A karácsony a gyertyafény, a csengőszó és az illatok ünnepe is. De nem csak a gyertyáké, az ünnepi étkeké, hanem a hosszú vagy akár örök életet is jelképező, a minden pusztulásból feltámadást igenlő fáké, a fenyőké. De – azon túl, hogy élvezzük – mit tudunk ezekről a jellegzetes kellemes, az ünnep hangulatához szorosan kapcsolódó illatokról? Mitől illatosak a fenyők?
Nem gondolnánk, de nem öncélú a szobát pillanatok alatt elárasztó jellegzetes aroma. A fenyők, mint legalább 70-30 millió éve kialakult lények, eredeti és hatásos módját választották a kártevők, kórokozók elleni védekezésnek, és a bármilyen okból bekövetkező sebesülés, csonkulás hatásainak leküzdésére. Sejtjeik között sajátos üregek, úgynevezett gyantajáratok és gyantahólyagok alakulnak ki, amelyekben a jól ismert ragadós, erősen aromás anyag, a gyanta képződik. Minden fenyőféle – és ez több száz fajt jelent a világban – azonos vegyületcsoportból, a terpénekből építi fel saját védekező elixírjét, ezen belül viszont az összetételt illetően jelentős különbségek vannak. Ezért a gyanta illatösszetevőinek alapján az egyes fajok elkülönítésére, meghatározására is használható jellegzetességként tartja számon a botanika: a kémiai sajátosság fontos faji bélyeg.
Bonyolult, összetett szerves vegyületekről van szó, amelyeknek a mi szempontunkból lényeges sajátosságuk, hogy szobahőmérsékleten erősen párolognak. Ilyen-olyan intenzitással a fenyőerdőkben is illatfelhőben járunk, de az igazán erős illat zárt térben és viszonylag magas hőmérsékleten élvezhető. Ezeknek, a kémiai szakszóval aromás vegyületeknek más fontos tulajdonságuk is van: erősen gyúlékonyak! A száraz fenyőerdőkben hallatlan sebességgel terjednek a tüzek – ha gondatlanok vagyunk, a lakástűz is pillanatok alatt pusztítóvá válhat!
A karácsonykor nálunk használatos fenyők – feketefenyő, közönséges lucfenyő, ezüstfenyő, Nordmann-fenyő, Douglasfenyő – mindegyike jellegzetes és kellemes aromát ereget a szobában. De akadnak fenyőfélék, amelyek illatösszetétele kevésbé kellemes, vagy épp erőssége, minden átható sajátosságai miatt már-már tolakodó, mint például a nehézszagú boróka. Van viszont a narancs illatösszetevőjét hordozó faj is, ilyen a kaliforniai ernyős- vagy Monterey-ciprus. Közeli, küllemben is hasonló rokona a Goven-ciprus, ami a citrom illatösszetevőjével rendelkezik.
Az illatos, ragadós gyanta legtöbbször hatékonyan tartja vissza a rovarokat a károkozástól, rágástól (gondoljunk a megkövesült gyantába, a borostyánkőbe több millió éve beleragadt rovarokba), ha pedig a fenyőt sérülés éri, a kicsorduló gyanta úgy zárja le a sebet, hogy ott gombás vagy baktériumos fertőzés nem alakulhat ki. Igen jól működő védekező rendszer rejtőzik tehát a finom illatok mögött, amelyek teljessé teszik ünnepünk hangulatát, az illatélménnyel még egy érzékünk kap „karácsonyi ajándékot”.