Életigenlő földház I.

Olvasóink visszajelzéseiből is látjuk, hogy időről-időre feltámad az érdeklődés a földházak iránt. A Széplak egy régebbi számában már bemutattunk egy elkészült földházat, most azonban a kezdetektől kísérjük nyomon egy ilyen ház létrejöttét. A ház építtetője és a sorozat szerzője Dr. Győrffy Sándor, a biogazdálkodás és a biokertészet legnevesebb hazai szakértője, így egy, az ökológia témájában igen járatos személy nézőpontjából ismerhetjük meg az építkezés közben felmerülő ötleteket és problémákat.
Nádfedeles, vályogfalú házban születtem. Tanyánkon, ahol nyáron laktunk, természetes anyagokból kunyhót eszkábáltam magamnak. Az emeletes házak lakásait nem éreztem igazán otthonomnak. Amikor az ökoházak földborításának megfelelő növényekkel kapcsolatban feladatot kaptam és megismerkedtem a földházakkal, úgy gondoltam, hogy rátaláltam a természetközeli, élhető élettérre. Napjainkban a bio, ökológiai, organikus jelzőt használják a természet, az élővilág törvényeit tisztelő, környezetkímélő eljárásokra, illetve annak termékeire. Az organikus építészet, az ökoházak tervezői életszemléletüknél fogva választották a háztervezésben is ezt az utat. Az építendő létesítmény gondosan megválasztott helyével, formájával, a kedvező hatású növények közelhozásával összefogja a kedvező életenergiákat.
Amikor úgy döntöttem, saját telkemen is hasonló házat építtetek, megkerestem az általam látott épület tervezőjét, Hegedűs Zsoltot, és megnéztem néhány kész, illetve készülőfélben lévő ökoházat. A pilisi területhez akkori munkám és földtulajdonom kötött. Az építési telek egy fákkal övezett, évek óta nem művelt területen volt, határán bozótossal. A területet lekaszáltam és földtani sugárzásokat észlelni tudó barátommal, varázsvessző segítségével először Hartmann vonalakat (a Föld mágnesességéből származó, egészségre károsnak tartott sugárzás helyeit) határoztuk meg. Ezek kelet-nyugat irányban, a telek határától három méter távolságra futnak, tehát az épület a terv szerinti, egyenes északi falával egy irányban. A vessző a vizet is jelezte, s az itt ásatott kút már a negyedik gyűrű mélységben vizet ad. Egyik helyen a kilengő vessző romra utalt. A tereprendezésnél rá is találtunk a falmaradványra.
A déli oldalon húzódó bozótost meghagytuk, hogy a kerítés végleges kialakítása után a bokrok őrizzék a táj eredeti növényvilágát. Ezek a bodza-, fagyal-, vadkomló-, vadrózsabokrok, valamint a fává nőtt kökény és eper bozótosa madárfészkeknek adnak helyet. Kezdetben kígyót is láttam bújni a bozótos aljában. A lágyszárú növények közül a vízmentát és a mezei zsurlót akartam megmenteni.
Az alap karós kitűzését (miután a szabad területről még a karókat is elvinnénk) oltatlan mész segítségével erősítettem meg, hogy az árokásógép pontosan tudja kiemelni majd az alapárkokat. A gömbkupolák vezetőrúdjait fémcsövek leverésével rögzítettük. Az eredeti terv szerint a helyszínen készített stabilizált földtégla alapanyagához a földminőségi vizsgálatokat a SZIE laboratóriuma Gödöllőn végezte.
A szokatlan épülethez előzetes építési engedélyt kértem, amit a FVM Vidékfejlesztési Főosztálya írásbeli véleményével támogatott. Elképzelésem, hogy a földtégla készítésében a Szociális Foglalkoztató Intézet lakói is részt vegyenek, hogy később maguk számára is hasonló otthonokat építsenek, nem valósult meg. Helyettük így kisméretű bontott téglákat szereztünk be.
Az építkezés megkezdésekor csak az ásott kút állt rendelkezésre, a szükséges elektromos áramot pedig a legközelebbi szomszédtól száz méteres kábelen vezetve kölcsönöztük.
A telek sarkánál, az úton két nyárfa állt, a másik kettőt, ami a telekhatáron belül volt, még a hivatalos kitűzés előtt valaki kifűrészelte és elvitte. A telek közvetlen szomszédságában elterülő gyümölcsöst – kajszi és alma – kiszántották. Kedvező előjelek kísérték tehát a munka elkezdését.

Néhány gondolat a földházakról
Az ökoépítészet központi célja olyan épületek létrehozása, amelyek a természet részeként léteznek. Ezt már külső megjelenésük is sugallja, hiszen tető helyett 60-70 cm vastagságú földtakaró borítja, amelybe növényeket ültetnek. A természetközeliség azonban nem ér véget a külsőnél: a felhasznált anyagok és a kész lakóépület gépészeti megoldásai is ezt a szemléletet tükrözik.
A földházak építési technikája gyökeresen szemben áll a mai építészeti tendenciákkal: könnyű szerkezetek és gyors építésmód helyett itt annak ellentéte jellemző. Rengeteg anyagra és gondos, körülményes kézimunkára van szükség. A földházak legegyszerűbb formájukban évszázadokkal ezelőtt is léteztek. Napjainkban világszerte zajlanak bíztató kísérletek: mit lehet megmenteni ebből az építésmódból annak érdekében, hogy környezetkímélő, igazán emberbarát otthont hozhassunk létre.
A természettel szimbiózisban élő lakóhelynek számos előnye van. Mivel a lakótér a föld állandó 12-14 fokos klímájához kapcsolódik, nyáron nem kell hűteni, télen pedig jóval kevesebbet kell fűteni. Minél több bio-megoldással élünk, annál jobban csökkenthetők a későbbi költségek, például a napenergia-hasznosítással, a komposzt-toalettel vagy a nádágyas szennyvíztisztítóval.
Ezekről a távoli jövőben megtérülő befektetésekről azonban sokan lemondanak, átélve a tervezés és kivitelezés pénz- és energiaigényes fázisait. A földház a maga íves, domborodó felületeivel még a szakembereket is nehéz feladat elé állítja. Megálmodni, elképzelni, anyagban és szerkezetben megvalósítani és levezényelni egy dombház építését: idő és elhatározás kell hozzá.

Balra
Jobbra
Lapozzon bele

Bejelentkezés

E-mail:

Jelszó:

hirdetés