Romantika – rózsa a neved!

Ha egy növényt 2600 évvel ezelőtt (!) „virágok királynőjének” titulál az ókori görögök máig ismert költőnője, Szapphó, akkor arra oda kell figyelni.

Ugyanez a növény a középkorban főúri, sőt uralkodócsaládok választott címernövényeként (is) történelmi jelképpé válik: az angol trónért küzdő York- és Lancester-ház harca volt a Rózsák háborúja, a két vetélkedő család jelképe, a fehér és a vörös rózsa miatt. Messze többről van szó, mint múlandó virágdivatról. Pedig… pedig hol voltunk még akkor a három földrész, Európa, Ázsia és az észak-amerikai kontinens vadon élő rózsáinak „világtalálkozójától”, a sokszorosan keresztezett rózsahibridek kavalkádjától! Hol voltunk még attól, hogy a világon eddig előállított rózsafajták száma meghaladja a háromezret! Mégis, a reneszánsz Európa királyi, főúri, egyházi és parasztkertjeinek mindegyikében ott pompáztak és illatoztak előbb az ismert vad fajok, majd véletlen kereszteződéseik, de szinte ezzel egy időben már a tanulékony ember által létrehozott, nemesített új fajták is. És azóta nincs megállás! Az emberiség töretlen lelkesedéssel hódol a rózsáknak, nemesítők százai, rajongók, gyűjtők százezrei keresztezik, metszik, öntözik, csereberélik, ültetik és csodálják.

Magyarországon sincs olyan faiskola s talán nincs olyan kert vagy park, ahol ne lenne hozzáférhető, ne lenne a díszítés része. Népszerűsége, karrierje töretlen, új meg új változatai, új és még újabb fajtái tűnnek fel üstökösként, hogy aztán még újabbak, (talán) még szebbek, még pompásabbak, még illatosabbak, még hosszabban virágzók, betegségekkel szemben még ellenállóbbak szorítsák ki őket. Vágó rózsa, hajtatásra alkalmas fajták, törpék és futók, teahibridek és polyanthak, bokorrózsák és kúszók, egyszer nyílók és remontálók (kétszer vagy „folyton” nyílók), szimpla, félig telt és telt virágúak, fehérek, sárgák, vörösek, rózsaszínűek és bordók, egyszínűek és „cirmosak”, állandó színűek és színváltók – minden, amit a szem, az illatra éhes orr és a kert jellege, mérete megkíván. Eligazodni köztük – hát ez lassanként reménytelen. Részben azért, mert ugyanaz a fajta a másik, harmadik országban más-más néven bukkan elő, részben azért, mert egyre több az egymásra nagyon hasonlító, de egy-egy tulajdonságában (szárazság tűrés, betegség-ellenállóság stb.) mégis eltérő fajta.

A zavarba ejtő kínálatból a Bodeni-tó „virágszigetén”, Mainaun kaptuk lencsevégre azt, ami mellékelten látható: ízelítőnek, nyári nosztalgiának, a következő szezonra kedvcsinálónak. Hisz „a kertek alatt” már az új tavasz készülődik…

Balra
Jobbra
Lapozzon bele

Bejelentkezés

E-mail:

Jelszó:

hirdetés