A Duna közepén

A folyó által körbeölelt sziget a városhoz tartozik. A központ öt perc sétával elérhető, mégis fényévnyi távolságnak tűnik, hisz nem hallatszik ide a város moraja. Itt talált új otthonra a házaspár, melynek minkét tagja kertes házban nőtt fel. Ennek ellenére a kert fogalma mindkettőjüknek mást jelentett, és az ezzel szembeni elvárásuk is szöges ellentétben állt egymással. „Csatározásuk” és közös munkájuk eredménye ez a kert, melynek történetét a növények felelőse és szakavatott ismerője, a ház asszonya tárta elénk.

Mint oly sokan, mi is hosszas keresés után találtunk rá a telekre, melynek nyugodt, csendes fekvése rögtön megdobogtatta szívünket. Az építkezés buktatóinak sikeres leküzdése után, 2002-ben gondolhattunk a kert rendbetételére.

Férjem, ha lehetett volna, talán az egész kertet leburkolja, vagy legalábbis nagy részét. Vele ellentétben én „igazi” kertet akartam, sok fával, dúsan növő buja növényzettel, nagy gyepfelülettel. Úgy éreztem, terveim megvalósításához, segítségre van szükségem. Ekkor fordultunk kerttervező szakemberhez, akit barátaink ajánlottak. Addigra sajnos már elkészült a terasz és a gépkocsibehajtó, valamint a parkolók burkolata, így azokat már meglévő adottságként kellett figyelembe venni.

Terveink között szerepelt egy medence építése is, ami végül a terven szereplő, de eddig még megvalósulatlan álom lett. Időközben elbizonytalanodtunk, igazán akarjuk-e ezt a vízfelületet nézni télen-nyáron. Végül úgy döntöttünk, később fogjuk megépíteni. A kerttervvel egy időben készültek el a grillező és a halfőző fölé emelt faház tervei is, amelyet már belekomponálhattunk az eddigi tervezetbe.

A telek és az épület adottságai miatt a nagyobb területű kertrész a déli fekvésű utcafronton található. A tervezés egyik legfontosabb feladata ennek a résznek az utca felőli lezárása volt, hiszen itt van az életterünk, itt található a nappalihoz kapcsolódó nagy terasz és a grillező is. Mindezek mellett a garázsbehajtó is keresztülszeli ezt a részt, ami külön bonyolította a kialakítását.

A kerttér lezárása, amint az utóbb kiderült, nagyon jól sikerült. A kerítés mellé borostyánt ültettünk, ami teljesen befutotta azt, és átláthatatlan falat alkotott. Férjem először a kőkerítés mellett kardoskodott, de mára belátta, hogy ez az élő kerítés szebb, mint a kőfal vagy a hazánkban divatos tujasövény. Sajnos az idén több tövet pótolni kellett, mert az árvíz néhányat tönkretett, és kénytelenek voltunk azokat kivágni.

A kert hátsó területét kevésbé használjuk. Ennek nagy részét a homokozóval, hintával felszerelt gyereksarok foglalja el. Itt, a napos részen fog megépülni egyszer a terven szereplő medence is, de amíg legkisebb gyerekünk nem lesz elég nagy hozzá, megépítése még várat magára.A telken eredetileg csak a folyó által lerakott homokkal találkoztunk. Férjem úgy gondolta, ezért agyagos talajt hozat a feltöltéshez. Jó magyar szokás szerint, azonban a ló másik oldalára estünk. A homokra terített agyagból vízzáró réteg lett, amit végül több helyen áttörtünk és összekevertünk az eredeti talajjal, majd erre került a termőföld. Igaz, hogy sok többletmunka és költség árán, de végül jó talajba kerültek a növények.

A „zöldek” kiválasztásában messzemenően a tervezőre hagyatkoztunk, aki a hely hangulatához és a vízparthoz illő növényeket választott. A frekventáltabb helyeken, természetesen nálunk is élnek tűlevelű örökzöldek, de a fenyők helyett inkább lomblevelű örökzöldeket ültettünk, melyek nemcsak zöld lombjukkal, hanem virágukkal is díszítenek. A virágpompa a kert egészére jellemző. A tavaszi és a nyári virágzási csúcson kívül, szinte mindig nyílik valami, ha más nem egy-két évelő növény apró virága.

A kert kinézetének egyik kulcskérdése a fenntartás. Nálunk ezt kertészek végzik. Heti, havi rendszerességgel jönnek átnézni a kertet, és a szakavatott szem mindig talál valami javítanivalót. Így a gyerekekkel mi „csak” játékra, pihenésre használhatjuk ezt a területet. E segítség nélkül, a napi munka mellett nem jutna időm a családdal élvezni a kert örömeit, és egy idő után keserű robot lenne a rendbetétel. Így viszont mindig nyaralónak érezhetjük magunkat otthon, a „csend szigetén”.

Balra
Jobbra
Lapozzon bele

Bejelentkezés

E-mail:

Jelszó:

hirdetés