Portré
Steindl Ferenc
A magyar biedermeier

A tizenkilencedik századi magyar bútorművészet alighanem legnagyobb alakja Steindl Ferenc volt. Neki – pontosabban széles körben ismert és másokra is nagy hatást gyakorló műhelyének – tulajdonítható hazánkban a biedermeier lakásberendezés széles körű meghonosodása. Az általa kialakított, illetve inspirált bútortípusok mind a mai napig meghatározó elemei „antik” enteriőrjeinknek.

Amilyen nagy volt egykor a szerepe, olyan nehéz most a jelentőségét megindokolni. Alig tudunk ugyanis valamit az életéről. Nem könnyíti meg dolgunkat, hogy munkáinak csak elenyésző töredékét jelezte, noha – mint egy korabeli feljegyzés tudósít róla – az ezernyolcszázharmincas években „állandóan negyven-ötven legénnyel dolgozott”. Tehát komoly üzemet irányított.
Nem tudjuk, hogy hol és mikor született; csak annyi bizonyos, hogy – apjához hasonlóan – ács- és asztalosmesterséget tanult. Vándorlásairól sincs információnk. Utána 1824-ben mesterlevelet szerzett – ez az egyetlen olyan életrajzi adat, amely támpontul szolgál pályájának ismertetéséhez. Pesten akkor már számos asztalos tevékenykedett; többek között Palládi Ferenc, akivel egy évvel később közös vállalkozást alapított, de csak pár évig dolgoztak együtt. 1830-tól Steindl már önálló műhely élén áll, amelyet a Király utcában rendez be.
A város abban az időben indult – nem utolsósorban József nádor és az általa életre hívott Szépítő Bizottmány jóvoltából – jelentős fejlődésnek. Hild János 1805-ös városrendezési terve alapján átgondolt és nagyszabású építkezések folytak, ami csak felgyorsult az 1834-es nagy árvíz után. Ez a klasszicizmus kibontakozásának periódusa, Hild József, a Zitterbarth család, Pollack Mihály tevékenységének időszaka. Magától értetődő, hogy a reformkori urbanizáció – a jó néhány középület (a színházaktól a templomokig) és a bérházak szaporodó száma – kedvezően hatott azokra az iparágakra, köztük mindenekelőtt az asztalosságra, amelyek azok berendezésére hivatottak.
A fentieket szó szerint kell vennünk. Bár a cég iratanyaga a történelem viharaiban sajnálatos módon megsemmisült, partnereinek dokumentumai révén tevékenységének keretei vázlatosan így is felvázolhatók. Pest és a Duna-part egyik ékessége volt a régi Vígadó (ez annak idején a Feszl Frigyes alkotta mai épület helyén állt). A kor vezető építésze, Pollack Mihály tervezte; s ő javasolta, hogy belső berendezéseit Steindl Ferenc műhelyétől rendeljék meg. (Néhány bútort kiváló elődje, Vogel Sebestyén szállított ugyanoda, akit sorozatunk egy korábbi részében mutattunk be.) Ha felütjük Széchenyi István naplóját, kiderül belőle, hogy Steindl Ferenc neve (a Valero selyemgyár társaságában) többször is felbukkan benne. Mint akivel a gróf tárgyal, akit meglátogat; egyértelmű utalás történik benne arra is, hogy ők építik a lánchídi ünnepség tribünjét. Miért is ne? Más helyről ugyancsak köztudomású, hogy az első dunai gőzhajók belső kiképzésére korábban szintén Steindl Ferenc műhelye kapott megbízást. Minden név – mai kifejezéssel – márka, amelyekből egyértelműen érzékelhető, hogy Steindl a kor közmegbecsülésnek örvendő kiemelkedő mesterei közé tartozott. A negyvenes években részt vett a Kossuth Lajos alapította Iparmű Kiállításokon. Szomorúan konstatálhatjuk, hogy legnagyobb volumenű munkái elpusztultak. A Vígadó épületét az osztrákok a szabadságharc idején szétlőtték, a gőzhajók pedig időközben elpusztultak.
Ezért aztán Steindl Ferenc működéséről ma már csak bútorai révén alkothatunk fogalmat. Repertoárja igen széles volt. Készített székeket, asztalokat, szekrényeket, pamlagokat, amelyek közül több szép darabot őriz az Iparművészeti Múzeum gyűjteménye, s ezek egy része látható a Nagytétényi Kastélymúzeum állandó kiállításán. Az itt szereplő, illetve a magángyűjteményekben található munkák alapján világosan kirajzolódik stílusának fejlődésmenete. A harmincas években még egyértelműen a klasszicizmus (magyarán a biedermeier) kifinomult mesterének látszik, aki tiszta vonalú, harmonikus összképet árasztó darabokat készített. Ennek a periódusnak nevezetes darabja az a karosszéke (kettő is van belőle), amelyen a kartámasz monumentális jón csigát mintáz. Hasonlóan elegáns zárt konstrukcióval jellemezhető üvegezett vitrinje. A negyvenes évektől azonban egyre díszesebbé válnak termékei. Mind több és egyre cikornyásabb intarzia jelenik meg a szekrényeken. A nálunk is tért hódító neobarokk jegyében a kontúrok fokozatosan egyre dinamikusabbá válnak. Ez főleg a kárpitozott darabokon látszik, amelyek háttámláit és alsó káváit ugyancsak gazdag faragványok díszítik. A nevéhez köthető szekrénytípus betétjének úgynevezett keretvonalai is egyre cifrább kiképzést nyernek. S bár Steindl kései bútorait kétségtelenül megkísérti a modorosság, ez mit sem változtat szerepén. A biedermeier nem kis részben az ő munkálkodása révén lett jellegzetessége a magyar lakáskultúrának.
A magyar művészetnek van egy hasonló nevű nagy alakja: a Parlament (és még több más épület) tervezője. Az építész Steindl Imre azonban csak névrokona az asztalos Steindl Ferencnek.

Vadas József
Balra
Jobbra
Lapozzon bele

Bejelentkezés

E-mail:

Jelszó:

hirdetés