Mennyibe kerül a napfürdő?

Ha napenergia-hasznosításba fogunk, már a tájékozódásnál zavarba hoz minket a bőséges kínálat. Nem könnyű a leendő felhasználó kérdéseire elfogulatlan, tárgyszerű választ adni. Hazánkban a focihoz és a politikához mindenki ért, és lassan elmondható ugyanez a napkollektorokról is.

A családi házakhoz ma már kb. Félmillió forintos csomagokban is árulják a melegvíz-termelő rendszereket. Felépítésük csábítóan egyszerű: szükség van egy (vagy több) puffertárolóra, szabályozókra és biztonsági szerelvényekre, szivattyúra és kollektorokra, tágulási tartályra, és vastag falú, speciális tömítéssel, hőálló szigeteléssel ellátott vörösréz csövekre, illetve 30 m2 kollektorfelület fölött külső hőcserélőre. Persze ezt is el lehet rontani, kezdésként azzal, hogy a névleges teljesítmény bűvöletébe esve nem az igényeinkhez választjuk a tárolót és a kollektort.

HOGYAN MŰKÖDIK?
Kétféle elnevezést szoktunk hallani: vákuumcsöves és síkkollektor. Szemmel is látható a különbség: előbbi csillogó üvegcsövekből áll, az utóbbi sima és sötét. Vannak, akik egyikre vagy másikra esküsznek, de valójában a működési elv ugyanaz, és léteznek hibrid technológiák is. A síkkollektorok alapvetően abszorber (elnyelő) felületből és a ráforrasztott csőkígyóból állnak. A csőben kering a hőt közvetítő folyadék, többnyire propilénglikol (magyarul: fagyálló) és víz keveréke. Az abszorber ma már a legtöbbször szelektív bevonat (több rétegben felvitt, mikroszkopikus gödrökkel tagolt fémötvözet, ami több sugárzást nyel el). A síkkollektort a fagyvédelem érdekében hátul szigetelés, elől pedig gumiágyba ültetett, több rétegű, törésálló üveg takarja (létezik fedés nélküli változat is, ami kizárólag fagypont fölött használható). A hatékonyság javítására sok gyártó alkalmaz antireflexiós (visszaverődésmentes) üveget, illetve vákuumot vagy nemesgáztöltetet az üveg és az abszorber között. A vákuumcsöves kollektorok ugyanezen elven működnek, de itt a vákuum, az abszorber és a hőt közvetítő közeg egy erős (gyakran dupla falú) üvegcsőben helyezkedik el. Tudni kell, hogy az ilyen kollektorok bruttó felülete (csövek közötti hézag miatt) nagyobb, mint a síkkollektoroké. Az elnyelt hőt itt is rézcső (cső a csőben kialakítású vagy U alakú), esetleg „heat pipe”, azaz hőcső szállítja el. A hőcső előnye, hogy általa a kollektor jobban tűri a szélsőségesen meleg hőmérsékletet, tehát nem kell letakarni, ha pár napra elutazunk. Melyiket szeressük? Nos, az olcsót semmiképp, és azt sem, amelyiknek nincs referenciája. Ezen túlmenően már csak az igényeink és házunk adottságai fontosak. A közhiedelemmel ellentétben nyáron a kétfajta (sík- és vákuumcsöves) napkollektor között nincs nagy hatásfok-különbség. A vákuum előnye télen mutatkozik meg, a körkörös abszorberfelületé pedig alacsonyabb napállásnál, tehát a csöves napkollektor teljesítménye kiegyenlítettebb az év folyamán. Értelemszerűen ezért drágábbak is a síkkollektoroknál.

A MÉRETEZÉS BUKTATÓI
A szükséges kollektorfelületet m2-ben határozzák meg, annak alapján, hogy
– mekkora a melegvíz-igényünk (egy főre általában napi 50 l, 45 °C-os vizet számolnak),
– milyen tájolású terület áll rendelkezésre.
A méretezés akkor jó, ha nyáron a teljes melegvíz-igény 100%-át fedezni tudja a kollektor. Ehhez a lehető legpontosabban tudnunk kell, mennyi meleg vízre van szükségünk – készüljünk fel rá, hogy ezt a kérdést a tervező vagy kivitelező is fel fogja tenni. A melegvíz-igény alapján tárolóméretet számolhatunk, ami ideális esetben a napi fogyasztás 75–150%-a. A „családi házas” nagyságrendben ez általában 300 literes tárolót és 4–6 m2 nettó kollektorfelületet jelent.

NAPSÜTÖTTE DÉLI LEJTÔ
A telepítéshez napsütötte felületre, ferde vagy lapos tetőre, esetleg kertre van szükség. A legjobb természetesen a déli tető, vegyük ezt 100%-nak. Ehhez viszonyítva délkeleten/délnyugaton 93%, keleten/nyugaton 75% lesz a beeső napfény mennyisége. A dőlésszög 40 és 43° között ideális, az eltérés szintén módosítja a számítást. Saját kútfőből nem is érdemes nekikezdenünk – ha már bekértünk egy ajánlatot, és ezt szeretnénk ellenőrizni, inkább próbáljuk ki az interneten található méretezőprogramok valamelyikét.

LEGENDÁK ÉS MÍTOSZOK
A napkollektor köré kisebb mitikus hiedelemvilág nőtt hazai megjelenése óta. Ilyen például az, hogy télen nem termel meleg vizet, bár az összes napkollektortulajdonos, akivel beszéltem, ellenkező tapasztalatról számol be: ha napsütés van, akkor meleg víz is van. Az, hogy hány fokos, természetesen függ a felhőzettől és a nappálya magasságától, de derült téli napokon 30–40 °C-os vízre biztosan számíthatunk. A kazánnak vagy bojlernek így már kevesebbet kell melegítenie. Megalapozott félelem sajnos, hogy a napkollektor „elsül”, tehát a biztonsági szelepen elereszti a túlnyomásos forró folyadékot, ha nincs melegvíz-fogyasztás. Erre több megoldás is létezik, az első például, hogy ha biztosan nem fogunk meleg vizet fogyasztani (például mert elutazunk), takarjuk le a kollektort. A másik a puffertároló olyan szabályozása, ami kiereszti a lefolyóba a túlmelegedett víz egy részét, és gondoskodik a kellő mennyiségű hálózati hideg vízről. A harmadik, hogy olyan rendszert („drain back”) választunk, ami csak akkor szivattyúz folyadékot a napkollektorba, ha meleg vízre lesz szükség. A negyedik, hogy ha életmódunkból adódóan sokszor utazunk, válasszunk olyan berendezést, ami jól tűri a szélsőségeket, például hőcsöves kollektort. Végül pedig, ha van medencénk, természetes, hogy a „fölös” hőt ennek fűtésére használhatjuk el. Az időjárás szélsőségeitől (jégverés, szélvihar, villámcsapás) is sokan tartanak. Erre csak az lehet megoldás, ha nem olcsó berendezést választunk. A kollektorok üvege általában boroszilikát, a gyártók szerint a 2,5-3 cm-es jégdaraboknak ellenáll. A szél nagy valószínűséggel nem tesz kárt a tető síkjába rögzített kollektorban, különösen, ha vákuumcsöves, mert ennek hengerei között a levegő szabadon átáramlik.

MEGÉRI-E?
A családi házakhoz való napenergia-hasznosító rendszer ára 500 ezer és kétmillió forint között változhat. A kérdés az, hogy megéri-e? Nekivághatunk a gazdaságossági számításnak teoretikusan és empirikusan is. Az utóbbi igen könnyű: gáztüzelés esetén vegyünk pár tavaszi és őszi napot, amikor nem fűtünk, és ébredés után rögtön nézzük meg a gázóra állását Ha a gáztűzhelyünk is van, aznap ne használjuk, majd este, lefekvés előtt is nézzük meg a gázóraállást. Néhány ilyen nap után pontos képet fogunk kapni arról, mennyi gázt fogyasztottunk melegvíz-előállításra. Villamos vízmelegítővel lényegesen egyszerűbb: a készülék alján/oldalán szinte biztosan megtaláljuk a névleges teljesítményt kW-ban, ezután csak ki kell ürítenünk, és mérni az időt, hogy a meleg víz kiürülésétől a teljes felmelegítésig mennyi idő telik el. A teljesítmény és az órák szorzata fogja adni a fogyasztott energiát. Ennek 50–70%-át fogjuk tudni kiváltani napenergiával éves szinten. Elég nagy a szórás, ugye? A szoláris részarány (vagy lefedettség) sok tényezőtől függ, ahogy már előzőleg kifejtettük, ettől pontosabb, személyre szabott számot csak az épületgépész tervező fog tudni mondani. A jelenlegi gázárak változatlanságát feltételezve a kb. 1 milliós bruttó költségű, 300 l-es tárolóval, 6 m2 kollektorfelülettel szerelt, 70%-os szolárfedezetet biztosító berendezés 12–14 év alatt térül meg, ha gázról váltunk, és 5–7 év alatt, ha villamos áramról. (A megtérülés számításában a Naplopó Kft. adatait vettük alapul.) Új építésnél vagy gépészeti felújításnál mindenképpen érdemes ezt megfontolni. Az energiaárak és az infláció szélsőséges változása pillanatok alatt átrajzolhatja számításainkat.
Következő számunkban folytatjuk…

HASZNOS HONLAPOK:
www.ariston.hu, www.buderus.hu,
www.kardoslabor.hu, www.naplopo.hu,
www.saunierduval.hu, www.vaillant.hu,
www.weishaupt.hu

Balra
Jobbra
Lapozzon bele

Bejelentkezés

E-mail:

Jelszó:

hirdetés