Az élhető lakás
- gondolatok Milánó után

Azt olvasom az idei milánói bútorvásár (Salone del Mobile) hivatalos sajtóanyagában, hogy többé nem lehet trendekrôl beszélni. Ilyenek ugyanis – nyilván a már évek óta tartó válság miatt – nincsenek. Inkább a kortárs bútor jellegzetességei érdemelnek figyelmet. Az ott töltött két nap néhány ilyen természetě személyes tapasztalatáról számolok be.

vásári forgatagban semmi jele a krízisnek. Nemcsak a kiállítók voltak sokan, érdeklôdôkben sem volt hiány. Bôven akadt ugyanis néznivaló. Mintha még a termékeknél is nagyobb figyelmet fordítottak volna a standokra, amelyek a hatalmas csarnokokban szinte pavilonként hatottak. Ugyanakkor volt annyi érdekes újdonság is, hogy néhány óra nézelôdés után betelt vele a szemünk.
De új irányzat valóban nem bukkant fel. Inkább olyan érzése támadt az embernek, mintha a régiek is veszítettek volna erejükbôl. Legyen szó minimalizmusról, high-tech-rôl, posztmodernrôl, organikus, popos vagy ökodesignról, hogy csak néhányat említsek a közelmúlt trendjei közül. Egyfajta visszafogottság az általános benyomás.
Volt már ilyen korábban is: a második világháború után, amikor a lehetô leghosszabb távra terveztek. A bútorból csak az elmúlt évtizedekben lett divatcikk, amit meg lehet unni, fôleg, ha nagyon karakteres, mint a vastag talpú cipô vagy a trapéznadrág. Illetve – ha már lejárt az idejük – egy idôre el kell felejteni. Az erôteljes kolorit, különösen a měanyagoknál használt fagylaltszínek szinte teljesen visszaszorultak; nemcsak a fekete szerzett erôs pozíciókat, mellette a natúr fa és a fehér is gyakori. Legjellemzôbb mégis a földszínek – tört barnák, lilák, szürkéskékek és zöldek – térhódítása.
A következô kulcsfogalom a retró. A Cassina már évtizedek óta foglalkozik klasszikus darabok újragyártásával. Idén Le Corbusier húszas évek végi csôbútor-családját vette elô és modernizálta, měanyag vázzal, illetve mai komfortot nyújtó erôteljes párnákkal. Ugyancsak a cég terméke a legnagyobb olasz designer, Gio Ponti 1957-es Superleggera (Szuperkönnyě) székének felújítása. De más vállalatok is foglalkoznak replikákkal. Ilyen például a Vitra, az Artek, továbbá a Knoll International: könyvekbôl ismerôs darabok sorát állították ki. A Zanotta új asztalai az ötvenes évek kecsesen finom ízlésě modernizmusát idézik. Az Emu, amely elsôsorban kültéri bútorokat gyárt, a klasszikus – összecsukható, ülôfelületén faléces – kerti székek měanyag változatával jelent meg.
Ugyancsak érdekes fejlemény: egyre több a – jobb híján – kiegészítônek mondható tárgy. A bútorok között vázák, lámpák, órák, függönyök, játékok, sôt lábbelik kaptak helyet. A cégek nem kis része korábban is enteriôrökben állította ki termékeit; sok standon szinte berendezett lakások fogadták a látogatókat. Most rájöttek, nem árt, ha bennük valami meglepô érdekesség hívja fel magára s ezáltal a többire is a figyelmet. A Magis például a játékai mellett játékos bútorokat – kutya formájú tanulópadokat – mutatott be Philippe Starcktól. Hovatovább stratégia lesz a kínálat bôvítése klasszikus berendezési tárgynak nem minôsíthetô darabokkal.
Ez a fajta innováció elemi szükségletre reagál. Az idei rendezvény szenzációjaként harangozták be, hogy a szervezôk felkérésére Jean Nouvel személyében egy francia sztárépítész külön kiállítást rendez Az élhetô iroda címmel. Az ötlet remek, hiszen – miként az akcióhoz készült katalógusban olvasható – hovatovább több idôt töltünk munkahelyünkön, mint az otthonunkban. Legyen az az iroda egy loftban (százéves üres gyárépületben), egy öreg házban, a felhôkarcoló sokadik emeletén vagy éppen a saját lakásunkban. A bökkenô csak az, hogy azok a bútorok, amelyekkel Jean Nouvel ezeket a helyszíneket berendezte, egyáltalán nem voltak különlegesek. Nem segítenek abban, hogy ne váljunk robotokká, aminek veszélyére egy általa idézett neves olasz képzôměvész, Michelangelo Pistoletto figyelmeztet. Kritikának hat ugyan, valójában örvendetes, hogy a cégek környezô standjain a Nouvel által kiállított enteriôröknél izgalmasabb és esztétikusabb office-okkal találkoztam. Olyan bútorokkal és berendezésekkel, amelyek révén mind a családi fészkünk, mind a számítógépes munkahelyünk (a kettô egyre közelebb kerül egymáshoz) kellemes környezetté formálható. Akár pénzkeresésrôl, akár pihenésrôl van szó, otthon érezzük benne magunkat. Jótékony hatásuk közérzetünkön keresztül érvényesül. Az idei milánói vásár összképét nem elsôsorban a fantasztikus darabok határozták meg, több volt az értelmes léthez hozzájáruló humánus termék, hogy a lakás is élhetô legyen.
Annál jobban sziporkázott az Euroluce rendezvénye. Az elsötétített pavilonokban valósággal ragyogtak a legkülönfélébb csillárok, lámpák és más világítótestek. Akadt közöttük himbálózó keljfeljancsiforma és olyan is, amelyik arra szolgál, hogy a vállalkozó kedvě hölgyek a lábukra (!) szerelve viseljék. De nem az ilyen és ehhez hasonló avantgárd attrakciók voltak a jellemzôek, sokkal inkább a hagyományos kristályok vagy annak látszó káprázatok, amelyekbe belenézve szinte beleszédül az ember. Még elképesztôbben hatott az a forgatag, amellyel a Tortona utca környékére települt legkülönbözôbb cégek és kisvállalkozások kisebb-nagyobb kiállításain találkoztam. Itt jól megfértek egymással az egzotikumokkal szolgáló keletiek és a mindennapok szolgálatára felesküdött északiak. Valóságos piac volt ez, ahol nem csupán a gyártók mutatják be portékáikat, hanem jó néhány pályakezdô is itt igyekszik felhívni magára a figyelmet. Hogy milyen eredménnyel, az egyelôre nem megítélhetô; csak az bizonyos, hogy komoly sikerrel – már ami a látogatottságot illeti. Mozdulni sem lehetett az ide szinte bulizni érkezô fiatal közönség áradatában.

„Az elemzés a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Fôiskolán európai uniós támogatással megvalósuló kutatótevékenységnek az eredménye (pályázati azonosító: TÁMOP-4.2.2/A-11/1/KONV-2012-0050 VIADUKT).”

Vadas József
Balra
Jobbra
Lapozzon bele

Bejelentkezés

E-mail:

Jelszó:

hirdetés