Árnyjáték

A környezeti tényezők – fény, víz, talaj, hőmérséklet – olyan adottságok, melyeket alapvetően nem lehet befolyásolni. Az árnyékos kertrészek kialakítása, funkcióval való megtöltése, berendezése és növénykiültetése ezért igazi kerttervezési csemege lehet.
Az árnyék extrém feltételeket teremt, talán ezért is kevés a jól berendezett „sötét zug” a kertekben. Az ember a nagy melegben szívesen üldögél az árnyékban, a növények viszont nem igazán kedvelik a sötét helyeket. Bonyolítja a dolgot, hogy az árnyék különböző intenzitású lehet, ami befolyásolja a kertrész kialakítását és az alkalmazható növények körét is. Fontos szempont annak ismerete, az adott kertrész mikor és mennyi napot kap, illetve kap-e egyáltalán. Mivel az árnyékos területek általában sötétek, cél ezen részek világosabbá tétele, melyben nemcsak a növények, hanem világos színű burkolatok, egyéb kerti berendezések, kiegészítők, vagy a növények közé helyezett fehér színű coule kavics is nagy szerephez juthat.
A növények nagy része fénykedvelő. Ennek hiányában hajtásaik etiolálódnak, vagyis megnyúlnak, leveleik fejletlenek, sárgásak és klorofilhiányosak lesznek. Az árnyékban élő növények a fényhiány mellett legtöbbször vízhiánnyal is küzdenek. Ha az árnyékot egy másik növény adja, akkor ennek levelei felfogják az esőcseppeket, illetve a nagyobb és erősebb növény gyökerei a víz mellett a tápanyagot is elszívhatják az alatta élő kisebb példányoktól. Az így kialakult sovány talaj hatása néha még a fényhiánynál is nagyobb megpróbáltatás a növény számára.
A kerti árnyékok nem azonos intenzitásúak, ez pedig befolyásolhatja az alkalmazható növények körét. Általános szabály, hogy a füvesítést érdemes kerülni ezeken a helyeken. A gyepet alkotó fajok ugyanis fényigényesek, ezért árnyékban a gyep kiritkul, gyakran mohásodik, végső esetben kipusztul. Füvesítés helyett célszerű árnyéki gyeppótló növényeket alkalmazni, vagy használat céljára szánt burkolt felületeket, illetve esztétikai célt szolgáló, nagy szemű, világos kavicsterítést kialakítani. Az árnyékos helyek néhány kerti lámpával, bútorral, egyedi kertberendezési tárggyal (szobor, madáretető, amphora) is színesíthetők.
Az árnyékos kertrészek alapvetően két nagy részre oszthatók, a félárnyékos és a mélyárnyékos helyekre. Félárnyékosnak nevez a szakirodalom minden olyan helyet, amikor a nap egy részében a területet valami – fal, lombkorona, más objektum – beárnyékolja, de legalább 4 órán keresztül közvetlen napot is kap a kertrész. Ide olyan árnyéktűrő fajok ültethetők, amelyek átmenetileg elviselik a közvetlen napsugárzást, az nem tesz kárt lombozatukban. A kiválasztásra szánt növények körét az is befolyásolja, mely napszakban éri a napsütés a területet. A reggeli Nap általában jobb, mint a délutáni, mert a levegő páratartalma ekkor még kompenzálni tudja a Nap melegét, így csökken a levelek égésének veszélye. A félárnyékos helyekre sok színes lombú vagy virágú dekoratív évelő, vagy gyeppótló, illetve cserje ültethető. (pl. Aegopodium-podagrafű, Ajuga-infű, Aquilegia-harangláb, Bergenia-bőrlevél, Ceratostigma-kékgyökér, Geranium-gólyaorr, Hosta-árnyliliom, Lamium-árvacsalán)
A mélyárnyékos területek is kétfélék lehetnek. Az egyik, amikor a napos és árnyékos időszakok folyamatosan változnak a nap során, például egy laza lombú fa, vagy növénnyel befuttatott pergola árnyékában, főként, amikor a szélmozgás még jobban felerősíti a levelek mozgását. Itt minden növény alkalmazható, amelyek a félárnyékos helyeket elviselik.
A legsötétebb helyek azok a mélyárnyékos részek, amelyek a nap folyamán semmilyen közvetlen napfényt nem kapnak. Ilyen fényszegény helyek vannak a tűlevelű örökzöldek, fenyők árnyékában, vagy az épületek északi fala mentén is. Bármily furcsának tűnik, ez utóbbi helyeket, bár világosabbnak tűnnek, mint a fenyők árnyéka, a növények nagyon nehezen viselik el. Ugyancsak extrém helynek számít a diófa, vadgesztenye és orgona, valamint a nyírfa társasága is. A diófa ugyanis gyökerein és lehullott levelein keresztül méreganyagokat bocsát ki, amelyek károsak az itt élő fajokra. Ezért a diófa leveleit célszerű mindig gondosan összegereblyézni, és elégetni, de még így is kevés növény bírja ki ezt a termőhelyet. A nyírfa alatt élő növények pedig a vízhiánytól pusztulnak el, mert a nyír gyökerei szinte az összes vizet és tápanyagot elszívják az alatta élő fajoktól.
Mélyárnyékban sárga levelével díszít a japánsom (Aucuba), a tarka levelű kecskerágó (Euonymus fortuneii fajták), a tarka levelű borostyán (Hedera helix ’Gold Herz’), a tarka levelű meténg (Vincs major ’Variegata’), és a tarka levelű lonc (Lonicera japonica ’Aureoreticulata). Intenzív a virágdísze a hortenziának (Hydrangea), orbáncfűnek (Hypericum), a rhododendronoknak, a japán szelőrózsáknak (Anemone), a sárgaliliomnak (Hemerocallis), valamint a szívvirágnak (Dicentra). A fenyők közül leginkább a tiszafa (Taxus) különböző, akár sárgalombú fajtái, és a hemlokfenyő (Tsuga) viseli el az árnyékot. A cserjék választéka is elég széles, és a növények díszértéke is eltérő (virág, lomb, termés). Árnyékos területekre javasolt a puszpáng (buxus), a borostyán (Hedera), a babérmeggy (Prunus laurocerasus), a jezsámen (Phyladelphus), a tűztövis (Pyracantha), a japánszentfa (Nandina) a bangiták egyes fajai (Viburnum), valamint a hóbogyó (Symphoricarpos) és a dérbabér (Skimmia) is.
Célszerűen telepített, jól válogatott növényekkel elérhetjük, hogy kertünk ne csupán a napos részeken, hanem árnyékos helyeken is jól mutasson.

Balra
Jobbra
Lapozzon bele

Bejelentkezés

E-mail:

Jelszó:

hirdetés