Kerti finis

Amint a szeptember átfordul október havába, ezzel belépünk az idei év utolsó ültetésre alkalmas hónapjába. Persze van, aki még a novembert is alkalmasnak mondja, de ahogyan más ügyekben, úgy ebben sem ajánlatos bedőlni a hozzá nem értőknek.
Klasszikusan tavaszi meg ôszi ültetési szezon van, ezen belül az ôszi nagyjából augusztus végétôl október végéig értendô. Persze amióta már nemcsak földlabdás, szabad gyökerű csemetéket ültethetünk, hanem kemény műanyagból készült, úgynevezett konténerekben is kapható a faiskolák egész kínálata, azóta az átfagyott talajú idôszakokat kivéve bármikor lehetne ültetni. Elvileg. A gyakorlatban viszont továbbra is maradtak megszorítások, illetve az ismeretek alapján figyelembe veendô veszélyek. Nyáron például ott lehet – és érdemes – ültetni, ahol megbízható öntözési lehetôség van. A veszélyek közül a legkomolyabb, hogy a leállóban lévô, nyugalmi állapothoz közelítô növények novemberben már nem tudnak új helyükön begyökeresedni, így pedig egy kemény tél komoly károkat okozhat. Mivel ekkor már úgysem növekszik semmi sem, semmit nem veszítünk, ha a telepítést tavaszra halasztjuk.
De most még szabad a gazda. A nagy kérdés, mit ültessünk? S fôleg hogyan?
Talán az elsôre egyszerűbb a válasz. Október folyamán minden olyan növény sorra kerülhet még, amely nem fagyérzékeny . A mi hidegebb vagy – ritkán - nagyon kemény teleinket nehezen tűrô jószágokkal ajánlatos megvárni a tavaszt. Sôt: ilyeneket lehetôleg mindig tavasszal telepítsünk. Így 4-7 hónapjuk van arra, hogy az ültetési stresszt sikeresen leküzdve, jelentôs méretnövekmény után, az adott kert talaj- és klímaviszonyaihoz hozzászokva induljanak neki az elsô telüknek, lényegesen jobb esélyekkel, mint ôszi ültetéssel.
A hogyan már összetettebb probléma. Nem azért, mintha bárki ne tudná egy jó szakkönyvbôl akár percek alatt megtanulni, milyen mély, milyen széles legyen az ültetôgödör, hová kerüljön az altalaj, hová a felsô, hogyan karózzuk ki az új fát, hogyan öntözzük be. Az igazi kérdés azonban az, hogyan ültessünk úgy, hogy megkomponált, harmonikus, esztétikus látványt adó kert alakuljon ki, vagy ha már ilyenünk van, az új csemetével ne borítsuk fel, ne bontsuk meg a meglévô rendezettséget.
Akár így, akár úgy, a legfontosabb, hogy egy elôre meghatározott, a kert egészére vonatkozó elképzelésünk legyen, amibe szervesen illeszkedik az októberi akció. Ezért az ültetés soha nem azzal kezdôdik, hogy megvesszük a növényt és fogjuk az ásót. A mai kertes házak körül általában viszonylag kis tér áll rendelkezésre (néhányszáz négyzetméter), így a beültethetô növények választékát, számát azok várható végsô méretei alapvetôen korlátozzák. Ez azonnal jelzi: elôzetes tájékozódás, ismeretszerzés, átgondolás nélkül nemigen születhet hosszú távon is „működôképes” kert. Közvetlenül ez után azt kell meghatározni, hogy miként csoportosítjuk és milyen egyedszámban telepítjük a talaj- és klímaigények, a küllem és a várható végsô méretek ismerétében kiválasztott növényeket. A jól átgondolt terv is jellegtelenné, kaotikussá válik a megvalósításkor, ha a legkülönbözôbb növényeket válogatás nélkül ültetjük egymás mellé, elé, mögé.
A természetes vegetáció szolgál mintaként minden olyan esetben, amikor a hobbikertész „tájat kicsiben” szeretne maga köré teremteni. Ez is csak akkor sikerülhet jól, ha elôzetesen megismerkedtünk „kerttervezôi szemmel” is a legkülönbözôbb tájakkal, kiválasztottuk a leginkább tetszôt és megalapozottan úgy döntöttünk, hogy a mi ház körüli területünk minden szempontból alkalmas arra, hogy stilizált változatát megvalósítsuk. Az Alföldön például nemcsak lehetetlen alpesi tájat kialakítani és alpesi növényeket tartósan nevelni: teljesen idegenül is hatna az alapvetôen más környezetben. Vagy a fehér törzsű nyírfák, amelyek bár nagyon népszerűek nálunk és nemcsak mutatósak, hanem gyorsan növôk is, egyáltalán nem illeszkednek sem a szelíd Pannon tájba, sem az Alföld síkvidékéhez; valójában még a (kevés) hegyvidékünkön is inkább más fafajok vannak/lennének otthon, döntôen tölgyfajok és a bükk. A nyír – nem tehet róla - a messze észak és Szibéria hideg, mocsaras, nyirkos hangulatát hordozza.
Manapság sok embernek sem ideje, sem kedve, sem tudása nincs az intenzív kertgondozáshoz. De igénye ettôl még lehet (és legyen is!) szép kertre. A kis gondozási igényű, mégis mutatós és tartósan szép kert alapja, hogy olyan kötetlen, szabálytalan határvonalú növénycsoportokat hozunk létre, amelyekkel lehetôvé tesszük a természet folyamatos közreműködését is. Ehhez a legjobb, ha a kerttelepítés elôtt ott lévô vad növényfajok (de persze nem a gyomnövények!) közül mindazokat, amelyek elnyerik tetszésünket, átmentjük az ültetendô, kultúrába vont fajok közé. És persze mindent, ami majd késôbb spontán módon megtelepszik a kertben (vadvirág-fajok, a környezetünkben élô egyes fafajok, cserjék, vadgyümölcsök) – mielôtt tűzzel-vassal kiirtanánk ôket –, elôször mérlegelünk: jó helyen kelt-e, beleillene-e az eredeti elgondolásunkba, színe, várható mérete, virága, termése stb. díszit-e, allergizál-e?
A kert egyébként is folyton változó, élô, lélegzô szervezet. Ha nem hadakozunk, hanem szövetkezünk a természettel, amelyrôl és amelytôl így szinte észrevétlenül egyre több ismeretünk lesz, jót fog tenni a kertünknek és a lelkünknek egyaránt.
KÉP ÉS SZÖVEG: HÓDI TÓTH JÓZSEF

Balra
Jobbra
Lapozzon bele

Bejelentkezés

E-mail:

Jelszó:

hirdetés