Magyar mediterrán

Elképzelte már, kedves olvasó, milyen lehet az, ha az ember (a növény) lába „földbe gyökerezik” és legyen akármilyen meleg, sehová nem tud mozdulni? Harminc fok, aztán 35, aztán 39, aztán – a napon – 45, meg 50… És nem egy napig. Hanem ilyen volt a tegnap, a ma és ilyen lesz a holnap is. Ember (növény) legyen a talpán, aki (amely) ezt bírja. Meddig is?
A tavalyi nagyon száraz év – voltak helyek, ahol csak 350-370 milliméter csapadék hullott egy év alatt, ez már hivatalosan is félsivatag – tuja-hulláit és skyrocketboróka-roncsait sok kertbôl még el sem takarították, amikor megjött az idei június-júliusi hôség. Egy nagyon száraz tavasz után. És a nyár – ha úgy akarja – akár szeptember végéig tart majd. A hosszú, forró nyár. Nem kell délre utazni, helybe jön már a magyar mediterrán.
A Nap ma már döf és nyársal, velôig hatol. Jobb, ha átprogramozzuk a fejünkben: a Nap elôl menekülni kell. A nyarat pedig félve várjuk, és nem élvezni fogjuk, hanem kétségbeesetten védekezni próbálunk.


Több mint húsz éve figyelmeztettek
„Bár egy idôjárási esemény kiváltó okát meghatározni nagyon bonyolult és hosszadalmas feladat, a számítógépes modellek alapján a tudósok biztosak abban, hogy a mostani jelenségekhez hasonlókat várhatunk a jövôben is. A kutatók már 1988-ban (!) figyelmeztettek arra, hogy ha folytatódik a felmelegedés, akkor több lesz az erdôtűz és hevesebbek lesznek a viharok.” – írta július 5-én az Index.
1988-ban figyelmeztettek! És? Azóta meg ezerszer figyelmeztettek. És? Pár hete zárult teljes kudarccal a második Riói Klímakonferencia. És? Michael Oppenheimer, a Princeton Egyetem professzora szerint a mostani idôjárás figyelmeztetés lehet. „Ez egy ablak a jövôre, hogy lássuk, milyen valójában a globális felmelegedés – forróság, tüzek, környezeti katasztrófák.” Egy forró ablak a jövôre, amelybe belenézünk – és nem nagyon látni, hogy bármit másképp csinálnánk. És ez nem csak olyasmikbôl látszik, hogy a forróság elleni védekezésben új meg új klímaberendezéseket állítunk üzembe, olyan árammal működtetve, amelynek nagy része továbbra is CO2 eregetô erôművekben termelôdik, tovább hevítve a légkört.


Alkalmazkodó növényválasztás
A kertbarát azt látja (sokszor maga is hozzásegít), hogy a faiskolák pára- és vízigényes növényekkel árasztják el a piacot. Ezek még öntözés mellett is minimum elcsúnyulnak, de hosszabb távon biztosan bele is pusztulnak a formálódó új klíma szélsôségeibe. „Tuja-ország” továbbra is virágzik, akarom mondani, pusztul. De a növényvásárlók döntô többsége ezen ma sem gondolkodik el, nem tudja, hogy ez még a mind szárazabb, mind forróbb klímában sem törvényszerű. A tipikus növényvásárló és kerttulajdonos egyszerűen nem ismeri a növényeket, azok igényeit, még alapszinten sem. „Csodakert” magazinok csábítják ôt a valóságban soha nem létezett növényszínekkel (csak nyomdatechnika kérdése) és hét nyelven beszélô öntözôberendezésekkel, „angol pázsittal” a félsivatagivá váló klímánkban és a mind laposabb zsebünk ellenére.


Az egyén felelôssége
A világ nagy klímaromboló folyamataihoz képest egy-egy ember magánszférában zajló döntései látszólag teljesen érdektelenek. Pedig nem. Lehet olyan kerteket telepíteni, amelyek teljes egészükben a szárazságot, a forróságot, a hipermagas ultraibolya sugárzást is bírják, és semmivel sem drágábbak, mint agyontrágyázott és -itatott, egyszer használatos társaik; az ilyen növényekbôl összerakott kert pedig hosszú távon is életképes, mert fenntartása a töredékébe kerül (pénzben és munkában is) az öntözött, trágyázott, babusgatott, elkényeztetett és mégis sebezhetô kertnek. Még gyönyörű is az ilyen kert, mert növényei a miénknél mindig is szélsôségesebb klímákban alakultak ki és élnek évmilliók óta, ezért minél jobban sanyargatja ôket a száraz forróság, annál szebbek. Kérdés, hogy vannak ilyen növények, hiszen a „megszokott” helyeken ezek nem kaphatók.

Tájékoztatás, szakértelem
Nos, a megszokott helyeken is akadnak ilyenek, de nincsenek különválasztva a többitôl és a vevô figyelmét nem hívják fel rájuk (ennyit az eladási gondokkal küzdô faiskolai ágazat helyzetfelismerésérôl, marketing-érzékérôl és – tisztelet a kivételeknek –, sokszor a hozzáértésérôl). Merthogy mindennapi tapasztalat: ha a vevô legalább kérdez, sokszor még ma is vagy nincs megbízható válasz, vagy téves információt kap. És persze, mivel felnevelési módszereikkel (különösen az import növényeké szuperintenzív profitorientált) a ridegtartást bírókat is elkényeztetik, ezért elôször még azokat is szoktatni kell az eredeti viszonyaikhoz. De a vevônek persze – legtöbbször – ezt sincs, aki elmondja.
Van azonban néhány olyan faiskola, amely azért hallja az idôk szavát, érzi a piac és a klíma szorítását. Címeik, adataik a szerkesztôségben hozzáférhetôk. Aki úgy dönt, nem hagyja, hogy minden pénzét öntözôvízre, öntözôberendezésre, meg növénypótlásra költse vagy tengernyit dolgozzon és naphosszat a slag végén álljon a forróságban, annak már van hová fordulnia.
És van egy-két olyan, referenciának is szolgáló növénygyűjtemény az országban, amely tényekkel bizonyítja: lehet is, meg kell is másként csinálni. Felvételeink egy a Vértes esôárnyékos oldalán lévô magánarborétumban készültek 2012. július 7-én, a hôség kilencedik napján. Ezt az arborétumot öntözés nélkül létesítették és azóta is öntözés és trágyázás nélkül létezik nagyon rossz, 3,5-5 aranykoronás, rossz víztartó képességű, köves talajon. Tavaly egész évben 376 milliméter csapadék volt azon a területen. A gyűjtemény legidôsebb növényei is csak 16 évesek és többségük 30-50 centis magonc korában, nagyon sebezhetô állapotban került a helyére a világ olyan tájairól, ahol az olyan hôhullámok, mint az idei Kárpát-medencei, tízezer vagy százezer évek óta megszokottak és ismétlôdnek.
Olvasom: az évtized elején egy hidegrekordra két melegrekord jutott a világon, most már hét melegrekord jut egy hidegrekordra. A számítógépes modellek szerint az évszázad közepére ez az arány húsz az egyhez lesz. És ehhez képest – ezt is olvasom – az amerikaiak többsége szerint a felmelegedés nincs a legfontosabb problémák között, csak 18 százalékuk aggódik emiatt. 2007-ben még 33 százalék volt az arány. Vajon nálunk mit mutatnának a számok?


Szöveg és fotó: Hódi Tóth József

Balra
Jobbra
Lapozzon bele

Bejelentkezés

E-mail:

Jelszó:

hirdetés