Portré
Király József
A magyar bútor mesterei

A kortárs tervezőművészet egyik legnagyobb egyénisége. Kompromisszumot soha nem kötött, ma – túl a nyolcvanon – sem képes rá. Hajthatatlan, sőt hajlíthatatlan szellem – a munkájában éppen úgy, mint személyes sorsának alakításában. Tanítványai – az Iparművészeti Egyetemen – „székkirálynak” nevezték. Ennél pozitívabb és találóbb minősítést mi sem adhatunk róla.

Az 1930-ban Tordán született Király József Budapesten érettségizett. Ezt követően, 1949 és 1954 között Kaesz Gyula és Hornicsek László növendékeként szerzett diplomát az Iparművészeti Főiskola belsőépítész szakán. Ennél is fontosabb – szinte mindent elárul az életpálya természetéről – az a körülmény, hogy valósággal beleszületett leendő szakmájába. Az asztalosmester fia még gyerekként ismeretséget kötött a fával. A Kozma Lajossal együtt dolgozó nagybácsi, Király Ernő révén pedig már a főiskola előtt találkozott azzal a szellemiséggel, amely számára életre szóló útravalóként szolgált.
Kozma korai halála, majd a „fordulat éve” nyomán bekövetkező politikai átalakulás – az egypártrendszer – és a szovjet mintára szabott új kultúrafelfogás azonban merőben avítt és hazug iparművészet-fogalmat honosított meg Magyarországon is. Kaesz Gyula úgy igyekezett menteni a menthetőt, hogy mindenekelőtt a tevékenység klasszikus értékeire oktatta növendékeit. Király József legalább mesterségben alaposan felvértezve került ki az intézményből.
A pályakezdés 1954-ben már szerencsésebb konstellációt ígért – nem függetlenül persze a Nagy Imre (átmeneti) miniszterelnöksége révén bekövetkező politikai oldódástól. Kozma és Kaesz eszmetársa, Juhász László vezetésével ekkor alakult meg az Iparművészeti Tanács, mintegy munkára szólítva a fiatalokat. Király, több társával egyetemben, élt a kínálkozó lehetőséggel: Moess Tiborral közösen kiállítást rendezett olyan – a skandináv szellemiséghez közelítő munkáiból –, amelyek merőben különböztek a főiskolás évek idején megszokott kényszeres próbálkozásoktól. S bár „modernizmusáért” kritikát is kapott, a tehetségét és bátorságát elismerő kitüntetés sem sokat késett: 1957-ben Munkácsy-díjjal honorálták a Faipari Szövetkezet, majd a Kereskedelmi Tervező Iroda munkatársát, aki még ugyanebben az évben tanársegéd lesz a Műszaki Egyetem lakóépülettervezési tanszékén. 1958-ban pedig – még nincs harminc éves – rá bízzák a Kozma fiatalkori főműve, a Rózsavölgyi Zenemű-kereskedés rekonstrukcióját. (A gyönyörű enteriőr ugyanis 1957-ben tűzvészben kiégett.)
De hiába ez a látszatra legalábbis látványos és eredményes pályakezdés, amelynek további állomásaként 1959-től a legnagyobb és legjelentősebb tervezőiroda – a KÖZTI – munkatársa. Elégedetlenségét az okozza, hogy míg korábban – például az 1956-ban felújított Gellért Szálló esetében is – maga tervezhette legalább a berendezés egy részét, önálló alkotóként tétlenségre volt kárhoztatva. Szállodák (a kecskeméti Arany Homok vagy a lágymányosi Sport) berendezőjeként most kész bútorok vásárlására kellett szorítkoznia. Ebből a szorult helyzetéből menekítette ki az ösztöndíj, amelynek révén 1963 őszén előbb Belgiumba, majd Dániába utazott, s a ma már világszerte ismert Knoll International (a Mies van der Rohe és Breuer Marcell replikáiról, Eliel Saarinen műanyag bútorairól nevezetes cég) egyik leányvállalatánál kezdett dolgozni.
Itt kell szólnunk arról, hogy ebben az időben még a skandináv design diktálja az egész világnak az ízlést. Nem kevés olyan dán tervezővel, akiket ma klasszikusként tárgyalnak a kézikönyvek; hadd utaljak csak Hans Wegnerre vagy Verner Pantonra. Mindenekelőtt pedig az építész Arne Jacobsenre, aki éppen azért kezdett ülőbútorokkal foglalkozni, s lett klasszikus darabok alkotója (a Tojás foteltól a Hattyú székig), mert szállodatervezőként elégedetlen volt a kínálattal. Volt tehát mire figyelnie és mit tanulnia Király Józsefnek idegenben, de nem ez volt a fő élménye. Ebben a magas követelményeket támasztó szellemi közegben a De Coene alkalmazottjaként a kint töltött egy év alatt többet tervezett, mint idehaza a megelőző évtizedben. Érthető hát, ha telve energiával érkezett haza, s ha az újabb munkák – az Ybl-díjjal honorált Margitszigeti Nagyszálló egyértelmű szakmai sikere – ellenére is nem éri be plasztikák készítésével. Egyre csak nő a vágya az igazi nagy feladat iránt, amit az önálló bútor jelent.
Így szegődik el 1972-ben a Szék és Kárpitosipari Vállalathoz. A megalázó hierarchikus viszonyok és a robotnak is tekinthető munka közepette alkotja a Tér ülőgarnitúrát, amely korszerű családrendszerével, maximális komfortjával és decens eleganciájával a hetvenes évekbeli magyar bútor legjelentősebb terméke. Ugyancsak a benne felgyülemlett nagy energiákkal magyarázható, hogy miután az indolens körülmények miatt három év múlva végül távozik a cégtől, nem adja fel. Újabb üzemmel – a székesfehérvári bútorgyárral – próbálkozik, ahol mérnökökkel közösen tervezi a Garzon lapelemes szekrényegyüttest, amely kiemelkedő kvalitásaival nem kevésbé ikonikus emléke a kornak. S ahonnan 1977-ben megint csak az értetlenség és a tehetetlenség élményével távozik. Az a magyar ipar nem kért és nem tűrt meg önállóan gondolkodó tervezőt.
Azóta csaknem három évtized telt el, de a tevékenysége paradox módon így is röviden összefoglalható. A nyolcvanas évtizedben a Finta Stúdió belsőépítésze. 1980-tól ismét tanít – ezúttal az alma materban, azaz az Iparművészeti Egyetemen. De elveiből tanárként sem enged: távozik az intézményből, amikor főnöke kérésével nem tud azonosulni. Így aztán visszatért oda, ami számára a legkedvesebb: a maga építette-berendezte műhelybe, ahol azóta is folyamatosan dolgozik. Kisebb-nagyobb tárgyakat, plasztikákat, lámpákat készít. S kivitelezi maga, egypéldányos modellként, azokat a különös – szecessziós reminiszcenciáival is modern szerkezetű – székeket, amelyekre csak az a divatos szó illik, hogy tudniillik király. Ez egyúttal a legstílusosabb jelző is egy olyan munkásságról, amelyet 1996-ban Kossuth-díjjal ismertek el, s amelyet a Formatervezési Tanács 2009-ben életműdíjban részesített.

Vadas József
Balra
Jobbra
Lapozzon bele

Bejelentkezés

E-mail:

Jelszó:

hirdetés