Biokert Budán

A Béres név kevés embernek hangzik idegenül. A világhírű cseppeket szinte minden otthonban ismerik, használják, és a Janáky István tervei alapján épült családi ház, ugyancsak ismerős lehet a korunk építészete után érdeklődők körében. Azt azonban kevesen gondolják, hogy a reprezentatív villák, díszkertek szomszédságában egy egészen más felfogásban készült biokert lelhető fel.

A gazdagon beültetett rézsűket utak, lépcsők kötik össze. Sövények, szépen futtatott szőlő, vagy katonásan sorakozó eperbokrok jelzik a határvonalat a dísz- és zöldségeskert, a burgonyaföld vagy a gyepfelület között. Honnan ered a sokoldalú kert- és növényismeret amelyen látszik, hogy több, mint egyszerű érdeklődés? – kérdezem ifj. Dr. Béres Józsefet, a Béres Gyógyszergyár Zrt. elnökét.

- Kisvárdán gyerekeskedtem, és olyan apa mellett nőttem fel, aki agrármérnökként ugyan elsősorban a burgonya, illetve a dohány betegségeivel foglalkozott, de nagyon szerette a virágos kerteket. Szép kertje volt, amit haláláig odaadással gondozott. Főleg a rózsát meg a gyümölcsfákat kedvelte, talán ezért van, hogy szeretem a rózsát, az őszibarackot és a szőlőt. Miután elkerültem otthonról mindig kertes társasházban laktam, de legbelül a közös kerteknél többre vágytam. Szerettem volna egy igazi saját kertet, ahol ura vagyok a földemnek. Ez 2000-ben itt valósulhatott meg. Mire idáig jutottam körvonalazódtak a vágyaim, hogy milyen kertet szeretnék, aztán szakkönyveket vásároltam és folyamatosan tanulmányozom őket.

              - Induljunk el a történet legelejéről. Megvásároltak egy budai telket és felkerestek egy építészt…

            - Helyesebben megvásároltunk két egymás mellett lévő, déli tájolású telket, aztán Janáky István építészt kerestük fel elképzeléseinkkel, akivel hónapokig együtt gondolkodtunk tovább, majd az építkezéssel egyidőben megindult a kertkialakítás is. 1999 novemberében, a beköltözésünk előtt fél évvel a két telken egyetlen fűszál sem maradt, vagyis ezt a kertet teljesen nulláról indítottuk. Janáky Istvánnak ebben is elévülhetetlen érdemei vannak, hiszen a kertnek a domborzati, valamint  megépített részeit, hogy a rézsűk így állnak, hogy a járdák, lépcsők így futnak, szintén ő tervezte meg. Tőle tanultam, hogy próbáljuk olyan növényeket telepíteni a kertünkbe, amelyek őshonosak ezen a környéken, és ne tájidegen növények kerüljenek bele. A magam igénye pedig az volt, hogy ne csak díszkertet alakítsunk ki, hanem konyhakertet is hozzunk létre. Erősen lejtős a telkünk, hiszen a teleknek az utcafrontja és a legmélyebb pontja közötti szintkülönbség a kilenc métert is eléri. Az épület jó elhelyezésével és teraszok kialakításával igyekeztünk jól használható területeket nyerni, de a rézsűnél vigyáztunk, hogy dőlésszög semmiképp ne menjen 40 fok fölé, hogy azok is művelhetők legyenek. Végül azért csak bevontunk kerttervezőt és kertészeti vállalkozót is a munkálatokba, mert hamar kiderült, hogy a növények túl sűrűn lettek betelepítve, és rájöttem, bizonyos tüskés növényeket nem kedvelek. A kezdetekhez képest mára már sokat alakítottunk a kerten, de még ma sem zárult le minden, talán sose fog. Ahogy megismerem a növényeket, igyekszem tudatosabban választani, ami nagyjából úgy történik, hogy előveszek egy-két könyvet, végignézem a cserjéket, meghatározom a méretüket, virágzási idejüket, készítek belőlük egy táblázatot, és az alapján átgondolom, mit hova telepítsek.

            - Nem jellemző a budai kertkultúrára a zöldségtermesztés. Önöknél olyan szép látványt nyújt a virágzó burgonya, a fodros levelű petrezselyem, vagy a fejesedő saláta, hogy kedvet kap az ember egy konyhakerthez. Mekkora területet foglal el a haszonkert és mit lehet megtermelni ilyen körülmények között?

            - Be kell valljam férfiasan, hogy engem jobban foglalkoztat a haszonkert, a termelés, mint a díszkert. Most már ott tartok, hogy körülbelül 200 négyzetméternyi területen megtermelem öttagú családunk részére az alap zöldségeket. Az 50 tő burgonyám – mivel nem vagyunk mindennapos főzők –, nagyjából januárig kiszolgál bennünket. Megtermelem az egész évi sárgarépa, petrezselyem, zeller, szezonban a paprika szükségletet. Évenként változik, hogy hány tő paradicsomot ültetek. Általában 50-100 tő különböző fajtájú paradicsom bőségesen elég, még a barátoknak is jut belőle. Termelünk borsót, salátát, retket, karalábét, káposztát és fűszernövényeket. A zöldésgleves nálunk saját zöldségekből áll össze!

            - Az elmondottakból kiderül, a zöldségeket illetően szinte teljes önellátásra rendezkedtek be, és ez egy igazi biokert.

            - Igen az. Nyugodtan bevallhatjuk, hogy az ilyen kert nem olcsó hobbi, és még sok fáradozással is jár. Azért dolgozni vele és elkölteni rengeteg pénzt rá, hogy a végén ugyanolyan permetezett és mérgezett növényeket együnk, mint amit a boltokban árulnak, annak semmi értelme. Ha az ember erre költ, erre áldozza más és saját munkaerejét, akkor csak a biogazdálkodás irányába érdemes menni. Bizonyos értelemben ezen a környéken könnyebb a biotermelést megvalósítani. A burgonyámról például elmondhatom, hogy én az elmúlt hét évben nem láttam egyetlen burgonyabogarat sem rajta. Valószínű, hogy errefelé sok kilométeres körzetben nincs egyetlen burgonyatő sem, tehát nincs behurcolva ide ez a kártevő. Sajnos ugyanez nem mondható el a vírusokról, gombákról, baktériumokról, levéltetvekről, amelyek ugyanúgy megjelennek ebben a kertben is. Ezek ellen kén- és réztartalmú szerekkel harcolok, másfajta kémiai anyagot nem engedek használni a növényvédelemben. Emellett olyan fajtákat, fajokat igyekszem választani, ami ellenálló és jól terem. Ezenfelül pedig van még egy fontos szabály: ami nem megy, azt nem erőltetem. Nem kínlódok például a kései káposzta termelésével, mert tapasztalatom szerint fölfalják a hernyók, viszont a korai káposzta-kártevőkkel nagyon jól elbánok. A másik bevált trükk, a szakaszos vetés. Van úgy, hogy retket ötször is vetek.

            - Láttam, hogy a kertvégében található komposztáló hely is. Van különösebb titka a komposztálásnak, amit érdemes megjegyezni?

- A komposzt egy központi téma nálunk. Mert, mi a legfontosabb? Az egyensúly megteremtése. Mi nem kidobjuk a lemetszett, fölöslegessé váló zöld növényrészeket, hanem egy kis szecskázó géppel 1-2 centisre feldaraboljuk, és a tárolóba helyezzük. Ez ugyan a tavaszi metszés után sokkal nagyobb munka annál, mintha elégetnénk, viszont kiváló mulcsot és talajhumuszt nyerünk belőle, amit tavasszal beforgatunk a földbe. Hozzáteszem, hogy a szecskázás eredményeként kapott mulcsot előbb talajtakarásra használjuk, és csak a későbbiekben tesszük a komposztra. Vetéskor, a szép, geometrikus sorok kialakítása után, az utakra rögtön mulcsot szórok, hogy ne a sárba kelljen járni. Később, amikor a növényeink kinőnek és elég nagyok már, akkor a növénysorok közé is kirakjuk a komposztot és a mulcsot. Ez egyrészt a vízháztartás szempontjából nagyon jó, mert itt a déli fekvésben szinte sivatagi módon kiszáradhat a talaj, másrészt jó a gyomok ellen, és növelem a talaj táperejét is. Ugyanígy használjuk a lenyírt füvet.

             - A két aranyos nyuszi, hogy került ide? Az ő lakhelyük sem hagy maga után kívánnivalót.

            - Egyik rokonom Bicskén nyúltenyésztő, és ő minden esztendőben, húsvétkor kölcsönad egy-két nyulat, hadd örüljenek a gyerekek, aztán késő ősszel visszavisszük neki. Van nappali kifutójuk napernyővel, meg éjszakai, lábakon álló alvóhelyük.  Nagyon kedvesek, szépek, sok örömet okoznak nekünk, és láthatóan jól érzik magunkat nálunk.

 

 

Balra
Jobbra
Lapozzon bele

Bejelentkezés

E-mail:

Jelszó:

hirdetés