A legtöbb ember számára a kerti növények kiválasztásának fontos szempontja a hosszú és folyamatos virágdísz. A színesedő lomb csak másodlagos szerepet kap. Nem beszélve a termésdíszről. Az őszi kertben mindhárom elem szerepet játszik. Az alábbiakban olyan növények közül válogattunk, amelyek őszi díszértékük mellett, gyógyhatásuk, szimbolikus jelentésük vagy egyéb tulajdonságuk alapján is felhívják magukra a figyelmet.
Az ősz legelőször a színes lombozatot jutatja eszünkbe. A télre való felkészülés hatására a növényekben különböző változások mennek végbe. Az egyik ilyen, hogy a klorofil lebomlásával, a sejtekben történt változások hatására, különböző anyagok szabadulnak fel. Ennek következménye a levelek színének változása. A lombszínt a növényfajok mellett az időjárás is befolyásolja. Legkedvezőbb a hosszú, enyhe és csapadékos ősz. A korai fagyok és a száraz időjárás megrövidíti az őszi színpompát.
A kisebb kertek legszebb őszi dísze a szárnyas kecskerágó (Euonymus alatus), illetve annak törpe változata lehet. A 1,5-2 méteresre növő cserje virága és termése jelentéktelen, napos helyen viszont piros lombszíne az őszi, paraléces ága a téli kert mutatós dísze. Termése mellett levelével is díszít a kevésbé ismert datolyaszilva, más néven kakiszilva (Diospyros kaki). Az utóbbi időben a zöldséges pultokon is találkozhatunk gyümölcsével. A diospyros szó jelentése: Istenek eledele. Egyike a legfagyállóbb szubtrópusi növényeknek. Kínában és Indiában az ókor óta termesztik, Európába a 18. században került.
A 6-10 méter magasra növő, gömb koronájú fa viaszos, fényes és sötétzöld levelei, az örökzöldekre emlékeztetnek, és ősszel sárgára, narancsszínűre színeződnek. Normál teleinket takarás nélkül vészelik át, bár a fiatal hajtások kissé visszafagyhatnak. Hosszú életű fák, de az átültetésre kényesek, mert karógyökeret fejlesztenek. Napos vagy félárnyékos helyen érzik a legjobban magukat, ahol a termések lombhullás után is aranyalmaként díszítenek. Május végi virágzása miatt a késői fagyok csak ritkán károsítják. Sárga, narancssárga gyümölcse kinézetre a paradicsomhoz hasonlít. Csak akkor fogyasztható, ha már teljesen beért és megpuhult. Keményen, magas a csersavtartalma, ami a szájat összehúzza, így élvezhetetlen az íze. Az utóérleléskor a csersav lebomlik. Az érett gyümölcsöt frissen megcukrozva, citromlével lecsepegtetve, aszalva, vagy krémként fogyasztják. Gyümölcssaláták, joghurtok, kalácsok, sütemények készítéséhez is felhasználható. Gyakran főznek belőle lekvárt is, amit a kemény gyümölcsökből is meg lehet tenni, mert a főzéskor elveszti csersavtartalmát. Magja pörkölve kávépótló, húsa C-vitaminban és karotinban gazdag.
A galagonyák (Crataegus) is levelükkel és termésükkel díszítenek. Az „Isten gyümölcse” vagy „Krisztustövis” néven is emlegetett növények az egész kontinensen elterjedt rózsaszín, piros és fehér virágú, piros, barna vagy fekete bogyójú fák, illetve cserjék. Megjelenésüket, igényeiket, tulajdonságaikat tekintve sokfélék lehetnek. Az ősi mítoszok szerint a villámból keletkeztek. A germánok a halotti máglyákat galagonyából készítették. Virága sokáig a menyasszonyokat díszítette. A keresztény kultúrában Mária szüzességét jelképezte, a tövises ágak Krisztus töviskoszorújára emlékeztettek. Sokfelé szerencsehozó faként tisztelték, és azt tartották, hogyha Szent Iván éjjelén, vagy Mindenszentekkor alája ül valaki, annak tündérvarázslatban lesz része, mert a fákat a tündérek találkozóhelyeként tisztelték. A gyógyászatban is fontos szerepet játszanak. A szív és érrendszeri megbetegedések megelőzésének elsődleges eszközei. Hatóanyagai csökkentik a vérnyomást, a koleszterinszintet, javítják a szívizom vérellátását, enyhítik a ritmuszavarokat. Az újabb kutatások, a 40 év feletti, stresszhatásoknak kitett, rendszertelenül mozgó és táplálkozó, dohányzó menedzserek szívműködési zavarainak megelőzésére is a napi rendszerességgel fogyasztott galagonyateát javasolják.
Kúszónövényként ismert, és gyakran alkalmazott növény a borostyán (Hedera helix). A hűség szimbólumaként is ismert, a reményt és az öröklétet jelképező növénynek időskori alakja dekoratív virágokat és terméseket növeszt. Az időskori alakon az ismert ötkaréjú levelekkel szemben tojásdad formájú, épszélű levelek fejlődnek. Ez az alak akkor fejlődik ki, ha a növény teljes fényre jut. Szeptemberben nyíló sárgászöld virágai jó mézelők. Feketéslila termései a következő év tavaszán fejlődnek ki, és sokáig díszítenek. Igénytelen növény, szinte mindenhol megél, mely az év bármely szakában szaporítható dugványozással. Betegségekre sem fogékony, de túl száraz körülmények között ki van téve az atkafertőzés veszélyének. A népgyógyászat is ismeri, ahol hörgőtágító hatása miatt száraz köhögés elleni szerként használják.
Termésükkel díszítenek a borbolyák (Berberis), melyekhez közel 500 faj tartozik. Szinte az egész világon megtalálható valamelyik fajuk őshonos növényként, és számtalan fajtát nemesítettek belőlük tovább. Kivétel nélkül az összes faj tövises, és soknak színes termése díszít gyakran a lombhullás után is. Felhasználásuk sokrétű, mivel a termőhelyben nem válogatnak, és környezeti igényük is széles skálán mozog. Számos faj gazdag C-vitaminban, fanyarkás ízű termésük ehető, amiből lekvárt főznek, vagy aszalva fogyasztják, de akadnak gyengén mérgező fajok is.
Végül érdemes néhány olyan növényt is megemlíteni az őszi kertben, amelyek késői virágzásukkal hívják fel magukra a figyelmet. Ilyen a cserjetermetű kékszakáll (Caryopteris), mely jó méhlegelő, és virágzásakor mágikusan vonzza a méheket, lepkéket. Az 1-1,5 méter magas cserje napos helyen érzi jól magát. Szürkés lombja és kék virágai nagyon szépen mutatnak piros lombú növények társaságában. Mivel a mediterrán vidékekről származik, viszonylag későn hajt ki, de késői virágzása kárpótol ezért. Az őszi évelő virágok közül a legismertebbek, és legelterjedtebbek az őszirózsák (Aster). Színük a fehértől a pirosból és a kékből vegyül, és ezek összes árnyalatát felsorakoztatja. Évezredek óta a változás szimbólumaként tartják számon, és halotti virágként ismerik. Nem igényesek, napos, félárnyékos helyen, még szárazabb talajban is gazdag virágdísszel ajándékoznak meg bennünket.
A szellőrózsák (Anemone) fehér, rózsaszín és piros nagyméretű virágai ugyancsak nagyon sokáig, október közepéig díszítenek. A keresztény szimbolikában Jézus kiöntött vérének, és a hétfájdalmas Szűzanyának jelképe lett. Ábrázolásával a betegségre és halálra utaltak, valamint a mulandóságot és a bűntelenséget szimbolizálták vele. Az 50-90 cm magas növények leginkább a félárnyékos helyeket kedvelik, de napon is megélnek. Jól társíthatók az őszirózsákkal, és örökzöldek közelében, nyírt sövények előtt is jól mutatnak.