A téli kerttől a télikertig

Kezdetben volt a tél és vele együtt a jellegzetes téli kert. A mi klímánkban ez többnyire behavazott növényeket, átfagyott talajt, hópaplantól roskadozó fenyôket jelentett, ráadásul hónapokig. Olykor még befagyott Dunát és százszámra árokba csúszott autókat is.  Aztán elkezdtek minket „riogatni” holmi klímaváltozással, globális felmelegedéssel

A többség a fentiekre csak legyintett, nem kevesen még ma is elintézik a témát ennyivel. De aztán megritkultak az igazán kemény telek. Kevesebb lett a jég, a hó, ritkább a zimankó, rövidebb az igazi hideg, enyhébb az egész évszak. A legutóbbi tél egyszerűen elmaradt. Ha most azt mondom, hogy ezen túl ilyen lesz a tél Magyarországon, hogy ne vigyék fedett helyre a leándert, mert anélkül is át fog telelni, hogy februárban már az orgona fog nyílni, nem a hóvirág, és ha azt is hozzáteszem, arra készüljenek, hogy nyáron a 40 fok lesz a tipikus és lehet, hogy 5-6 hónapig nem esik eső, tudom, túlzok. De csak egyelőre. És nem sokat.
Ezzel a kevés túlzással élve sarkítok: úton vagyunk ahhoz, hogy a téli kertek – minden üvegtető és fűtés nélkül – maguk lesznek a télikertek, eddig egzotikusnak, a mediterránból irigyeltnek számító növényekkel. A karácsonyi hangulatot is egyre kevésbé a „klasszikus” lucfenyő jeleníti majd meg a maga alpesi származásával, hideget, csapadékot sugalló – és életében azt is igénylő – jellegével. A helyébe olyan fenyőfélék és lomblevelű örökzöldek lépnek – már ma is találkozhatunk némelyikkel –, amelyek a Föld száraz, nyáron forró, de télen esetleg a miénknél is szigorúbb klímájú területeiről származnak. Ismerkedjünk, barátkozzunk velük egy kicsit! Ezek lesznek – és nem is túl soká – kertjeink főszereplői.

KOLORÁDÓ, LIBANON, PAKISZTÁN
Itt van mindjárt a Kolorádó-fenyő (Abies concolor), amely Amerikában a Sziklás-hegység lakója és egészen Mexikóig kiterjedt erdőségeket alkot sziklás, rossz talajú helyeken, száraz vidékeken is. Tűit hamvas viaszbevonat védi az erős sugárzástól, alakja nagyon szabályos kúp, ágállása szimmetrikus (örvös), emiatt nagyon mutatós. Tobozai hordó alakúak, és mint minden jegyenyefenyőnél (Abies), nem lógnak, hanem gyertyaszerűen felfelé állnak, érés után széthullva eresztik útjukra a szárnyas magvakat.
Ha már hordószerű toboz, akkor minden cédrus is jöhet! Jön is, mert kitűnően megélnek nálunk: az Atlasz-cédrus Észak-Afrikából, a libanoni cédrus Libanonból és Törökországból, a himalájai cédrus Észak-Indiából és Pakisztánból, a ciprusi cédrus Ciprus szigetéről. Már fiatalon is impozáns alakú, szívós fenyőfélék, 100-200 év kell a Csontváry-festmény bizarr koronaformájáig, de az élőhelyeken tudunk 1000 éves idősebb példányokról is. Méghozzá olyan vidékekről, ahol 4-6 hónapig semmi nem esik, de áprilisban esetleg még méteres a hó és talajnak csak a pőre sziklatörmelék szolgál.

CHILE, ANDOK, ARGENTÍNA
Ha megint kontinenst váltunk és meg sem állunk a dél-amerikai Andokig, megtaláljuk a „monkey puzzle tree”-t, vagyis a „majomrejtvényfát”. (A név magyarázata: az angolok szerint a majom, ha fel akar mászni a fára, rengeteget töri a fejét, hogyan tudja ezt megtenni. A majmok még nem nyilatkoztak.) Nem más ez, mint az egzotikus hangzású Araucaria araucana, amely az utóbbi évtized méregdrága, mindig importból behozott slágernövénye, egyúttal az egyik legősibb fenyőféle. A Kordillerák láncain, az argentin és chilei nemzeti parkokban vulkanikus bazalton, andeziten élő, bizarr különlegesség széles, nagyon éles és hegyes tűi sűrűn állnak a hajtásokon. Az élőhelyeken élő mapucse indiánok körében a fiatal férfiak beavatási szertartása, hogy a késéles tűk millióin keresztül fel kell mászni a 10-20 méteres növényekre és lehozni a gyerekfej nagyságú, ugyancsak szúrós tobozokat. A pályázók nagy vérveszteséggel, életre szóló hegekkel, de büszkén érnek vissza a földre. Mindenesetre különleges növényről van szó, amely a közhittel szemben nem fagyérzékeny, viszont a savanyú, laza, kőtörmelékes talajokat kedveli, még homokon is szebben díszlik, mint a levegőtlen meszes agyagban. És a hazai tapasztalatok szerint a szárazság sem árt neki.

KAZAHSZTÁN, KALIFORNIA, KÍNA
Jöjjön Közép-Ázsia! Az „iszlám országok”, Türkmenisztán, Tadzsikisztán, Kazahsztán száraz, félsivatagos pusztáin többféle csikófarok (Ephedra) él. Nem fenyőféle, de a tágabb rokonsághoz tartozik és egészen szokatlan külleműre formálta a klíma gyötrelme: levéltelen, hamvasszürke hajtásai seprűszerűen ágaskodnak, termései őszre vérpirosra vagy narancsosra érnek. Kertben is, karácsonyi dísznek is elsőrangú, különleges, abszolút igénytelen, csak a tűző nap perzseléséhez ragaszkodik.
Az amerikai vadnyugat vad és szélsőséges klímájában maradt fenn a legtöbb valódi ciprus-faj (Cupressus). Legtöbbjük már az élőhelyén is védett ritkaság, igazi szépségüket éppen az extrém forróság, szárazság és erős ibolyántúli sugárzás – vagyis azok a viszonyok, amelyek felé mi is haladunk – alakítja ki talán kevésbé ismert, de hozzánk kívánkozó tagja a csoportnak a Bakerciprus, amely még a komoly – 20-25 fokos – téli hidegeket is minden további nélkül bírja. Lombjának ezüstje, kérgének rusztikus, vörös-barna foltjai, átható, kellemesen fanyar illata, karcsú kúpos alakja a kert egészen egyedi díszévé teszi.
A hosszútűs fenyők (Pinus) nálunk legismertebb tagja a feketefenyő. Mostanában a világ egészen távoli tájairól nagyon szívós, gyönyörű rokonai kerülnek hozzánk. A Jeffreyi-fenyő Kalifornia lakója, a Pinus bhutanica a keleti Himalája alig harminc éve ismert különlegessége. A tengerparti fenyőről (Pinus pinaster) mostanában derült ki, hogy nemcsak a Földközi-tengermelléki teleket, hanem a mi viszonyainkat is kitűnően viseli. A kínai diófenyő (Pinus armandi) sok helyet igényel, széles koronájú, de szépsége miatt nagyon megérdemli, hogy ne sajnáljuk tőle a teret.

TÖLGYEK ÉS MAGYALOK
Az örökzöld tölgyek meg kikövetelik maguknak a helyet. Többségük nem lesz óriás, termésük nagyon impozáns és a téli kertekben zöldellő lombjukkal álldogálva a derű és a vitalitás hirdetői. Vessenek egy pillantást a magyaltölgy (Quercus ilex) vagy a karmazsintölgy (Quercus coccifera) küllemére, és biztosan egyetértenek ezzel; mint ahogyan a magyalok (Ilex) is csillogó, tüskésszélű, merev leveleikkel.
A sort szinte végtelenségig lehetne folytatni. De ennél talán többet ér be-betérni egy-egy újító szellemű, élvonalbeli faiskolába, hiszen egyre nagyobb hányada a kínálatuknak már nem a megszokott-megunt és a változó klíma által irgalmatlanul szelekció alá vett repertoár. Talán azt is megérjük, hogy az ott dolgozó alkalmazottak, ha hozzájuk fordulunk, pontos információt adnak ezekről a nagy jövő előtt álló növényekről.
A mi utolsó információnk: felvételeink – kevés kivétellel – már hazai kertekben készültek.
KÉP ÉS SZÖVEG: HÓDI TÓTH JÓZSEF

Balra
Jobbra
Lapozzon bele

Bejelentkezés

E-mail:

Jelszó:

hirdetés