Egyre inkább köztudott, hogy a nagy olasz tervezőstúdiók manapság már ötletimportra szorulnak. Tagjaik a kerek nagyvilágból verbuválódnak, Dél-Koreától Horvátországig. Ebben a férfiak uralta szakmában spanyol nőként kiválni feltűnő fegyvertény, amely nagy kreativitást, szervezőerőt és állóképességet kíván. Amúgy pedig a spanyol formatervezők nem kényszerülnek elvándorlásra, hiszen a hazai ipar ad munkát, és Barcelona, Milánó mellett a mediterrán kultúrkör második design metropolisza.
Urquiola pályáját tekintve kevés, de annál nevesebb női elődöt tudhat maga mellett, mint az ír Eileen Gray (1878-1976), a francia Charlotte Perriand (1903-1999) és a dán Nanna Ditzel (1923-2005), mindannyian a design nemzetközileg is elismert „nagyasszonyai”.
A szőke, nőiesen karakteres megjelenésű Patricia 1961-ben született a kettős nevű Ovideo-Uvién spanyol-baszk ipari nagyvárosban, 30 km-re az Atlanti-óceán – jól hangzó – Costa Verde (Zöld Part) partszakaszától. Építészeti tanulmányait Madridban kezdte, majd megszakítva azokat 1989-ben a Milánói Politechnikumban fejezte be. Ott mestere volt Achille Castiglioni (1918-2002) az olasz design egyik nagy klasszikusa és ötletmestere – akkoriban éppen az építész fakultás vezetője.
Tanulmányai végeztével sikerül bekerülnie a jó nevű De Padova olasz bútorgyártó családi cég tervező stúdiójába, ott 1990-96 között, mint vezető mesterrel együtt dolgozhatott egy másik nagy olasz klasszikussal, Vico Magistrettivel (1920-2006), az olasz design „nagyurával”. Pályatörténeteiben ma is mindkettőjüket szívesen emlegeti mestereiként. „Olyan szerencsés voltam, hogy együtt dolgozhattam Vico Magistrettivel, ami karrierem egyik fontos tapasztalata volt, és Achille Castiglionival”. Bár állítják, hogy pályafutása sikeres alakulásában nagyobb szerepe volt (és van) a „női vonalnak”, két agilis és jó érzékű cégtulajdonosnak: Maddalena De Padovának és Patricia Morosonak.
Urquiola kevésbé emlegeti az 1996-98 közötti éveket, amikor a minimalista trend egyik jeles képviselőjének Piero Lissoninak stúdióját vezethette. Valószínű, hogy a Lissoni Associati stúdióban szerzett tapasztalatok és tanulságok érezhetőek a fiataloknak adott tanácsaiban is: „az én karrierem lassan bontakozott ki, sok évet töltöttem tanulással… találjanak olyan embereket, akik tanácsot tudnak adni, hogyan fejlődjön személyiségük. Próbálják megvédeni az ötleteiket és a munkájukat, alkossák meg saját receptjüket”.
A kapcsolattartásnak a kivitelezőkkel nagy szerepe van Urquiola munkáiban és sikereiben. Erről így vélekedik: „minden projektnél nagyon hosszú párbeszéd szükségeltetik a megrendelővel. Néha akár két évig eltarthatnak, és át is fedhetik egymást. Szeretem a részleteket velük együtt eldönteni. Kicsit megszállott vagyok a projektekkel kapcsolatban, állandóan a fejemben járnak. Mindig azt hittem, hogy amin éppen dolgozom, az lesz a legjobb. Nagyon kíváncsian várom a friss tanulmányom eredményeit egy lámpáról a Flos-tól. Talán folyamatos együttműködésem Patricia Morosoval fontosabb nekem, mint bármelyik egyéni design vagy bestseller”. Így érthető, hogy sorsának alakulását összegezve megállapítja: „a munkámmal kapcsolatban nincsenek aggályaim, nagyon szerencsés vagyok. Sokkal inkább aggódom a családommal és gyerekeim felnevelésével kapcsolatos felelősség miatt.”
A mostani felpörgetett alkotói periódus kezdete az ezredfordulóra tehető. A 2000 és 2001 között a Kartellnek tervezett „Frozen” és „One” mellett, amelyek még a Lissoni-féle minimalizmus hordozói, nagy figyelmet kapott kedvenc témája a kárpitozott ülőgarnitúrák is.
A 2002-es évben új cégek jelennek meg megrendelői között: a B&B, MDF és Molteni jeles olasz bútorgyártók. A B&B számára készülnek a dagadt, forgástest alakú kárpitozott „Fat-Fat” (Hájas-hájas), valamint a „Fat Lady” (Kövér hölgy) zsámolyok és asztalok. A szigorú minimalizmusáról ismert olasz MDF cégnek tervezte ekkor ívelt vonalakkal a „Clover” (Lóhere) asztalokat, lóhere formájú hajlított cső lábazaton.
A 2003-as év ismét egy új formai motívumot is hoz a lapokból álló, kristályszerkezetekre emlékeztető bútortestek alakjában, a „Diamond” (gyémánt) asztalokat és franciaágyat. A Molteni által gyártott két bútordarab nagyban hozzájárult a formai motívum elterjedéséhez a bútorgyártásban. A „Diamond” asztalok krómozott, fém lapokból összeálló lábai furnérozott változatban is figyelemfelkeltőek, sőt még a szakembernek is okoznak némi fejtörést valós anyaguk tekintetében. A kristályszerű lapokból összeálló fejvég szokatlanná és látványossá teszi a „Diamond” ágyat mindkét változatában: kárpitozva és furnérokkal borítva.
A hajlított rúdacél vázon színes műanyag fonat, mint alkotói recept 2008-ban ismételten megjelenik munkái között a Moroso cégnek tervezett „Tropicalia” (Trópusi) ülőbútorcsaládnál. Ezeknél a modelleknél azonban már egyszerűbb vonalvezetésű a hajlított rúdacél váz és a puha, színes, transzparens műanyag szálak napfénnyel átvilágítva több kényelmet, ráadásnak pedig a trópusi vakációk hangulatát hordozzák.
Az idei milánói szalon alkalmával Urquiola ismételten kitett magáért, több cég, a De Padova, Moroso és Molteni kollekcióját egyszerre gazdagítva. A Moroso kiállítási standja – szintén Urquiola tervezte installáció – a vastag, kígyózó, alumínium tartócsöveinek erdejével egy trópusi mangrove erdőt idézett. A cég új kollekciójában a „Rift” (Hasadozott) színes, kárpitos garnitúra testtámasztó héjai szegmentáltságukkal egy bogár potrohának lemezeire emlékeztettek. A „Fergana” kárpitozott garnitúra kis ülőmagassága, a nagy ülőfelületek, a sok szőttesszerű hátpárna arról árulkodnak, hogy az alkotójukat a földrajzi név mellett a távoli Kirgizisztánból származó motívumok is inspirálták.
Urquiola „sokarcúságának” és sokoldalúságának újabb bizonyítéka az idei évjáratban, a Molteni cégnek tervezett ”Sequence” (Sorozat) nappaliba szánt szekrénysor, valamint kényelmét tekintve akár alvásra is alkalmas „Night & Day” (Éjszaka és nappal) chaise longue karakterű heverőkből összeállítható együttesek változatai. A fehér színben ajánlott „Sequence” és „Night & Day” együttese könnyed eleganciájával, funkcionalitásával a harmonikus otthonok iránti nőies, intim vonzalomról tanúskodnak.
Ha Patricia Urquiola életkorát nézzük és összevetjük az előbbiekben felsorolt jeles bútortervező nők magas életkorával és aktivitásával, úgy egy igen gazdag alkotói pályát jósolhatunk neki.