Ritka kincseink

Kertjeink lágyszárú virágdíszei, az évelôk legtöbbje az északi félteke természetes vegetációjából került hozzánk. Sajnos egyre több növényt fenyeget annak veszélye, hogy végleg eltűnjön a természetes vegetáció palettájáról. Az alábbiakban ritka vagy soha nem látott, védelem alatt álló növényekbôl mutatunk be néhányat.
Hazánkban fokozottan védett növény, a boldogasszony papucsa (Cypripedium calceolus) a kosborfélék (orchideák) csoportjába tartozik és a Fertő-Hanság és a Bükki Nemzeti Park területén lévő bükkösökben fordul elő. Eszmei értéke eléri a 250000 forintot. Az európai kosborok között a legnagyobb virágú faj. A május-júniusban, rövid ideig nyíló sárga-barna virágok először a tízéves növényen fejlődnek ki. A virágon lévő sárga mézajak rovarcsapda. Az ide tévedt ízeltlábúak csak a porzók és a bibe érintésével tudnak kiszabadulni, így egyben a beporzást is elvégzik.
Őshonos, védett növényünk a kerti harangláb (Aquilegia vulgaris). Ősi termékenység-szimbólum, a germánok szent növénye, amely később Mária jelkép lett. Fiatal hajtásait spárgaként fogyasztották, csak később jöttek rá, hogy túladagolva mérgező.
Disznókenyérnek is nevezik az erdei cikláment (Cyclamen purpurascens), mert az illatos virágú növény föld alatti gumóját a vaddisznók fogyasztják. Hazánkban a zalai bükkösökben, soproni fenyvesekben fellelhető növény; szigorúan védett, nemcsak gumóját, de virágát is tilos gyűjteni. A népi gyógyászatban hashajtónak használták. Az ókori görögök gyökérdarabját amulettként viselték, mert annak varázsereje távol tartotta a gonosz erőket.
A leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) az egyik legrégebben védetté nyilvánított növényünk, 2011-ben az év vadvirága volt. Magyar nevében az ótörök eredetű „kök” kéket jelent. A sziklagyepekben élő növényt a tavasz hírnökének tartják, mert március-áprilisban hozza lilás virágait, amelyek 2-3 hétig is nyílhatnak. A növényt selymes, gyapjas szőrök, borítják, amelyek a kora tavaszi fagyoktól óvják.
Mérgező, az érintése ekcémát is okozhat. Teáját a népi gyógyászat fejfájás, asztmás görcsök és köszvény ellen alkalmazta.
A szártalan bábakalács (Carlina acaulis) a Bükki Nemzeti Park védett címernövénye. A hegyi réteken, legelőkön előforduló szúrós levelei a földre simulnak. A levélüstök közepén ül a 10 cm-t is elérő, június-augusztusban nyíló fehér virág. A virágok esőben összehúzódnak, hogy közepük ne rohadjon be a víztől.
Régen a lovak nyakába akasztották, mert a hiedelem szerint elmulasztotta a fáradtságot. Akkoriban virágának belsejét fogyasztották is, gyökere vizelethajtó, emésztést javító, görcsoldó és gyulladáscsökkentő teakeverékek alkotórésze.
A gombos varjúköröm (Phyteumea orbiculare) a Kárpát-medencében honos. A hegyi réteken, mészkerülő tölgyesekben található védett növény, a harangvirággal rokon. A májustól-júliusig nyíló 2-3 cm-es virágainak pártalevelei madárkaromhoz hasonlóan begörbülnek. Innen ered a neve.
Fiatal levelét, gyökerét nyersen salátának, virágbimbóját főzelékfűszernek használták.
Az őszi kikerics (Colchicum autumnale) a nyirkos rétek, legelők augusztus-szeptemberben nyíló lila virágú, szigorúan védett növénye. Érdekessége, hogy virágai levél nélküli száron fejlődnek nyár végén, levelei csak a következő tavaszon bújnak elő a föld alatti gumóból.
Mérgező és gyógyító voltát is régóta ismerik. Nevét az ókorban a méregkeverők városának ismert Colchis-ről kapta. Gumójában, magjában lévő alkaloida fulladásos halált okoz. Mérgező hatása ellenére, erősen higított oldatát köszvény elleni szernek használták, de gyakran okozott súlyos mérgezést, halált. A modern gyógyászatban a rákkutatásban figyeltek fel rá, mert gátolja a tumorsejtek növekedését. Alkalmazása nem terjedt el, mert az a mennyiség, ami a rákos sejtek ellen hatásos, már halálos adag. Veszélyességére jellemző, hogy másodlagosan is mérgező, juhok, kecskék takarmányába kerülve a méreganyag kiválasztódik a tejben, ezt fogyasztva az emberekre is halálos lehet.
A havasi sisakvirág (Aconitum napellus) a mérgek királynőjeként ismert. Hazánkban nem honos, csak a család másik négy faja, amelyek mindegyike védett.
A havasi sisakvirág hegyvidékeken, patakok környékén nő. Június-szeptemberben nyíló, sötétkék fürtös virágát csak a poszméhek tudják beporozni. A gyógyászatban érzéstelenítőként használják. Hajdan a méregkeverők kedvenc növénye volt, mert hatóanyaga már a bőrrel érintkezve is daganatokat, hólyagosodást okozott. Mérgezésekor görcsök, láz, hányás, majd szívleállás következik be. Homeopátiás szerként pánikrohamokra, nyugtalanságra, kruppos rohamok ellen használják.
Védettséget élvez a tárnicsok (enciánok) minden faja. Elsősorban az Alpok hegyvidéki rétjein élnek. A hűség jelképei. Nevük (Gentiana) Gentius illir király nevéből származik, aki a növényeket pestis elleni szerként használta. Nedveik segítik az emésztést, gyökerükből készült alkoholos párlatuk az osztrákok jellegzetes pálinkája.
A fecsketárnics (Gentiana asclepidea) hazánkban is megtalálható a Kőszegi hegység környékén. Kék virágai augusztustól októberig díszítenek. Ma a homeopátiában alkalmazzák, korábban veszettség elleni szerként használták.
A barnatárnics (Gentiana pannonica) a keleti Alpokban fordul elő 1500-1800 méteres magasságban. Július-szeptemberben nyíló virágai a Nagyboldogasszony ünnepén megszentelt, hagyományos tiroli gyógynövénycsokrok alkotórészei.
A német tárnics (Gentianella germanica), az Alpok északi részén 1500 méteres magasságban él. Virágzásában májustól októberig gyönyörködhetünk. Egy növényen akár tíz virág is fejlődhet, amelyek egyenként 2-4 centiméteresek lehetnek. A virágokon látható hosszú szálak szintén rovarcsapdák.
Szöveg és fotók: Herczeg Mónika

Balra
Jobbra
Lapozzon bele

Bejelentkezés

E-mail:

Jelszó:

hirdetés