A Béres név kevés embernek hangzik idegenül. A világhírű cseppeket szinte minden otthonban ismerik, használják, és a Janáky István tervei alapján épült családi ház, ugyancsak ismerős lehet a korunk építészete után érdeklődők körében. Azt azonban kevesen gondolják, hogy a reprezentatív villák, díszkertek szomszédságában egy egészen más felfogásban készült biokert lelhető fel.
A gazdagon beültetett rézsűket utak, lépcsők kötik össze. Sövények, szépen futtatott szőlő, vagy katonásan sorakozó eperbokrok jelzik a határvonalat a dísz- és zöldségeskert, a burgonyaföld vagy a gyepfelület között. Honnan ered a sokoldalú kert- és növényismeret amelyen látszik, hogy több, mint egyszerű érdeklődés? – kérdezem ifj. Dr. Béres Józsefet, a Béres Gyógyszergyár Zrt. elnökét.
- Kisvárdán gyerekeskedtem, és olyan apa mellett nőttem fel, aki agrármérnökként ugyan elsősorban a burgonya, illetve a dohány betegségeivel foglalkozott, de nagyon szerette a virágos kerteket. Szép kertje volt, amit haláláig odaadással gondozott. Főleg a rózsát meg a gyümölcsfákat kedvelte, talán ezért van, hogy szeretem a rózsát, az őszibarackot és a szőlőt. Miután elkerültem otthonról mindig kertes társasházban laktam, de legbelül a közös kerteknél többre vágytam. Szerettem volna egy igazi saját kertet, ahol ura vagyok a földemnek. Ez 2000-ben itt valósulhatott meg. Mire idáig jutottam körvonalazódtak a vágyaim, hogy milyen kertet szeretnék, aztán szakkönyveket vásároltam és folyamatosan tanulmányozom őket.
- Induljunk el a történet legelejéről. Megvásároltak egy budai telket és felkerestek egy építészt…
- Helyesebben megvásároltunk két egymás mellett lévő, déli tájolású telket, aztán Janáky István építészt kerestük fel elképzeléseinkkel, akivel hónapokig együtt gondolkodtunk tovább, majd az építkezéssel egyidőben megindult a kertkialakítás is. 1999 novemberében, a beköltözésünk előtt fél évvel a két telken egyetlen fűszál sem maradt, vagyis ezt a kertet teljesen nulláról indítottuk. Janáky Istvánnak ebben is elévülhetetlen érdemei vannak, hiszen a kertnek a domborzati, valamint megépített részeit, hogy a rézsűk így állnak, hogy a járdák, lépcsők így futnak, szintén ő tervezte meg. Tőle tanultam, hogy próbáljuk olyan növényeket telepíteni a kertünkbe, amelyek őshonosak ezen a környéken, és ne tájidegen növények kerüljenek bele. A magam igénye pedig az volt, hogy ne csak díszkertet alakítsunk ki, hanem konyhakertet is hozzunk létre. Erősen lejtős a telkünk, hiszen a teleknek az utcafrontja és a legmélyebb pontja közötti szintkülönbség a kilenc métert is eléri. Az épület jó elhelyezésével és teraszok kialakításával igyekeztünk jól használható területeket nyerni, de a rézsűnél vigyáztunk, hogy dőlésszög semmiképp ne menjen 40 fok fölé, hogy azok is művelhetők legyenek. Végül azért csak bevontunk kerttervezőt és kertészeti vállalkozót is a munkálatokba, mert hamar kiderült, hogy a növények túl sűrűn lettek betelepítve, és rájöttem, bizonyos tüskés növényeket nem kedvelek. A kezdetekhez képest mára már sokat alakítottunk a kerten, de még ma sem zárult le minden, talán sose fog. Ahogy megismerem a növényeket, igyekszem tudatosabban választani, ami nagyjából úgy történik, hogy előveszek egy-két könyvet, végignézem a cserjéket, meghatározom a méretüket, virágzási idejüket, készítek belőlük egy táblázatot, és az alapján átgondolom, mit hova telepítsek.
- Nem jellemző a budai kertkultúrára a zöldségtermesztés. Önöknél olyan szép látványt nyújt a virágzó burgonya, a fodros levelű petrezselyem, vagy a fejesedő saláta, hogy kedvet kap az ember egy konyhakerthez. Mekkora területet foglal el a haszonkert és mit lehet megtermelni ilyen körülmények között?
- Be kell valljam férfiasan, hogy engem jobban foglalkoztat a haszonkert, a termelés, mint a díszkert. Most már ott tartok, hogy körülbelül 200 négyzetméternyi területen megtermelem öttagú családunk részére az alap zöldségeket. Az 50 tő burgonyám – mivel nem vagyunk mindennapos főzők –, nagyjából januárig kiszolgál bennünket. Megtermelem az egész évi sárgarépa, petrezselyem, zeller, szezonban a paprika szükségletet. Évenként változik, hogy hány tő paradicsomot ültetek. Általában 50-100 tő különböző fajtájú paradicsom bőségesen elég, még a barátoknak is jut belőle. Termelünk borsót, salátát, retket, karalábét, káposztát és fűszernövényeket. A zöldésgleves nálunk saját zöldségekből áll össze!
- Az elmondottakból kiderül, a zöldségeket illetően szinte teljes önellátásra rendezkedtek be, és ez egy igazi biokert.
- Igen az. Nyugodtan bevallhatjuk, hogy az ilyen kert nem olcsó hobbi, és még sok fáradozással is jár. Azért dolgozni vele és elkölteni rengeteg pénzt rá, hogy a végén ugyanolyan permetezett és mérgezett növényeket együnk, mint amit a boltokban árulnak, annak semmi értelme. Ha az ember erre költ, erre áldozza más és saját munkaerejét, akkor csak a biogazdálkodás irányába érdemes menni. Bizonyos értelemben ezen a környéken könnyebb a biotermelést megvalósítani. A burgonyámról például elmondhatom, hogy én az elmúlt hét évben nem láttam egyetlen burgonyabogarat sem rajta. Valószínű, hogy errefelé sok kilométeres körzetben nincs egyetlen burgonyatő sem, tehát nincs behurcolva ide ez a kártevő. Sajnos ugyanez nem mondható el a vírusokról, gombákról, baktériumokról, levéltetvekről, amelyek ugyanúgy megjelennek ebben a kertben is. Ezek ellen kén- és réztartalmú szerekkel harcolok, másfajta kémiai anyagot nem engedek használni a növényvédelemben. Emellett olyan fajtákat, fajokat igyekszem választani, ami ellenálló és jól terem. Ezenfelül pedig van még egy fontos szabály: ami nem megy, azt nem erőltetem. Nem kínlódok például a kései káposzta termelésével, mert tapasztalatom szerint fölfalják a hernyók, viszont a korai káposzta-kártevőkkel nagyon jól elbánok. A másik bevált trükk, a szakaszos vetés. Van úgy, hogy retket ötször is vetek.
- Láttam, hogy a kertvégében található komposztáló hely is. Van különösebb titka a komposztálásnak, amit érdemes megjegyezni?
- A komposzt egy központi téma nálunk. Mert, mi a legfontosabb? Az egyensúly megteremtése. Mi nem kidobjuk a lemetszett, fölöslegessé váló zöld növényrészeket, hanem egy kis szecskázó géppel 1-2 centisre feldaraboljuk, és a tárolóba helyezzük. Ez ugyan a tavaszi metszés után sokkal nagyobb munka annál, mintha elégetnénk, viszont kiváló mulcsot és talajhumuszt nyerünk belőle, amit tavasszal beforgatunk a földbe. Hozzáteszem, hogy a szecskázás eredményeként kapott mulcsot előbb talajtakarásra használjuk, és csak a későbbiekben tesszük a komposztra. Vetéskor, a szép, geometrikus sorok kialakítása után, az utakra rögtön mulcsot szórok, hogy ne a sárba kelljen járni. Később, amikor a növényeink kinőnek és elég nagyok már, akkor a növénysorok közé is kirakjuk a komposztot és a mulcsot. Ez egyrészt a vízháztartás szempontjából nagyon jó, mert itt a déli fekvésben szinte sivatagi módon kiszáradhat a talaj, másrészt jó a gyomok ellen, és növelem a talaj táperejét is. Ugyanígy használjuk a lenyírt füvet.
- A két aranyos nyuszi, hogy került ide? Az ő lakhelyük sem hagy maga után kívánnivalót.
- Egyik rokonom Bicskén nyúltenyésztő, és ő minden esztendőben, húsvétkor kölcsönad egy-két nyulat, hadd örüljenek a gyerekek, aztán késő ősszel visszavisszük neki. Van nappali kifutójuk napernyővel, meg éjszakai, lábakon álló alvóhelyük. Nagyon kedvesek, szépek, sok örömet okoznak nekünk, és láthatóan jól érzik magunkat nálunk.