Új kőkorszak felé?
Érdekességek a milánói bútorvásáron

Az elsô stand, amelybe a kiállításon belebotlottam, a Citco Privé volt. A milánói cég neve semmit nem mondott. Nem így a paravánon a nagybetűs felirat: Zaha Hadid; minthogy az iraki sztárdesigner a nagyok között az egyik legnagyobb. Bombasztikusan festett a munkája is: a lóhere formájú, alacsony asztal ugyanis fekete márványból készült. Csodálkozásomra azt a felvilágosítást kaptam: Hadid már évek óta dolgozik a cégnek, a szalonon pedig az is kiderült, hogy egyre többen követik ezen a – stílszerűen szólva – köves úton.

A kő korábban sem hiányzott a bútor repertoárjából. Gondoljunk csak a márványból faragott római asztalokra, az abból emelt királyi trónusokra vagy a vele lefedett rokokó szekreterekre. Nem akármilyen fordulatot jelez, hogy a mindennapos gyümölcsfák és a korábban tűzifaként használatos bükk, a közönséges réz és az öntöttvas, az ipari acél és az olcsó alumínium után ismét felbukkant. A műanyag nagy korszakát követően ma újra hódít. Kultusza nem általános és vélhetően nem is lesz az: drága és hideg, nehezen megmunkálható anyag. Csakhogy nem lehet nem észrevenni: fontos helyeken jelenik meg és olyan szerepben, ami túlmutat önmagán.
Több mint szimbólum tehát az a heverő, amely a Baleri újdonságai között látható. Neve (Mies Carrarába látogat) egyértelműen jelzi, hogy idézetről van szó. A Bauhaus egykori igazgatójának, Mies van der Rohe amerikai emigrációjában született nevezetes darabját követi. A szabályos téglatest és a rajta párnaként elhelyezkedő henger csak azért nem tekinthető replikának, mert az eredetitől merőben különböző anyagokból készült. Fémvázát poliuretán hab tölti ki, a selyem- vagy viszkózahuzat mintázata pedig carrarai márvány reprodukciója. S mert a minimalizmus atyjának minden érzelmi vonatkozást kategorikusan elhárító puritán felfogásával szemben ennek a bútornak közlendője van. Az az immár közhelynek minősülő felismerés élteti, hogy az ember nem éri be a hasznossal. Szüksége van olyan dolgokra is – legyen az szuvenírként vásárolt kagyló vagy antik templom mellől titokban elorzott márványdarabka -, amelyekre rápillantva újra meg újra átélheti az élményeit.
Nem ez az egyetlen nosztalgikus mozzanat az 54. alkalommal megrendezett és az idén is mintegy háromszázezer látogatót vonzó rendezvényen. A Kartell – a világcégek közül az egyik legismertebb – erezett márvány utánzatú díszletek között mutatta be szinte teljes kollekcióját. (A sajtóanyag pendrive-ján is ez a dekor.) Hasonló üzenetet közvetített a nem kevésbé innovatív Driade, a standját benépesítő hatalmas színes kövekkel, amelyek – többi termékével egyetemben – természetesen szintén műanyagból készülnek. A Tonon még egyértelműbben fogalmaz: Folyóparti kövek címet viselik a kétkomponensű poliuretán puffok, amelyek – noha könnyűek – kültéren is használhatók. A Morosónak a világhírű amerikai építész, Daniel Libeskind olyan fotelt tervezett, amely nevéhez (Gemma) híven kék színével és facettásra tördelt idomaival csiszolt drágakőre emlékeztet. Ennél konkrétabban utal a szellemi indítékra a Driade nagyobbítható tárolószekrénye: a Héraklész és Aphrodité frontját antik domborművek felnagyított részleteiből montírozott és a bútor összeállítása szerint változó kompozíció alkotja.
Az utánzatok mellett valódi kővel is találkozunk, ezek tovább erősítik a gazdag asszociációs készletet mutató imitációk hitelét. A Cassina, amely a design nagyságainak klasszikus replikáival szerzett magának rangot, idén Charlotte Perriand egyik kései, a 60-as években tervezett dohányzóasztalával (Rio) jelentkezett, ahol a körszelvényes lapnak feketés carrarai, illetve brazil márványzúzalék adja decens díszítését. A bécsi Thonet hasonló újdonsága ugyancsak kisasztalka, a sötét kőrislábakra ugyanis sötétbarna színű spanyol (emperador) márványkorong került. Neve révén mindent elmond magáról a faállványra helyezett Bazalt ülőke, amelyet a FrederiksonStallard (svéd-angol) páros a Driadének tervezett. Teljes egészében kőből készült Jean-Marie Massaud éjjeli asztalkája; a Poltrona Frau termékének érdekessége a lábazaton kialakított csukló, amely könnyen mozgatóvá teszi a darabot.
Akármilyen előnyei vannak is a kőnek (ellenáll az időnek és az időjárásnak, könnyen tisztítható), több évszázados használata dacára ritka elem a bútor világában. Kivételességéből adódik súlya, amelyre most mintegy ráerősít néhány hasonlóképp rideg anyag újrafelfedezése. Erre példa az Edra standján Jacopo Foggini méregzöld üvegből szinte egyedileg mintázott kagylófotelja, az indiai Ranjan Bordoboj sárga rézszéke a Cappellininél. Egyik esetben sem csupán az extrém anyaghasználatra érdemes felfigyelnünk. Legalább ilyen lényeges, hogy vele a design ismét narratívára törekszik. Komfortjával nem pusztán használni/szolgálni akar, hanem egyszersmind mesél is; igaz, a látvány alapján ezeknek a történeteknek a felfejtéséhez nekünk kell a fantáziánkat mozgósítanunk.
Ha ennek tudatában tekintünk a szalon idei produkciójára, akkor már egész sor olyan munkában gyönyörködhetünk, amelyek többé-kevésbé igazodnak az asztalosság vagy a kárpitos mesterség hagyományaihoz, mégis megindítják képzeletünket. Az alkotói lelemény e különleges darabjai megérdemlik, hogy külön is megemlékezzünk róluk. Ilyen a Magisnál a német Konstantin Grcic széke, amelynek karfáját mintha csak pirosra festett puha kályhacsőből formálták volna. Vagy a Moroso standján Ron Arad két szófája: az egyik a vörös és a lila árnyalataiban pompázik, a másik szürke, de puha hullámzásával szivacsként ölel magához. Az MDF tervezője, Xavier Lust jövőorientáltnak nevezett darabja nyújtózkodó hattyúra emlékeztető kecsességével és áttetsző fehérségével méltó versenytársa Verner Panton csaknem fél évszázados nevezetes konzolos székének. Michele de Lucchi rafináltan hajlított Radetzky-jével meggyőzően szemlélteti, hogy a Thonet kínálatát érdemes és lehetséges a százéves technológia újragondolásával tovább gazdagítani. Eugeni Quitllet úgy terít átlátszó műanyag ülőkét a fekete székvázra, mintha csak könnyű leplet borítana a szilárd konstrukcióra. A spanyol művész nemrég feltűnt tagja a Kartell Philippe Starck és Ron Arad fémjelezte erős vezető stábjának; munkája és tehetsége – több más tervező, illetve team látványos jelentkezésével együtt – ugyanakkor annak jele, hogy hamarosan nemzedékváltás következik be a design világában.

Vadas József
Balra
Jobbra
Lapozzon bele

Bejelentkezés

E-mail:

Jelszó:

hirdetés