Kertünk határai adottak. Helyes és szakszerű növényelrendezéssel csak optikailag növelhetjük a rendelkezésre álló teret. Kivéve, ha egyik szomszédunk esetleg eladásra kínálja saját kertjét. A kitágított határok új lehetőségeket rejtenek, amelyek a kert funkcionális elrendezésének újragondolását teszik szükségessé. A régi és az új kert összekapcsolásához a legtöbb esetben rombolás is szükséges, ha azt akarjuk, hogy a végeredmény egy szerves egységet alkotó térkompozíció, és ne két egymáshoz toldott, különálló kertrész legyen.
A tulajdonosok majdnem tíz éve költöztek ebbe a házba. Az épülethez tartozó pici udvaron eredetileg veteményes volt, amit már a beköltözéskor megszüntettek, az udvart pedig befüvesítették. A parányi telken lévő zöldfelület méretét még jobban lecsökkentette az a meglévő burkolat, amelyet az előző tulajdonos olyan bombabiztosra építtetett, hogy feltörése, felszedése csillagászati összegbe került volna. A családi tanács ezért úgy határozott, pénzüket inkább a meglévő zöldfelület díszkertté alakítására, mintsem a burkolat bontására és átépítésére fordítják.
Barátaiknál is éppen kertépítés folyt, így rajtuk keresztül vették fel a kapcsolatot azzal a kertépítész szakemberrel, aki végül megtervezte az udvar növénykiültetését. A tér mérete csak egy kerti tér létrehozását engedélyezte, de ezt többszintesen, mind vízszintes, mind függőleges irányban íves vonalvezetéssel alakították ki. A szomszéd kerítésére futtatott vadszőlő előtt különböző magasságú, lombszínű, levélformájú növények helyezkedtek el, amelyeket kőszegély választott el a gyepfelülettől.
A burkolatra nagyméretű, egyedileg készített növényládák kerültek, ezek hátoldalához növényrács kapcsolódott. A hatvan-nyolcvan centiméter magas ládákban a cserjék mellett nagyobb méretű örökzöldek elhelyezésére is lehetőség nyílt. A ládák alkalmazásával a zöldfelület aránya megnövekedett, és a burkolat bontását sem kellett elvégezni.
Három év elteltével újabb meglepetés várt a háziakra. Lehetőségük nyílt megvásárolni a szomszédos telket. Ennek köszönhetően a kert mérete az eredeti háromszorosára nőtt, így végre-valahára megvalósulni látszott régi álmuk: egy hatalmas medence és az azt körülvevő mediterrán hangulatú kert létesítése.
A legnagyobb kihívást az jelentette, hogy az újonnan kialakításra kerülő kertrészt úgy kapcsolják a már meglévőhöz, hogy ne érződjön az utólagos toldás. A két tér egységessé tételéhez a régi kertrészben bizony fel kellett áldozni néhány növényt. Ezek egy részét átmenekítették az új térrészbe, de sokat ki kellett vágni.
A tizenegy méter hosszú medencét – amely az unokák kedvenc tartózkodási helye – eltolható üvegtető takarja. A vízfelület mellett nagy burkolt felületet alakítottak ki, ahol a baráti összejöveteleken nagyobb létszámú társaság is kényelmesen elfér. A szomszéd kerítésfalának monotonitását egyelőre csak üres növényrácsok oldják, de ezeket pár év múlva kúszócserjék fogják takarni. A telek hátsó részére kocsibeállót terveztek, amelyet a medencétől, illetve a kert többi részétől ugyancsak növényrács választ el.
A növényültetést kertterv alapján a tulajdonosok saját maguk végezték. A szerető gondoskodás következtében az elmúlt években növekedésnek indult növények igazi madárparadicsommá változtatták a kertet, ahol télen-nyáron számtalan madárfaj talál élettérre.
A területileg megnövekedett kert többletmunkát is ad a házigazdáknak, akik a gyomláláshoz és a metszéshez gyakran vesznek igénybe segítséget. A számtalan méretű és formájú növényláda és amphora egynyárival való beültetését a ház asszonya viszont soha nem bízná másra. Bár szabadidejük igen kevés, mégis minden percet kihasználnak, hogy a kertben lehessenek, ahol nemcsak munka, hanem nyugalom és felüdülés vár rájuk egy-egy fárasztó nap után.