Portré
Lingel Károly és fiai
A magyar bútor mesterei

Ez a név – pontosabban a róla elnevezett könyvszekrény – fogalom. A változatosan kombinálható elemes rendszer rendkívül praktikus – azért is, mert a zárt dobozok megvédik a könyveket a portól. Az elöl üvegezett homloklapok felnyitásával ugyanakkor könnyen hozzáférünk a belsejükhöz.

Az „amerikai rendszerűnek” mondott bútortípus több mint száz éves; eredetileg az Egyesült Államokban találták ki. Akkoriban a tervezésben még nem létezett szerzői jogvédelem, így terjedt el Európában és azt követően, az 1900-as évek elején Magyarországon. Meghonosításában az érdem a Lingel bútorgyáré, amelynek ez nem csupán a leghíresebb terméke. (A régi példányok ma több százezer forintért kelnek el az aukciókon.) Egyszersmind a legsikeresebb is: az 1960-as évekig, azaz az 1948-ban Budapesti Bútorgyár néven államosított üzemben is folyamatosan gyártották. Azóta pedig, hogy a rendszerváltást követően a család újra indította a céget, replikaként ismét kapható.
A gyárat idősebb Lingel Károly alapította a tizenkilencedik század derekán. Ahogy abban az időben még gyakorta megesett, mesterdarabjának elkészítése előtt a fiatal segéd vándorútra indult. Így került Németországból Pestre, ahol megtalálta élete párját. Nem ment tovább, megnősült, és 1864-ben önálló vállalkozást alapított. Kezdetben a Nagymező utcában fűrészáruval kereskedett, majd esztergályozó üzemet hozott létre, végül a Rózsa utcában bútorgyárat alapított, amelynek munkájába már a század végén bekapcsolódott két fia: János és Károly.
Igényességével és szorgalmával komoly rangot vívott ki magának: a Thék mögött már az ő neve is felbukkan a reprezentatív állami megrendelések címzettjei – például a budai várpalota berendezői – között. Különleges kvalitásáról árulkodnak a Kárpátia Étterem ma is ragyogó díszes faburkolatai. De a Lingel nem elsősorban ezekről a munkáiról nevezetes. Egy új műfaj – az irodabútor – révén úttörővé vált már a maga idejében, és egyben fogalommá is a magyar kultúrában.
A modern világ – többek között a kereskedelem dinamikus fejlődése, az állami apparátus folyamatos kiépülése vagy éppen a posta látványos térnyerése révén – egyre nagyobb szerephez juttatta az adminisztrációt, vele a hivatali munkát. Lingel Magyarországon talán elsőként ismerte fel a fejlődésnek ezt a trendjét, amelyről nyilván úgy ítélte meg, hogy biztos piacot hoz számára. Így kezdett különféle postai pultok, írógépek befogadására alkalmas íróasztalok és más hivatali berendezési tárgyak – többek között könyvszekrények – készítésébe.
A cég – az idők szavára hallgatva – már 1909-ben többnyelvű katalógust jelentet meg termékeiből. Ebből a képekkel gazdagon illusztrált kiadványból egyértelműen kiderül, hogy a Lingel nem szóló darabok, hanem azonos felépítésű, de részleteiben több mindenben különböző bútorcsaládok készítésére rendezkedett be. Ez az alkotóelemek tipizálása révén sorozatgyártást tett lehetővé, ami több előnnyel járt. A gazdaságosság ugyancsak nem elhanyagolható szempontja mellett a fő hozadéka ennek a szisztémának a születő ipari világ követelményeihez való igazodás volt. Eredménye pedig a szükséges (nem feltétlenül kis) darabszámban határidőre történő szállítás.
Ebben az irányban fejlődött tovább a két háború között is. Tovább bővül a korábbról ismerős irodabútorok – közte a bevezetőben említett könyvszekrények – kínálata, de mellettük mind nagyobb hangsúlyt kapnak a lakószobába szánt berendezések: a legkülönbözőbb tárolók, vitrinek, komódok. Még konyhabútor gyártásába is fognak. Méghozzá – ez a nagy újítás – elemes formában és az új ízlés – az art deco – formai leleményeinek felhasználásával. Hogy ennek jelentőségét érzékeltessük, ide kívánkozik: a húszas évek második feléből származó az Elkafi szekrényrendszer és a Varia kombinált bútorcsalád a huszadik századi értelemben vett modern bútor első magyar példái; mintegy három évtizeddel előzik meg a hatvanas évek hasonló elveken alapuló szekrényfalait.
A modernizmus – maradjunk józanok – a maga idejében nálunk sem aratott átütő sikert. Kísérlet maradt; a cég rentábilis működését a múlt formai megoldásaiból építkező stílbútorok biztosították. Ezekből a Lingel komoly exportot bonyolított. De aztán jött a háború, a nyugati piacnak befellegzett; többek között lőszerládák gyártásával vészelték át e nehéz időket. Sajnos, a béke sem hozott igazi kibontakozást. Alighogy újjászervezték az üzemet, jött az államosítás. Mint a BUBIV korszerű tervezőrészleget is magában foglaló központja érte meg a rendszerváltást.

Vadas József
Balra
Jobbra
Lapozzon bele

Bejelentkezés

E-mail:

Jelszó:

hirdetés