díszek

A perzselő nyári napok elmúltával, a nappalok egyre rövidebbek lesznek, a színek megfakulnak, a fények ellágyulnak. Sok ember számára az ősz jelenti a legromantikusabb évszakot, amikor a téli nyugalom előtt, a természet utolsó fellángolása színpompás ruhába öltözteti a kerteket.

Az indiánnyár színei a naplementét idézik, a természet sárga, narancs és vörös színekben pompázik. Az őszi színkavalkád kiegészítője a kék és a fehér. Azon kevés növényfaj virágainak színe ez, melyek mit sem törődve a téli álomra készülő többi növénnyel, az őszi lomszín helyett virágdíszbe öltöznek.
Akinek kertjében sokféle őszi dísz van, oda a szürke téli hónapok is későbben köszöntenek be. A kert tervezésekor ezért fontos a növények őszi díszének – virágzás, levél- és termésdísz - figyelembe vétele is.
Az „ősz” szó hallatán legtöbben az őszi lombszínre asszociálnak, pedig e mellett a virág és a termésdísz is meghatározója az őszi kertnek.

A tavaszi virágpompa és a nyári színorgia után ilyenkor már csak kevés növény virágdíszében gyönyörködhetünk, ezért igen értékesek azok a fajok, melyek ősszel virágoznak. A cserjék közül a mediterránból származó kékszakáll (Caryopteris), barátcserje (Vitex) és a sudárzsálya (Perovskia) virágai augusztus végétől díszítik kertünket. Ezen növények szépsége, kékes lomszínük és kék, lila viráguk még jobban kihangsúlyozható, ha piros lombú cserjék (pl.vérborbolya) társaságába ültetjük őket. Ugyancsak közel egy időben virágzik velük sok orbáncfűféle (Hypericum) is. Ez utóbbiak élénksárga virága és dekoratív termése is jobban érvényesül a kék virágok társaságában. A mályvacserje (Hibiscus) és a bíbor gyöngyvessző (Spiraea bumalda ’Anthony Waterer’) virágzása is kitolódik az indiánnyárra. A lilás rózsaszín virágok jól egészítik ki az előzőekben említett kék és sárga virágú fajokat, színharmóniát képezve a kertben.

A leglátványosabb őszi dísz természetesen a növények színesedő lombja. Kevesen tudják, hogy ez nem minden évben alakul egyformán. Ha hűvös, csapadékos az idő, ha korán köszöntenek be az éjszakai fagyok, csökken a színeződés intenzitása. A napos, száraz, meleg és hosszú ősz nemcsak intenzívebbé teszi a lombszíneződést, de meghosszabbítja annak időtartamát is.  A színesedő lombú növények igen változatosak, hiszen a sokféle színárnyalat a különböző fajokon belül is eltérő lehet.

Aranysárga ruhába öltözik a páfrányfenyő (Ginkgo), mely legyező alakú levelével és egzotikus habitusával az év többi részében is igen dekoratív. Kétlaki növény (külön van hím- és nőivarú példány), melynek termése nem kellemes illatú. Ezért a kertekbe mindenképpen csak hímivarú példányt ültessünk.
Ugyancsak hasonló színű lesz a kecses, légies megjelenésű, lombhullató kínai mammutfenyő (Metasequoia), melynek szépsége örökzöldek társaságában érvényesül igazán.
A lomblevelú fajok közül a legszebb sárga lomszínt a cserszömörce (Cotinus) és a somok (Cornus) mondhatják magukénak. Az ecetfa (Rhus) őszi ruhájának színe átmenetet képez a sárga és a vörös között. A növények élénksárga színe ugyancsak sötét lombú örökzöldek társaságában érvényesül erőteljesebben.
A tűzvörös juhar (Acer ginnala) nevét őszi lombszínéről kapta. A szárnyas kecskerágó (Euonymus alatus) az őszi kert egyik legdekoratívabb növénye lehet. Mindkét piros levelű faj kékes lombú örökzöldek közelében lesz a legmutatósabb kerti dísz.
A sivár falakat, az első fagyokig, a vadszőlő levelei festhetik pirosra. Lombhullás után, vagy kora tavasszal, érdemes erősen visszavágni, vagy leszedni a kerítésről, falról. Így kis helyen is kordában tartható az agresszív növekedésű kúszócserje, mely egy év alatt képes akár 2-3 méteres ágakat is fejleszteni.

A termés is az őszi kert dísze. (Némelyikük még a téli hónapokban is a növényen marad) A termések egy része csak a növényen mutat, mások szobadísznek is alkalmasak lehetnek. (homoktövis, japánbirs, vadcitrom, narancseper).

A legfeltűnőbb a piros termés. Ez az érés színe. Valószínűleg ezért piros nagyon sok növény termése. Ha csomókban fejlődnek, mint a berkenyén (Sorbus) és a tűztövisen (Pyracantha), még intenzívebb díszt adnak. A piros díszalmákat sem kell senkinek bemutatni. Ezeket a madarak is szeretik, éppen úgy, mint a berkenyéket. Ezért hamarabb eltűnnek a fákról, mint a vadrózsa bogyói, melyek  a lombtalan ágakat is hosszú ideig díszítik. Ugyancsak ismert a magyal (Ilex) piros bogyója, mely a karácsony kedvelt dísze.

Kevésbé ismert, de igen dekoratív növény a japánszentfa (Nandina), mely sokáig az ágakon maradó piros bogyója mellett, színes lombjával is díszít. Fagyérzékenysége miatt védett fekvésbe ültessük, ahol virágával és egzotikus alakjával egész évben kertünk értékes dísze.
Ugyancsak kevés helyre ültetett, de hasonlóan dekoratív növény az örökzöld vagy törzses mahonia (Mahonia bealii), melynek ősszel kékesfekete díszes bogyói, tavasszal pedig 15cm-es, illatos fürtös virágai hívják fel magukra a figyelmet.

A „vénasszonyok nyarában” a szépség találkozik a fájdalommal. Ez adja az évszak különös hangulatát. Az egyik nap még vöröslő levelek díszítik az ágakat, melyek másnapra egy éjszakai fagy hatására lehullanak, és a  természet lassan téli álomba szenderül.

Balra
Jobbra
Lapozzon bele

Bejelentkezés

E-mail:

Jelszó:

hirdetés