Határok nélkül

A kertes házban felnövő emberek nagy része annyira megszokja a természet közelségét, és az ezzel járó életformát, hogy ha lehetősége nyílik rá, önálló élete elindulásakor is ezt az utat szeretné követni. Éppen úgy, mint az alábbi kert tulajdonosa, aki a természet szeretetét édesapjától örökölte.
„Lassan tíz éve már, hogy építkezésre adtuk a fejünket”– emlékszik vissza vendéglátónk. Amikor a család két generációja egymástól független életet akart kialakítani, azt csak és kizárólag egymás mellett tudták elképzelni, a természet közelében, távol a város zajától. Több helyszín megtekintése után mindannyian a Pilis hegyei között fekvő, eladó terület mellett döntöttek.
A két különálló földszintes ház, egymás melletti telken épült fel, ahol a belső telekhatárokat egybenyitották, így az épülteket nagy, összefüggő zöldterület öleli körül. A kert egységes kialakítása, egy térré formálása az egész család számára természetes volt. A munkák a kertészmérnök édesapa irányításával kezdődtek, aki bár nem kerttervezőnek tanult, mégis szakmailag helytálló elképzelései voltak a kialakításról.
Sok átalakításra volt szükség, mivel régen a kertek területén katonai laktanya állt. A katonaságtól örökölt légópince szerszámoskamraként született újjá, aminek a tetején alakították ki a társasági élet színterét, a szaletlit. A szülők háza közelében leválasztották az anya birodalmát, a veteményest, ami kis mérete ellenére az egész családot ellátja friss zöldségekkel. Bár gyakran rendeznek a kertben főzéseket, mégsem építettek vendéglátóink külön grillezőt, mert a mostani hordozható megoldás is kielégíti az igényeiket. Ugyanígy a bográcsozó hely építése is várat magára. Minden év visszatérő kérdése, szükség van-e rá, vagy elegendő a mostani megoldás, amikor az előkert nagy burkolatára helyezett fémlapon gyújtanak tüzet, és oda állítják a bográcsot.
A növényültetés alapkoncepciója szerint a két épület körüli kertben nagy, füves területet alakítottak ki, a tér szélén különböző magasságú növényi térfalakkal, a gyepfelületben pedig különleges, főleg örökzöldekből álló növénycsoportokkal. A kertet, a távol-keleti felfogáshoz hasonlóan, inkább szemlélődésre, mintsem használatra szánták. A növényültetéseket kizárólag házilag végezték el a tulajdonosok, néha rokonokat, barátokat, ismerősöket toborozva a munkához. Az eredeti meredek terepre sok helyen majdnem két méteres feltöltés került, de a két épület között így is közel egy méteres szintkülönbség maradt, ami mozgalmasabbá teszi a kert felszínét.
A telekhatáron lévő zárt kerítés is kettős célt szolgál. Egyrészt a kert intimitását növeli, másrészt némileg távol tartja a szomszédos erdőből „bekéredzkedő” gyomokat. A kerítés monotonitását a falra futó borostyán és vadszőlő oldja. A kert másik, küzdelmet igénylő része a két épület közötti keskeny sáv. Itt olyan erős a szél, hogy a növényeket ki kellett kötni.
Többen kérdezték már a tulajdonosoktól, hogy ekkora kertben miért nincs medence. A válasz egyszerű: nem akartak. A család egyik tagja sem úszóbajnok, senki sem fanatikus vízimádó. A házigazdák úgy gondolják, hogy a medence kihasználtsága nem lenne arányban a költségeivel, és a velejáró munkával.
Medence helyett azonban van állatkertjük! Az erdő közelsége miatt sokféle kisállat látogat el hozzájuk, főleg madarak. Számukhoz csak egy adat: az idén tíz darab ötven kilós zsák napraforgómag fogyott el. Az ismert énekesmadarak mellett a kakukk és a jégmadár is látogatta az etetőt. Jelenleg nyolc család fészkel a növények között. A madarak mellett a gyíkok, a kis rágcsálók is gyakori vendégek. Sőt, egy alkalommal egy erdei siklót is láttak sütkérezni a kerítés tövében.
A család ma már legszívesebben a hétvégéket is otthon tölti. Jobban esik a reggeli kávé és az esti vacsora a teraszon, mint egy elegáns étteremben a város szívében. Bár a gyomlálásban, fűnyírásban van kertész segítségük, mégis mindenki kielégíti mozgásigényének egy részét a kertben, amikor naponta bejárja egyik sarától a másikig, aprólékosan átbogarászva, hogy történt-e valami változás az elmúlt huszonnégy órában. Mert a kert folyton változik, mindig új és új arcát mutatja, ugyanúgy, ahogyan mi emberek is változunk napról-napra, és más szemmel tekintünk a körülöttünk lévő dolgokra, mint tegnap. Az egyetlen állandó, hogy minden nap nyugalmat, békét és felüdülést kaphatunk a körülöttünk lévő természettől, ami megfizethetetlen kincs számunkra.

Balra
Jobbra
Lapozzon bele

Bejelentkezés

E-mail:

Jelszó:

hirdetés