A füvet felejtsük el!

Mihelyt enged a fagy, szikkad valamelyest a föld, a fűmag kelni kívánkozik! – mondták régen, de még napjainkban is használják ezt a szólást. Tudjuk-e, mire vállalkozunk a fűtelepítéssel? Persze, mi itt még meggondolhatjuk és dönthetünk így is, meg úgy is. Gondolná, hogy Kalifornia vagy Nevada polgárai, kerttulajdonosai már nem dönthetnek errôl? Arról még igen, hogy eddigi pázsitjukat felszámolják-e. Sôt, ha hiszi, ha nem, ezért még fizetnek is nekik.

Már mi is hosszabb ideje tapasztaljuk, hogy egyre több az átlagosnál szárazabb, aszályos évjárat. De ez semmi Amerika dél-nyugati államainak klímaromlásához képest. Igaz, arrafelé eredetileg is hosszú forró nyarak, valódi mediterrán klíma volt, de ez az általános jómód mellett nem akadályozta a büszkén nyírt, öntözött pázsit létesítését, fenntartását. Sőt, ez az ottani középosztály és az elővárosok konszolidált jólétének legalább egy évszázada világszerte ismert jelképévé vált. Hát ennek lett vége, valószínűleg örökre.
Aki látta már akár a helyszínen, akár az interneten Kalifornia természetes és mesterséges víztározóinak vízszintcsökkenését, kiszáradását bemutató fotókat, annak van valamelyes képe arról, hogy a lassan évtizede állandósult szárazság hova vezet(ett). Az állam vezetése lépéskényszerbe került. Gondolhatjuk, hogyan reagált a szabályozottságot, tilalmakat szívből utáló polgár, amikor először a nappali, majd az esti kertöntözést is betiltották.

HA KIIRTJA, PÉNZT KAP
Aztán tavalyelőtt jött a következő csapás: új füves terület létesítése is tilossá vált. És ez még nem a vége. Mostanra olyan ösztönzést vezettek be, hogy aki a régi, meglévő füvet felszámolja és a helyére – például – kaktuszos, kavicsos, öntözetlen sziklakertet épít, az minden négyzetméterért 30-40 dollárt kap az állami költségvetésből. Nem jótékonyságból, hanem nagyon világos cél eléréséért: Los Angelesben sokmillió dollárt áldoztak már arra, hogy útját állják a fenyegető ivóvízhiánynak. Kalifornia növekvő vízigényét már eddig is csak úgy lehetett kielégíteni, hogy a meglehetősen korlátozott helyi vízforrások kiegészítésére évtizedekkel ezelőtt alagútba bújtatott és a Sierra Nevada alatt átvezetett, nagy keresztmetszetű csöveken millió köbméterszámra ömlik a Colorado folyó vize a datolya, narancs- és szőlőültetvényekre. És miközben már ez sem elég és újabb alagút-csővezeték tervei készülnek, a Colorado vizéből sokszor már egy csepp sem jut el a Kaliforniai öbölben lévő torkolathoz.

KENTUCKY BLUE KARRIERJE
Nevada állam talán még mélyebben nyúlt a zsebébe: két év alatt 200 millió dollárt, durván 52 milliárd forintot fizettek ki azoknak, akik hajlandók voltak kiirtani a füvet. Nevada – amely gyakorlatilag száz százalékban sivatag, ahol a víz méregdrága, szűkös erőforrás – pár év alatt egyharmadára /!/ csökkentette tiltások, kemény büntetések és új ösztönzők segítségével a vízfogyasztást. Las Vegasban a járdák mellett már csak műfű lehet vagy kaktuszfélék, jukka, ilyesmi.
Kalifornia „megelégszik” azzal, ha néhány év alatt húsz százalékos csökkenést el tud érni, de egy sokkal nagyobb fogyasztásból. A sztrádák rézsűjébe Kaliforniában évtizedek óta csak műfüvet lehet telepíteni, eredetileg azért, mert a kocsik szennyezése miatt az élő fű addig is gyorsan tönkrement. A tilalmak oda vezettek, hogy a fűmagkereskedők nyakán nagy tételek maradtak, egy darabig. Mert már gőzerővel folynak azok a génmanipulációs munkák, amelyek segítségével öntözés nélkül is tetszetősnek megmaradó fűfajtákat dobnak majd piacra. Az első ezek közül, a „Kentucky Blue” vízigénye a régi vízzabáló fajtákénak csak egytizede. Persze mindez nem segít az öntözőberendezések hoppon maradt gyártóin, forgalmazóin. A hirtelen kemény változások következtében radikálisan átalakult a közgondolkodás. Az öntözött pázsit, ami nem olyan régen még a középosztály megállapodott jómódjának jelképe volt, mára a helyi médiában „a gőgös, pökhendi hülyeség” szimbóluma, olyan embereké, akik „nem figyelnek a világra”.

A VERESNADRÁG JÓ LEHET
Remélhetjük, hogy ennyire drasztikus fejlemények minket még nem fenyegetnek. A reménykedésnél azonban fontosabb lenne a készülődés, a racionális gondolkodás és a cselekvés: biztosan nem az a legjobb stratégia, ha megvárjuk, míg nálunk is „beesik a nagy gerenda”.Bár nagyon szórakoztató a sztorija annak a hirtelen sikerben fürdő kaliforniai startup cégnek, amely nagy ötlettel három hetenként lebomló, nem mérgező festékkel zölddé varázsolja a kiégő füvet is, ennél jelentősebb, ha mi a hazai viszonyainkra szabott, tartósan is jó helyettesítő megoldásokat találunk. Ez jót tesz a zsebünknek is, mind az egyéninek, mind az országosnak.
Először is itt van a hortobágyi és kiskunsági szárazságtűrő füveink aranytartaléka. A veresnadrág csenkesz /Festuca rubra/ például legalább tízezer éve honos itt és azóta minden éghajlati szélsőséget emberi ápolás, öntözés nélkül vészelt át. Kertjeinkben is jól vizsgázik; de még jobban szerepelne, ha más szárazságtűrő fajokkal együtt minden fűmagkeverék alkotórészévé lépne elő. Igaz, az automata öntözőberendezéseknek bealkonyulna, ez viszont – az amerikai példákból nyilvánvaló – legfeljebb késleltethető, de meg nem akadályozható.

MŰFŰ? VAN MÁS IS!
A sportcélokat kivéve, ahol a rákkeltő hatás gyanújának tisztázása vagy a hatás megszüntetése után csak a műfű lehet majd megoldás, minden más kerti funkcióra ma is léteznek fűhelyettesítők. Hátrányuk, hogy a rendszeres taposást nem bírják, előnyük viszont, hogy örökzöldek, bizonyítottan megélnek csúnyulás nélkül öntözetlenül is és még virágzó is akad köztük. A meténg /Vinca minor/, a borostyán /Hedera helix, Hedera colchica/ vagy a tarackolva terjedő Pachistima canbyi mind jobb teljesítményt nyújt, mint a pázsit, például a rendszeres nyírás verítékes kötelezettségét egyik sem ismeri. És persze ma már léteznek Magyarországon is azok a változatos szárazságtűrő fenyőfélék sivatagi-félsivatagi kisérőnövényekkel, téltűrő mediterrán kiegészítőkkel együtt, amelyekből minden gond nélkül különleges, egyedi, öntözetlen kertek komponálhatók. Ez azért fontos, mert az az ésszerű, ha egy kert egészében nem igényli az öntözést.
Ha szembejön a jövő, ne térjünk ki előle és a fejünket se dugjuk a homokba! Lehetünk előrelátóbbak, mint Kalifornia, tudatosabbak, mint Nevada. Rajtunk múlik. Múlik? Ami késik, nem múlik. Legfeljebb halasztódik.


Vadas József

Balra
Jobbra
Lapozzon bele

Bejelentkezés

E-mail:

Jelszó:

hirdetés