Életigenlő földház III.

Amikor a földdel olyan közelséget alakítunk ki, mint a földházaknál, egyáltalán nem mindegy, milyen földdel fedünk. Hogy mire kell odafigyelnünk a földfajták kiválasztásakor, azt sorozatunk szerzője most saját tapasztalatai alapján osztja meg Önökkel.
A termőföld vulkanikus (riolit, andezit, bazalt) és üledékes (mészkő) alapkőzetek mállásából, hulló porból, elhalt élőlények maradványaiból alakul ki. A talaj szemcséinek mérete szerint beszélhetünk homok, agyag és vályog talajokról. Ha a nedves talaj a földre ejtve szétesik, homoktalajunk van, az erősen összeálló, ragadós talaj viszont agyagtalajra utal. A kettő között helyezkedik el a vályogtalaj, amely szemcseméretéből adódóan a legjobb talajszerkezetet hozza létre. Ilyen talajban tudunk a növény számára szükséges víz és levegő legkedvezőbb arányát létrehozni, ha helyes műveléssel megőrizzük morzsalékos szerkezetét. Az építkezéssel kapcsolatban is a vályog jut eszünkbe, hiszen az Alföldön épült házaknál gyakran ezt az anyagot használják. A vert fal vályogtégla anyagát a építkezéshez közeli vályoggödrök jelezték. A tervek szerint a földház kisméretű téglája is a helyszínen kitermelt, vályog cementtel szilárdított anyagából készült volna. Az építkezés kezdetétől a szomszédos telek felhasználásával fogadtam a különböző helyekről érkező földet. Volt tiszta, egységes homok, amiből még a csatornaépítéshez is kértek esetenként egy-egy markolóval. Akadt köves, agyagos földszállítmány, ami anyagából adódóan rendezetlen halmokban hevert. A földhalmot természetesen már az első nyáron elborította a növényzet. Az északi fal földfeltöltésére és felfuttatására igen hasznos növény a borostyán és a kis zöld meténg. A ház oldalához illatos, rovarokat távoltartó növények, minta a menta, levendula, bársonyvirág, kapor, kakukkfű kerüljenek.
A füvesítéshez a körülményeknek megfelelően válasszuk ki a módszert: gyeptéglával vagy gyepszőnyeggel is füvesíthetünk. A korai virágok közül a hóvirág, az ibolya, a gyöngyvirág, a nyári virágok közül a búzavirág, az illatos lednek, a szagos bükköny, és a körömvirág kapnak helyet. Gyógy-és fűszernövények közül a bazsalikom, a borsfű és a ciromfű nélkülözhetetlen a háznál.
A föld tulajdonságairól árulkodnak azok a növények, amelyek maguktól, vadon nőnek rajtuk. A nehéz, kötött talajt jelezte a mezei zsurló, ami az építkezés belső, falakkal körülvett részén volt látható, illetve a mezei menta a külső földkupacokon. (Ez a növény számomra azért maradt emlékezetes, mert miután a párom a hátamat mentacsokorral törölte le, orvosi segítséggel tudtam csak megszüntetni a növény által okozott kellemetlen, égető érzést.)
A juhsóka mészkerülő, terméketlen, savanyú talajon nő, így földkupacunkon is előfordult. A föld rossz szerkezetéről az ebszékfű, a keserűfű és a sok gondot okozó tarackbúza árulkodott. Kevesen tudják, hogy a nagyra nőtt csalán humuszgazdagságot jelez, ezeken a helyeken például elhullott állat teteme heverhet a föld felszíne alatt. A fűfélék mindenhol megtalálhatók, eltérő sűrűségben és minőségben. Ahol az ősgyep alkalmasnak tűnt a megőrzésre, ott úgy döntöttem, a tetőtérre is átmentem gyeptégla formában.
A földborításnál elsősorban azt kell figyelembe venni, hogy ennek kell biztosítania az épület szigetelőrétege fölött a hőmérséklet kiegyensúlyozottságát. A földházra kerülő talaj szerkezetének emellett olyannak kell lenni, hogy lehulló csapadékot képes legyen felszívni, magában tartani. Ez az agyagtalajokra jellemző, ám azok vízáteresztő képesség kicsi, így a felszíne könnyen felázik. A jó vízáteresztő képességű homoktalaj viszont túl könnyen átereszti magán a csapadékot. A kettő között lévő vályogtalajban ezért 1/2-2/3 rész homok elegyedik 1/2-1/3 rész agyaggal. Erre a talajkeverékre a fent leírt tulajdonságok miatt feltétlenül szükség van. Ha van rá lehetőség, a szélhordta, finomszemcséjű homokot tartalmazó vályogtalaj helyett lösztalajt is lehet borításra használni. A vízelvezetés szempontjából fontosak a már meglévő földben fellelhető különböző méretű kövek, kavicsok. A föld szétválogatása közben talált nagyobb darabokat a szegélyek, támfalak, csupasz felületek fedésére használhatjuk.

Talajvizsgálat házilag
Ismerkedjünk meg talajunkkal! Ássunk mintagödröt a kert különböző részein, hogy megtudjuk, milyen a talaj felső rétegének a mélysége, szerkezete, milyen az altalaj minősége.
A talaj részecskéinek mérete szerint beszélünk homok, agyag és vályog talajokról. A széteső részecskékből álló talaj homoktalaj, az erősen összeálló ragacsos pedig a növények számára nem igazán jó, de az építkezéshez, agyagozáshoz szükséges agyagtalaj. A kettő között helyezkedik el a vályog, a növényeink számára és a földház borítására is ez lehet a legkedvezőbb talajfajta.
Egy adott talaj szilárd alkotórészeit ülepítéssel lehet méret szerint szétválasztani. Ezt a vizsgálatot házilag is elvégezhetjük. Egy liter desztillált vízhez 5 cm3 vízüveget adunk. Előkészítünk egy kémcsövet, melynek oldalára 3 és 10 cm-nél jelzéseket teszünk. Az átszitált talajt a kémcsőbe töltjük az alsó jelig, majd a felső jelig feltöltjük a vízüveges oldattal. Parafadugóval lezárva jól összerázzuk, majd 1-2 órát pihentetjük. A leülepedett részben felülről lefelé a következő rétegek helyezkednek el: 1. durva homok, 2. finom homok, 3. iszap, 4. agyag. Minél nagyobb a 3. és 4. részek százalékos aránya, annál agyagosabb a talajunk. Vályogszerű talajról 30-60% közötti érték esetén van szó, az ennél kisebb arány homokos, az ennél nagyobb pedig agyagos talajt jelez.

Balra
Jobbra
Lapozzon bele

Bejelentkezés

E-mail:

Jelszó:

hirdetés