A törpe fák nevelése Kínából indult el, majd a japánok fejlesztették tökélyre. Európában 1878-ban, a párizsi világkiállítás alkalmával lehetett először megcsodálni ezeket a miniatürizált fákat, térhódításuk azonban csak a második világháború után indult meg. Hazánkban 1980 körül terjedt el szélesebb körben.
Mindenekelőtt fontos tudnivaló, hogy a bonsai sok törődést, odafigyelést igényel, avatatlan kezek között hamar elpusztulhat, ezért csak azoknak ajánljuk, akik rendszeresen és szeretettel gondozzák.
Alapvetően kétféle csoportot különböztetünk meg, egyrészt a szobai bonsai-t (pálmák, fikuszok, bambuszok stb), amely egész évben jól érzi magát a lakásban, másrészt a szabadtéri bonsai-t, amely természetben élő fajokból kerül kialakításra, (szilfa, juhar, bükk, tölgy, boróka, galagonya, madárbirs stb), egész évben a szabadban tartjuk, csak kemény teleken szükséges számukra a védelem.
Mindkét típus gondozása hasonló alaposságot igényel. Lágy vagy esővizet használjunk az öntözéshez, hőmérséklettől függően, naponta többször. A felesleges öntözővizet hagyjuk elfolyni, a pangó víz károsítja a növényt. Langyos, lágy vízzel fürdessük tavasszal és nyáron reggel vagy este (ne a tűző napon!), télen reggel. A tápanyagot kültéri bonsai-nál tavasszal és ősszel juttassuk ki három-négy hetente, szobainál egész évben kis mennyiségű, erősen higított műtrágyát használjunk. A kis növény föld feletti és föld alatti részeinek egyensúlyban kell lenniük, ezért rendszeres metszésre szorul. A lombos fákat tavasztól őszig rendszeresen metsszük, a tűlevelűek hajtásválogatása áprilistól júniusig történik. A gyökerek metszését tavasszal, átültetéskor ejtsük meg. Ekkor a gyökérállomány 1/3-2/3 részét távolítjuk el.
Talán első nekifutásra ijesztőnek tűnik, hogy ilyen sok gondozást igényelnek, de ma már számtalan szakkönyv és több bonsai egyesület nyújt segítséget a lelkes kezdőknek, akik hosszú évekig gyönyörködhetnek ezekben a különleges szépségű növényekben.